„2011. augusztus 7-én megtartott időközi polgármester választáson a névjegyzékbe felvett 575 fő választópolgár 46 %-a, 265 fő vett részt. Rák József jelöltre leadott érvényes szavazatok száma 261, érvénytelen szavazatok száma 4 volt…
Az újonnan megválasztott polgármester augusztus 12-én vett át hivatalosan a polgármesteri munkakört Götz István alpolgármestertől. 2011. augusztus 15-én Hercegkút Napján vette át a megbízólevelet a HVB elnökét és tette le az esküt a képviselő-testület előtt.”
– Így szól a hír, s Önnél frissebben választott polgármester nincs a megyében. Elődje is Rák József volt. Rokonok talán?
– Nem vagyunk rokonok, de ha már így rákérdezett, akkor ezúton is szeretnék köszönetet mondani a nyugdíjba vonuló elődömnek.
– Ezek szerint jól működő települést vett át?
– Nem panaszkodom, így amit elődöm jól csinált azt folytatom, amin változtatnunk kell azt megteszem.
– Mit ígért a választáskor?
– Ígérni semmit nem ígértem, nem is kellett. Mindössze 680-an élünk itt, mindenki ismer engem, s szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy eddig is, mint civil, és mint egyesületi elnök is igyekeztem tenni a faluért. Felelőtlenség lett volna ígérgetnem, hiszen mindannyiunk számára közismert tény, hogy az önkormányzatok költségvetése borotvaélen táncol, jó néhány település a csőd szélére került, csak a legfontosabb feladatokra jut pénz, sok helyen még arra sem.
Legfontosabb teendőnk a hatályos jogszabályoknak eleget téve a kötelezően előírt feladatokat maradéktalanul ellátni, működőképességünket megőrizni, s emellett valamennyi – községünk szempontjában előrelépést jelentő – pályázati lehetőséget megragadni, amely az itt élő emberek életminőségét, komfortérzetét javíthatja, Hercegkút fejlődését jelentheti. Fontos feladatnak tekintem a település külső megjelenésére, tisztántartására, a közterületek, zöldfelületek, árkok, vízelvezetők folyamatos takarítására való odafigyelést, ami nemcsak az itt élők jó közérzetéhez elengedhetetlen, hanem az ide érkező turisták, vendégek, vagyis az idegenforgalom szempontjából sem mellékesek. Távlati terveim között szerepel a borturizmus, vallási turizmus megvalósítása, kiteljesítése Hercegkúton, ami a továbblépésünk egyik fő irányvonala lehet.
– Közismert tény, hogy Hercegkúton sok civil szervezet működik, s hogy példátlan összefogás van, ha valamit csinálni kell. Vajon minek köszönhető ez?
– Valóban működik kilenc civil szervezet, igaz ebből kettő most van bejegyzés alatt, s ezek nem ilyen „pénzmosodák”, hanem valódi közösségi életterek. Van két énekkarunk, tánccsoportunk, rock-zenekarunk, hadtörténeti társaságunk és polgárőr, tűzoltó egyesületünk. Hogy mi a titok nyitja? Talán maga az, hogy Hercegkútiak vagyunk. Azután az, hogy azonos érdeklődési körbe tartozó, közösségért tenni akarók nemcsak felismerték, hanem az egyesületi formát felvéve határozottan léptek abban az irányba, hogy nem az önkormányzattól vagy mástól várnak minden segítséget, hanem önszerveződő módon, aktívan vesznek részt Hercegkút kulturális, társadalmi életében.
– Mi az itt tartó erő, hiszen munkalehetőség helyben nem nagyon van?
– Egy tény. A távolban tanuló gyerekek is hazajönnek minden hétvégén. Szabad idejükben szinte hívni sem kell őket, mindenben részt vesznek, s nem húzzák ki magukat a közösségi feladatok alól. Mindent meg kell tennünk, hogy ez így legyen a későbbiekben is, sőt azért is, hogy hazatelepülhessenek, ha elvégezték az iskolát. Sajnos egyre több a megüresedő ház a faluban, ez elég szomorú látványt nyújt, s jó lenne, ha újra élettel telnének meg. Tudom, hogy az elvándorlás problémája egy nagyon összetett kérdés, elsősorban a gazdasági környezetnek, a közelben lévő városoknak, a régiónak van ebben meghatározó szerepe. Mi legfőképpen az élhető, biztonságos, szép környezet megteremtésében tudunk segíteni, s amennyiben igény lenne rá, a telkek kialakításának kérdését újra napirendre tűzni.
– Nem felszínesen, hanem valóban jól működik a testvér települési kapcsolatuk is…
– Ez valóban egy sikertörténet, amely 2002-ben kezdődött, azóta mindig erősödik, és a személyes kapcsolatok egyre barátibbá válnak. A németországi obersulmi partnerséget illetően fő célom az, hogy a település minél több lakosa kapcsolódhasson be ebbe közvetlenül. Nagyon szeretném, ha lehetősége lenne sok-sok hercegkútinak kijutni szervezett formában is.
– Azt hallottam, hogy Hercegkútnak az állami és az egyházi ünnepeken kívül, még 16 úgynevezett fogadott ünnepe is van. Nem túlzás ez ebben a rohanó világban?
– Ezek az ünnepek a közösséget összekovácsolják. Azokon a napokon is dolgozunk, csak éppen este a templomban találkozunk. Nekem ez a mottóm is: Ma a helyi politika legfőbb feladata a közösségformálás. Nagy hangsúlyt kell fektetnünk az Egyházközséggel való folyamatos párbeszédre, megfelelő kapcsolattartásra, hiszen meghatározó, közösségformáló szerepet kell, hogy betöltsön a község életében a jövőben is. Erre jó alap kell, hogy legyen a polgári és az egyházi vezetés között az elmúlt évek során tapasztalt együttműködés és az átfedés a két képviselő testület között. Hívő, templomba járó emberként fontos számomra településünk hitéleti arculata. Szeretném, ha meg tudnánk őrizni vallási hagyományainkat is, átadva ebből is mindent az utókornak.
– Milyen fejlesztésekre van szükség?
– Miután a vízrendszerünk 1972-ben épült, ezt már újra kellene kiépíteni, az eternit csöveket cserélni. Ezt szeretnénk pályázati pénzből megoldani. Az 1928-ban épült iskolánk belső rekonstrukcióra vár. Közös együttgondolkodást igényel a Kőporosi-pincesor sorsa is, mert nem csak néhány közvetlenül érintett család ügye ez, hanem egész Hercegkút érdeke is ezt kívánja.
Köszönöm a beszélgetést!
Orosz B.Erika
Név: Rák József Kor:43 éves Eredeti foglalkozás: határőr Család: feleségem köztisztviselő Sárospatakon, három gyermeket nevelünk, két fiút és egy kislányt. Gyermekeink közül Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem harmadéves jogász hallgatója, Szabolcs fiúnk másodéves gimnazista, míg Eszter lányunk a hercegkúti általános iskola harmadikos tanulója. Hobby: a falum, a szőlő, a borászat, Kedvenc könyv: Wass Albertet szeretem, Kedvenc zene: Kormorán, Republic, |
Egy kis történelem
Hercegkút a Rákócziak uradalmához tartozott. A település 1750-ben jött létre, mikor a Rákóczi-szabadságharc után elnéptelenedett területre földesura, Trautson herceg német telepeseket hozatott, hasonlóképpen a közeli Károlyfalva (Karlsdorf) és Rátka (Ratkau) falvakkal együtt. A település eredetileg az ő nevét viselte, Trautsondorfnak, magyarul Trauczonfalvának hívták. A telepesek főként szőlőgazdálkodással foglalkoztak. A Kőporoson, Gomboshegyen és Pogánykúton termelt saját szőlők termését a falu két végén lévő pincesoron, a népi építészet remekeiben az emeletes pincékben érlelték és tárolták már, a XVIII. sz. végétől. 1908. évben lett a község a tokaj-hegyaljai zárt borvidék tagja. A szőlő és borgazdálkodás az 1970-es évekre érte el fénykorát, amikor 232 ha nagyüzemi szőlőültetvény lett telepítve, és megépült a Gombos-hegyen a közel 1500 m hosszúságú szövetkezeti pince és hozzá a szőlőfeldolgozó és tárolótartályok, aminek következtében több mint 20 ezer hl. bor elhelyezésére, érlelésére van lehetőség. 1788-ban épült a barokk stílusú templom. Az alapító család kihalásáával a települést a sárospataki uradalomhoz csatolták, és annak sorsában osztozott. 1876-ban különvált a sárospataki uradalomtól. 1903-ban egy nagy tűzvészben a falu leégett, azonban hamarossan újraépült.A II. világháború után a német származás miatt a községet sok megpróbáltatás érte. A legnagyobb csapás, mely az egész közösséget érintette az 1945. január 2-án a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt 135 személy (férfi és nő) szenvedése, a családok tragédiája volt. A közösség sváb azonosságtudata ennek ellenére továbbra is megmaradt, megtartotta hagyományait, ünnepeit és ma is megtartja 16 fogadott ünnepét, melyek egy része jeles ünnep volt már az eredeti hazánkban is. Az ismert történelmi események negatív hatásaként a német (sváb) nyelvet már csak a nagyon idős korosztály beszéli. Húsz éve azonban elindult újból a német nyelv tanulása, oktatása. Ma már az óvodában és az alsótagozatban is folyik német nyelvű tanítás a Gyöngyszem Német Nemzetiségi Általános Iskolában és Napköziotthonos Óvodában. A 20. század elején Zemplén vármegye Sárospataki járásához tartozott. 1910-es népszámláláskor 934 lakosából 931 magyar volt, ebből 903 római katolikus, 19 izraelita volt. |