„Hajdu András fiatalember. Lelke telve van vágyódásokkal és fájdalmakkal. Miként minden kor jóravaló fiatalembereinek lelke. (…) Újra fogalmazza a valóság fogalmát, a létezés kereteit. Az érzékszerveinkkel érzékelhető, hallható, látható világ kizárólagosságát megkérdőjelezi.
Egy másik, legalább ennyire valóságos világról tudósít. Saját belső világunk, a szubjektum, a lélek világa kerül előtérbe.”
/dr. Pankucsi Márta/
