175 éve a figyelem központjában – a 20 millió éves Ipolytarnóci Ősmaradványok
A világhírű Ipolytarnóci Ősmaradványok* 175 évvel ezelőtt elkezdődött föld-tani kutatásához és geológiai tanösvénye folyamatos túravezetéseinek 25 évvel ezelőtti bevezetéséhez kötődően a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, mint a terület kezelője, jubileumi megemlékezést szervez.
A terület az összeurópai természeti örökség része, Európa Diplomás** és egyben a világ első, határokon átnyúló nemzetközi geoparkjának, a szlovák-magyar Novohrad-Nógrád Geoparknak*** beléptető kapuja. 20 millió évvel ezelőtt egy vulkáni katasztrófa pusztította el, s egyben konzerválta páratlan értékeit, ezért Ősvilági Pompeji -nek is nevezik.
Az elmúlt évek legújabb fejlesztései**** révén a terület világszínvonalú interpretációs eszközökkel gazdagodott, kontinensünk egyik legösszetettebb és látványosan kiépített ősmaradvány lelőhelyévé, a geoturizmus fellegvárává vált.
A jubileumi visszatekintés lehetőséget ad arra is, hogy megemlékezzünk a magyar föld Ipolytarnócot kutató jeles tudósairól, kiemelten Kubinyi Ferencről*, aki 1836-ban kezdte el a terület feltárását.
Az Ipolytarnóci Ősmaradványok jelentősége:
Budapesttől 140 km-re található kontinensünk egyik legösszetettebb és látványosan kiépített ősmaradvány lelőhelye, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület.
A terület geológiai és őslénytani értékei (cápafogak, levéllenyomatok, kövesedett fák és őséletnyomok), egykori különleges ősföldrajzi helyzetének és az őskörnyezetét elpusztító, betemető vulkáni katasztrófának, valamint a speciális megmaradási konzerválódási körülményeknek és felszínre kerülésének köszönhetően válhattak közkincsé.
Az előfordulás tudományos jelentőségét jelzi, hogy a földtudományok művelői számára egyfajta zarándokhely e terület, melyet Ősvilági Pompejinek neveztek el.
Ipolytarnóc az alsó miocén korból származó, 23-19 millió éves, világhírű kövüeteket tartalmazó földtani képződményei, klasszikus földtani alapszelvénye, egykori élőhelyeinek változatossága és a páratlan megtartású szárazföldi ősélőhelye miatt képezi az emberiség természeti örökségének részét.
Mindezért- és a terület természetvédelmi kezelésének színvonaláért – a terület 1995-ben Európa Diplomát kapott. Központi magja – Tarnóci Ősélőhely néven – 2000-ben felkerült a Világörökség Várományosi Listájára, nevezése folya-matban van.
A világ ez idáig legnagyobbnak leírt megkövesedett pinusféléjén (fenyő) 1836-ban végzett először feltárást és tudományos vizsgálatot Kubinyi Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Természettudományi Tár-saság és a Magyarhoni Földtani Társulat alapítója. A megkövült fatörzs egy része fölé Kubinyi kezdeményezésére 1866-ban védőboltozatot emeltek, amely a világ egyik első olyan épülete volt, amelyet ősmaradvány helyszíni védelme érdekében emeltek.
Európa Diploma:
Létrehozása, 1965 óta az Európa Diploma kitüntető címét különleges jelentőséggel bíró, európai területeknek ítéli oda az Európa Tanács. Azon védett területek érdemelhetik ki, melyek kiemelkedő tudományos, természeti, kulturális vagy esztétikai értékekkel bírnak és egyben megfelelő oltalom alatt állva kezelésük példaértékű.
A Diploma rangját megőrizni hivatott, hogy szigorú felülvizsgálati követelményei vannak, hiszen csak 5 éves időtartamra szól és megítélésekor ajánlásokat is megfogalmaznak.
Éves jelentések, helyszíni vizsgálatok, terepszemlék és széleskörű szakértői vélemények alapján a cím újabb 5 évre meghosszabbítható, de ez nem automatikus, a kezelésben fellépő kedvezőtlen folyamatokra, ajánlások be nem tartására válaszul a diploma vissza is vonható, sajnos erre már több esetben is sor került.
A jelenleg 26 országra kiterjedő, 70 diplomás területet felsorakoztató összeurópai természeti értéklistán 3 magyarországi terület található. A pilisi lennek otthont adó Szénás-hegyek és a világhírű Ipolytarnóci Ősmaradványok 1995-ben, a Tihanyi félsziget utóvulkáni képződményei pedig 2003-ban érdemelték ki az Európa Diplomát.
Ipolytarnóci fejlesztések:
Az 1944 óta védett ősmaradvány-lelőhelyen az 1985 évi Neogén Geológiai Világkongresszusra készült el a kutatóház és a Borókás-árok feltárásait védő épületek zöme.
Az időközben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi és vagyon-kezelésébe került természetvédelmi területen 1986-ban nyílott meg a nagyközönségnek a 800m hosszú geológiai tanösvény, 1989-ben pedig a fogadó-épület – amely később új arculatot kapott. Az 1990-es években új tanösvény-szakaszokkal és létesítményekkel gyarapodott a terület.
Az elmúlt néhány évben számos újabb fejlesztés történt az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen. Egy PHARE CBC pályázatból elkészült a Nagycsarnok miocén flóra-rekonstrukciója (műselyemből). A ROP-1.1.1-2004-11-0005/31 projekt keretében „Az Ipolytarnóci Ősvilági Pompei turisztikai célú fejlesztésének I. üteme”, az ÉMOP-2007-2.1.1/B pályázat nyomán a fejlesztés II. üteme fejeződött be.
Az Ősfenyő Belépő fogadóépületben kialakításra került egy szimulációs terem 4D filmszínháza, egy kiállítótér, egy konferenciaterem, egy ajándékbolt, egy információs tér, és benne a turisták által önállóan kezelhető információs portálok. A közeli kávézóban étkezni is lehet.
Az akadálymentesített geológiai tanösvény Tasnádi Kubacska bemutató-csarnokában kiépítésre került egy, az ősvilági élőhely bemutatását 3D formában lehetővé tévő vizuáltechnikai rendszer. Ez, a túravezető segítségével prezentált interaktív nyomolvasási program világviszonylatban egyedülálló attrakciót kínál.
A 2007 nyarán rendkívüli leletmentéssel Ipolytarnócra szállított 7 millió éves
bükkábrányi fák a látogatóközpont előtti épületben kerültek végleges levédésre. A Lombkorona sétány és a Miocén erdő látnivalói egészítik ki a terület tanösvény hálózatát (Kőzetparki, Biológiai- és Kőszikla ösvények) bejáró látogatók programlehetőségeit. Családos kirándulók számára drótkötélpálya – játszótér és tűzrakó helyekkel kiegészített pergola nyújthat pihenést.
