Ideje: 2011. október 27. csütörtök, 17 óra
Helye: Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum – Rákóczi-ház
A kiállítást megnyitja: Peter Tajkov
a Kassa-óvárosi Löffler Béla Múzeum vendégkiállítása
Boris Sirka (1981) egyike a legjelentősebb szlovákiai fiatal kortárs képzőművészeknek, s egyben a Kassai Műszaki Egyetem Képőművészeti Karán a mostani évezred első évtizedében végzett fiatal tehetségek „erős“ generációjának.
A szerző AENIMA címen készítette ezt a tárlatot, amelynek bemutatója a kassai Löffler Múzeumban volt 2010-ben. Egy bizonyos mértékben áttörésnek is számít ennek a kiállításnak az anyaga, hiszen ezekkel a képekkel jelentősen átlépi az eddigi, többnyire festményekkel fémjelzett munkásságát. Tulajdonképpen már évek óta megfigyelhető nála, hogy fokozatosan felhagy a lineáris akrillfestészttel, amellyel nagy sikereket ért el szakma kritikusainál (a fiatal szlovákiai képzőművészek Oskár Čepán–díjért zajló megmérettetésben 2004-ben országos döntős volt) és a kommersz szférában is. Az utóbbi pár évben egyre erőteljesebben és sikeresebben vált a maga nemében tiszta, kolormentes fekete-fehér rajzokra. Változnak a festményei is. Azokon feltűnnek a víz és tus szervezetlenül viselkedő kombinációján alapuló akvarellmomentumok. Sirka merészen és elszántan arra törekszik, hogy ne ragadjon le a számára első sikereket hozó képalkotásnál, ne bonyolódjon bele azok árnyékába, hanem új utakat is keressen, találjon, mégha az a képeihez szokott szemlélőknél némi sikercsökkenéssel jár is. A tágabb körű publikumnak egyúttal egy további újdonságával, a kamara jellegű objektumaival és kisplasztikáival is bemutatkozik. Előtérbe helyezi korábbi vászonképei alakjainak vizsgálatát, megtestesítését. Átvitt értelemben lelket próbál beléjük lehelni – mint ahogy erre utal a kiállítás címe is (a latin aenima kifejezés lelket jelent).
A szerző tehát az idő múlásával kezdeti munkásságának nem csupán a formai elveitől távolodott el, hanem azoktól az inspirációforrásoktól is, amelyek leginkább a deathmetál-, a videojátékok és a komiksz szubkulturális közegében, környezetében fordulnak elő. Az utóbbi időszak rajzainak figurái, alakjai komorabbak, univerzálisabb forrásokból keletkeznek, s ezáltal autentikusabbak . Sirka munkáinak kifejező ereje a hagyományos kompozíciós formák kontrasztos átalakításában is megnyilvánul, főleg a szépség esztétikai fogalmával párosított női portrék esetében, miközben ezt a fogalmat a szerző meggyőzően relativizálja.
Peter Tajkov
kurátor
