A budapesti József Attila Színház idei első premierje, a Pál utcai fiúk írójaként híressé vált Molnár Ferenc A Doktor Úr című vígjátéka hatalmas sikert aratott.
A fővárosi színházbarátok nagy sajnálatára az utóbbi időszakban a József Attila Színház nem túlságosan bíztató hírekkel kapcsolatban szerepelt az országos médiumokban, így külön örömmel szolgál számunkra, hogy ezúttal a színművészettel kapcsolatban tudósíthatunk az Árpád hídnál található teátrumról. A bizonytalanságok, gazdasági nehézségek sújtotta színház ugyanis nagy sikerrel állította színpadra Molnár Ferenc Doktor Urát, így legalább kis időre feledtetheti közönségével a problémákat.
Bár sok esetben az előadás főpróbája során – melyet lehetőségünk volt megtekinteni – még számos apróság vár kisebb-nagyobb csiszolásokra, vagy épp rendezői instrukcióra, ezúttal ennek nyoma sem volt. Egy-két apróbb, és ami fontosabb, nem is túlságosan lényeges szövegtévesztést leszámítva a szereplőgárda olyan magabiztosnak és összeszokottnak tűnt, mintha már többtíz előadáson lennének túl.
Bár manapság meglehetősen divatos a klasszikus darabokat is modern köntösbe öltöztetni, a Kossuth-díjas Huszti Péter rendező vezette alkotócsapat – szerencsére – nem kísérletezett ezzel, meghagyva A Doktor Urat a maga múlt század eleji, szépen kidolgozott világában. Huszti Péter maga is remek munkát végzett, ám dolgát valószínűleg nagyban könnyítette az a tény, hogy az előadás szereposztásában összesen hét Jászai-díjas művész kapott helyet.
Az előadás két legfőbb szerepét, Dr. Sárkányt, a célratörő magabiztos ügyvédet, illetve Puzsért, a megrögzött, ám vajszívű tolvajt Márton András és Mikó István formálták meg. Bár ebből a párszavas jellemzésből is látható, hogy a két karakter egymás teljes ellentéte, egy közös vonás mégis volt bennük: a színészek kiemelkedő játéka. Mind Márton, mind Mikó hitelesen, meggyőzően játszott, és bár tény, hogy Molnár Ferenc tökéletes karakterábrázolása valamelyest megkönnyítette a dolgukat, látszott, hogy nem véletlenül esett rájuk az alkotók választása.
A két főszereplőn kívül ki kell még emelnünk a Szomszédok Vágási Ferijeként ismerté vált Nemcsák Károly játékát is. A Csató fogalmazót megformáló színész – aki egyébként a Színház új igazgatója is egyben – viszonylag új oldaláról mutatkozik be a közönségnek, hiszen eddig kevésszer lehetett őt ennyire komikus szerepben látni. Ebben a stílusban sem okoz csalódást, hisz – bár néhány reakciója talán kissé túl erőszakosnak tűnt – hitelesen játszotta el a szerencsétlen rendőrtiszt karakterét.
A két Jászai-díjas művésznő, Piros Ildikó és Pásztor Erzsi szintén rengeteget emelt az előadás amúgy is szépen csillogó fényén, ám részletesebb méltatásukra terjedelembeli korlátok miatt ezúttal nincs lehetőségünk.
Összességében kellemes emlékekkel távoztam előadás után a színházteremből, és bátran ajánlom A Doktor Urat mindazoknak, akik egy kellemes két és fél órás kulturált kikapcsolódásra, és sok kacagásra vágynak.
DicsukD
Fotó: Stiber Judit
