A Pepita Díjátadó Gálán jártunk 2011. december 12-én. A díjazottakkal Molnár Szabolcs beszélgetett, elsőként Bodrogi Gyula színművésszel.
Bodrogi Gyula: „Nagyon jól telt ez az év: Játszom a Nemzeti Színházban, volt egy premierünk a Szent Johannával. Csináltunk egy visszaemlékező műsort Voith Ágival – ez tulajdonképpen a József Attila Színházhoz kötődik nagyrészt. Olyan kedves szeretetet éreztem a közönségtől ebben az évben is, hogy nekem ez nagyon jó év volt. Ha a következő év fele ilyen jó lesz, nekem már akkor is jó lesz.
„Ez a Pepita díj nekem egy akkora meglepetés volt! Úgy jöttem ma ide, hogy
azt hittem vendég leszek – aki egy régebbi Pepita díjas. Egyszer csak azt
hallottam: Ilyen jó dolog, meg olyan jó dolog, meg amolyan jó dolog, és a
végén Bodrogi Gyula. Fölnéztem a színpadra, és a kislány intett a fejével,
hogy Igen, én. Ért már az életben néhány meglepetés, de ilyen meglepetés
nem. Szerencsés csillagzat alatt születhettem, hogy 2011. Karácsonya előtt
ilyen ajándékot kaptam. Mindenkinek kívánom, hogy legyen ilyen meglepetése,
és ilyen Karácsonya.”
Forgács Gábor: ” Hála Istennek sokkal jobban telt, mint ahogy számítottam rá. Volt egy remek premierem: A Mona Mari mosolyában játszom egy szerepet a Gergely Theater-ben – ez egy aranyos vígjáték mindösszesen két férfi szereplővel, ebből az egyik én vagyok. Ezen kívül nagyon sok fellépésem volt – rendezvényeken -, és töménytelen sok szinkron szerep, főszerep – amit nagyon szeretek. Az utóbbi idők szinkronjaiból egy-két kedvenc: A Madagaszkárból Julien király, vagy a Felhőtlen Philadelphiából Danny De Vito. Megszületett az unokám is, most már elmúlt 3 hónapos, úgyhogy nagyon jó kis évet zártam. Ez a Pepita díj pedig nagyon jól esik – egyáltalán nem számítottam rá. Először nem is értettem, hogy mit mondanak… Mindenki rám nézett, ami után el kellett telni több századmásodpercnek- ami ilyenkor sok ám -, hogy rájöjjek, rólam van szó.
Újévi gondolat: Ami körülöttünk folyik a világban, ne vegyék annyira komolyan. Próbálják lazán venni – tudom, hogy nem könnyű -, de különben nem lehet élni. Ahhoz, hogy a magunk kis életét élhetővé tegyük, az kell, hogy mindent lényegesen lazábban felfogni. Ne szitkozódjunk, ne keressük
másokban a problémákat, a hibákat – ami van, azt próbáljuk valahogyan jól megélni. Ehhez kívánok nagyon sok boldogságot a jövő esztendőben, de előtte még igen kellemes Karácsonyt!”
Mészáros Árpád Zsolt: „Sok minden történt 2011-ben – azt mondják, hogy ez a szakítások, illetve a kudarcok éve. Nagyon sok viszontagságos dologgal találkoztam én is, sok új dolgot kellett megélnem – amihez meg kellett találni a megoldást. Hála Istennek azt gondolom, hogy megtaláltam.
Az Operettszínházban egy olyan előadásban játszhattam főszerepet – a Miss Saigonban -, a professzor szerepét, ami mára már legendássá vált Kaszás Attila játékmódjában. Nekem ez nagyon megtisztelő volt, hiszen Attilával nagyon jó barátságban voltam.
Nagyon sok élmény ért még: Vastag Csaba tanítványom – mint fogadott fiam – X faktor lett, gyermekem született – a harmadik, és már 11 hónapos -, így már három gyermekes családapaként várom a 37. születésnapomat, és még nincs vége az évnek.
Nagyon jó érzés volt, hogy eljöttem egy vacsorára – volt egy szabad estém a párommal -, és ajándékok garmadát kaptam. Nagyon megtisztelő, hogy fiatal színészként megkaptam az Ezüst-díjat. Nagyon örültem, nagy megtiszteltetés – tényleg nem számítottam erre az egész dologra. Azért különleges, és fontos ez, mert az olvasók szavazatára hagyatkoztak a Pepita díjnál.
Egy filmes kollégám azt szokta mondani, hogy ők megkapják az utcán, én meg megkapom esténként az álló tapssal. Mégis megmelegíti az ember szívét, ha megtapsolják, mert ez egy egészen más elismerés – nagyon jól esett.”
Pintér Tibor: „A Magyar Lovas Színház művészeti vezetőjeként, és a szigetszentmiklósi Sziget Színház vezetőjeként két színházi projektet is próbálok életben tartani – ezekben a válságos időkben, amikor úgy érzem, hogy a kultúra is, és a sport is egy picit haldoklik.
Nekünk művészeknek az a kötelességünk, hogy a kultúrát mindenhol terjesszük, és azt gondolom, hogy nagyon sikeres évet zártunk. A Lovas Színházzal a Honfoglalás című új magyar rockoperát mutattuk be, aminek nagyon nagy sikere lett – azóta nem csak lovakkal, hanem lovak nélkül is turnéztatjuk az ország minden pontján. Nagy büszkeség, hogy a Magyar Televízió is rögzítette a lovas változatát augusztus 20-án, és december végén bemutatják.
A mai estéről azt gondolom, hogy a díjak nagyon fontosak az ember életében – akárki akármit mond. A díjakat nem azért szeretjük mi színészek, mert az néhány forinttal jár, hanem az a fontos, hogy észre vesz minket valaki. Ebben a világban nagyon fontos, hogy észre vegyenek, szeressenek – az egészet azért csináljuk, hogy díjazzanak minket. Shakespeare azt mondja, hogy a taps a legnagyobb ajándék, a taps a díj.
Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy a Pepita magazinnál egyáltalán szóba jöttem, olyan művészek között, mint Bodrogi Gyula, vagy Forgács Gábor barátom – akit nagyra tartok, mint humoristát. Nagy boldogság, hogy az év vége felé, egy ilyen díjjal pecsételődik az én kis munkám.”
2011-ben a közönség szavazatai alapján a Pepita-díj arany fokozatát Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház művésze érdemelte ki, aki így immár kétszeres Pepita-díjas, mivel 2008-ban is Ő kapta a legtöbb közönségszavazatot és így a fődíjat.
A Pepita-díj ezüst fokozatát Mészáros Árpád Zsolt, a Budapesti Operettszínház művésze, bronz fokozatát pedig Forgács Gábor színész, humorista kapta. A Pepita Magazin szerkesztőségi különdíját Pintér Tibor, a Magyar Lovas Színház művésze és egyben művészeti vezetője vehette át.
{module Forrás sztárportré}
