Buza Sándor: „Mindenevő vagyok, de még nem ettem cápát. Tevehúst már kóstoltam, de nem ettem rénszarvast – éppen a múltkor beszélgettem valakivel, aki azt mesélte, hogy milyen finom a rénszarvas sonka. Nagyon szeretem a tengeri dolgokat, a halakat – a cápa eddig még megúszta.
78 kiló vagyok, 78-79 között ingázom. Ma a reggelim egy tejeskávé volt, túrós batyuval. Utána volt 3 megbeszélésem, ezek elhúzódtak délután 4-ig úgy, hogy közben csak vizet ittam, és délután 4-kor, amikor hazajöttem, akkor 5 paprikát szeleteltem fel, azokat szépen megsütöttem, és három tojást kevertem össze, azt ráütöttem. Beugrottam a kedvenc pékemhez, és megvettem a kedvenc gyökér kenyeremet, ami egy kicsit barnás, és nagyon finom ropogós héja van – nagyon jó állagú kenyér. Utána ettem édességet, 2 szem datolyát – mert a héten forgattunk különféle filmeket, és ott maradt egy kis datolya. Ma már mást nem eszem, egy pohár sör még elképzelhető a haverokkal, vagy kettő.
Nem szoktam bele halni az éhségbe. Ha már nagyon a végét járom, idézőjelbe téve, akkor mindig van a zsebemben egy szelet nápolyi, egy darab csokoládé – ezeket magamhoz véve, tökéletesen bírom a strapát.
Az ebéd mindig attól függ, hogy hol ér az ebédidő. Ha munka közben, menet közben, akkor leugrunk egy büfébe, vagy kiugrunk egy kifőzdébe, vagy egy gyors étkezdébe, és akkor ott megesszük azt, amit ebédre szánunk magunknak. Ha esetleg úgy adódik, hogy itthon vagyok, vagy itthon dolgozom, akkor vagy azt eszem, amit főztünk tegnap, vagy összedobok magamnak egy kis nagyon könnyűt – például most ősszel, briliáns időszaka van a lecsónak, és abból én tonna mennyiséget meg tudok enni. Vagy sült paprikást, tojásos sült paprikából, friss, igazi jó kovászos, vastag héjú kenyérrel – ezekkel én bőségesen el vagyok.”
Ihos József: „Mindenevő vagyok, mint a disznók. Egyszer voltam egy főző fesztiválon, ahol a mellettem lévő tévés kollégák is főztek – bogarakat grilleztek, és kígyót. A bogarat nem, de a kígyóból megkóstoltam egy kis serclit úgymond, a végét.
Édesapám főzött ma, nyúlpörkölt volt kifőtt tésztával, és kertész leves – ezt még Anyukám hívta így. Lehet, hogy többen ismerik, nagyon friss zöldségből készült jópofa kis leves, amit házilag mi már így kikísérleteztünk Ihos módra – ez volt az ebéd ma.
A csúcsformám, amikor nagyon súlyos voltam, az még 20 évvel ezelőtt volt, akkor én 103 kg voltam. Budapestre kerülésem után lefogytam 90-91 kg-ra – ezt nagyon sokáig tartottam. 95 volt még egy időszak, amikor televízióban láttak sokat, és azóta mondják: Jaj mennyit fogyott. Igen, mert akkor még 95 kg voltam. Nagyon szépen lementem 85-86-ra, és ez most már a verseny súlyom, ezt nagyon könnyen meg tudom tartani.
Baromi egyszerű dologra esküszöm: Nem lehet 6 óra után vacsorázni. Kerülni kell a zsíros ételeket, de ne legyen egyoldalú, mindig egy kis változatosság. Ha az ember ezt meg tudja oldani, és mindenből olyan jó közepesen eszik, akkor képes arra – ahogy én is képes voltam -, hogy az elmúlt évek során 16-17 kilót le tudok adni úgy, hogy nem veszem észre.”
A teljes beszélgetés itt meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-303
{module Forrás sztárportré}
