Minden előzetes értesítés helyett:
Gondoltam, összeszedem a gépemen azokat az apró színes filmecskéket, amiket az elmúlt években kaptam (e-mailben), találtam (a neten), vagy magam digitalizáltam, és egy könyvtárba feltöltöm.
Zömmel fél-egy perces, javarészt vicces vagy szórakoztató, olykor elgondolkodtató klipek, reklámok, filmjelenetek és egyebek.
A feltöltésekből pedig egy kvázi-hírlevelet indítok, amiben néhány naponként a baráti-ismerősi kört felölelő reménybeli közönség elé tárom ezeket a picike műalkotásokat, hogy más is elmosolyodhasson pár másodpercre.
Továbbküldeni a linkeket szabad, sőt, kívánatos. Igaz, nincs levelem végén figyelmeztetés, hogy „amennyiben nem küldöd tovább 15 percen belül legalább iksz barátodnak, akkor…” És ezt vehetik fenyegetésnek! 😉
Leiratkozni a listáról sima, erre utaló válaszlevélben lehetséges; ez azonban jelen sorok írójának lelki sérülést okozna.
Kezdjük! Az első filmecske a világ talán legmókásabb nyelviskola-hirdetése (volt anno). Az üzenet világos*, és utólag felidézve is megnevetteti az embert.
(* az idegen nyelv, sőt nyelvek dacára szerintem mindenki érti, és hát pont ez amúgy is a poén)
Balogh Attila
