Judy (Groovehouse): „Egy nagyon jó barátnőmet a barátja, egy másik barátnőmmel megcsalta. Eszembe nem jutott, hogy ők ketten összejöhetnek. Nagyon zokogott a lány, elmesélte, hogy szerelmes lett egy férfiba, akinek a párja most vár gyermeket. Faggattam, mert nem tudtam, hogy egy olyan emberről van szó, aki közel áll hozzám – mert ezt nem mondta.
A végén kibökte, hogy az a nagyobb probléma, hogy ő a mi közös ismerősünkbe, az énbarátnőm férjébe szeretett bele – és ők már x ideje együtt vannak, közben a lány kisbabát vár. Az ember ilyenkor azt sem tudja, hogy ezt hogyan reagálja le – úgy éreztem, hogy ezt jobb lett volna nem tudni. Álltamközépen, mert szerettem ezt a lányt is, azt a lányt is. A szerelem állítólag nagy volt, de azóta már nincsenek együtt.
Nem egy kellemes információ, mikor az ember ezt megtudja, főleg úgy, hogy ez a hölgy az, akihez manikűrözni jártam, és mellette a legjobb barátnőm volt. Ülni vele szemben úgy, hogy tudom az információt, miközben panaszkodik, hogy milyen furcsán viselkedik mostanában a férje… Úgy gondolom, hogy ez rájuk tartozik, és nem az én posztom elmondani. Ösztönöztük a fiút, hogy mindenképpen valljon színt, mondja el! Megtette, csak egy kicsit felturbózta azzal, hogy én is támogattam a kapcsolatukat. A lány engem már nem kérdezett, megszakított velem minden kapcsolatot. Nagyon sokáig őrlődtem ebben – nyilván az igazságtalanság az embert nagyon hosszú ideig bántja -, de lehet, hogy nem véletlen, hogy ez így alakult.”
Cseresnyés Bea: „Abban hiszek, hogy ha hibázott valaki, a hibáiért tud bocsánatot kérni – tehát én a bocsánatkérésben, és a megbocsátásban hiszek. Illetve abban, hogy ha valakinek van valamilyen elismerő, építő gondolata a másik emberről, vagy az adott dologról, akkor azt kikommunikálja.
Megfordítottam a család, és a munka arányát, sorrendjét az életemben – ez egy nagy dolog volt. Úgy is mondhatnám, hogy mintha munkamániás lettem volna – szerintem sokan vannak így, ez a daráló engem is elkapott -, és egy idő után meg kellett fordítani a sorrendet. Ez nem egy küldő kényszer volt, hanem egy belső indíttatás – ezért tud sikeres lenni, de nem egyik napról a másikra történt. Minden változást ápolgatni kell – kicsit utalnék a szakmámra, olyan ez, mint az edzés. Amikor egy új dologgal találkozik az ember, új ingereket kap, vagy egy új szokást kell felépítenie, akkor az elején ezt nehezebb ébren tartani, de utána ez az új, jó szokás válik szokássá.”
Pityinger László (Dopeman): „Amikor a szüleimnek letagadtam a rossz jegyet az iskolában, akkor voltak vallomásaim. A közönség, illetve a zsűri előtt élek, úgyhogy olyan nyílt vagyok, és egyenes, hogy nincs szükség vallomásra.”
{module Forrás sztárportré}
