Dr. Varga Gábor hatóanyag-kutató nevét sokan áldják az utóbbi időben.A magyar származású, de Németországban élő szakértő ha itthon van Telkiben lakik, és járja az országot, mert nagyon sok helyen várják, hogy meghallgassák az előadását, személyesen is kérjék tanácsait. Varga Gábor nem orvos. Kutatásait személyes indíttatásból kezdte.
Tulajdonképpen a Brazíliában termő gombák gyógyító hatását a japánok fedezték fel.Ezeket használja a kutató saját gyógygomba-kivonatainak elkészítéséhez.
-Ezek persze nem csodaszerek, – mondta tegnap, Miskolcon tartott előadásán – de a betegektől szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy nagyon sokat segíthetnek.Ez pedig adott szituációban nem kevés.
A gyógyszeripar és az izolált vitaminok címmel tartott előadásában a következőket mondta:
„Nemrég felhívták a figyelmemet egy pszichológus írására, körlevelére, aki nevem említésével bizonyítani kívánta, hogy a „vitaminok” mégsem rövidítik meg az életet, mint ahogy azt egy meta-analízis állította, 68 tanulmány összefoglalása alapján.
A pszichológus állításainak minősége miatt nem akartam erről írni, de mivel azok zavart keltettek a közvéleményben, ezt most megteszem.
Sajnos Magyarországon elterjedt az a gyakorlat, hogy olyan emberek nevezzék ki magukat „szakembereknek”, akik soha semmilyen nemzetközileg elismert terápiás eredményt, fejlesztést nem tudtak felmutatni. Ezek a „szakemberek” sokszor doktori címüket használják fel arra, hogy növeljék állításaik tekintélyét. Természetesen az ilyen „szakemberek” felelősségtudata nem azonos azokéval, akik részt vettek súlyos betegségek terápiás gyakorlatának kifejlesztésében. Talán ezért próbálják hitelét rontani olyan eredményeknek, amikre ők „szakember” létük ellenére nem voltak képesek. Egy terápia kifejlesztéséhez el kell olvasni minden szakirodalmat egy adott témáról, és értelmezni kell azokat, mégpedig azzal a felelősségtudattal, hogy emberek, sérült gyermekek életminősége, sőt, élete múlhat azon, milyen következtetéseket vonunk le belőlük.
Az általam kifejlesztett agyterápia pl. olyan gyermekeken segített, akiket pl. csecsemőkoruktól mesterségesen tápláltak nyelőreflexük hiánya miatt, vagy súlyos fájdalmaktól szenvedtek születésük óta. Az ilyen terápia alábecsülése egy szakembertől jó esetben féltékenységgel magyarázható, rossz esetben a sérült gyermekek emberi jogainak sárbatiprásával vagy a vitaminipar elvakult támogatásával.
Ugyan nem tartom érdemesnek az említett pszichológust arra, hogy válaszoljak írására, de a félreértések elkerülése végett megteszem. Néhány példával illusztrálom, milyem súlyos károkat okozhat az információk téves feldolgozása.
A pszichológus előfeltételezi, hogy a vitaminoknak van valamilyen betegségre gyakorolt „hatásos” dózisa, csak a tanulmányokban ez túl alacsony volt, a hatás kifejtéséhez. Ezzel szemben a tanulmány éppen azt állapította meg, hogy minél többet szednek az emberek a vizsgált izolált vitaminokból, annál rövidebb ideig élnek.
A „szakember” elfelejtette megemlíteni, hogy az A vitamin előanyagáról, a béta karotinról már több, mint egy évtizede megállapították több tanulmányban (amerikai és finn), hogy az dohányzó férfiaknál tüdőrák keltő hatású izolált formában.
A pszichológus azt is elfelejtette megemlíteni, hogy a szinte minden betegségre javasolt izolált C-vitamin a tanulmányok alapján menopauza utáni hölgyeknél szürke hályog kialakulását is elősegítheti vagy akár elősegítheti az érelmeszesedés kialakulását.”
Az előadáson lehettünk olyan 150-en. A kezdeti csönd után elkezdett interaktívvá válni a dolog, mert az érdeklődők, betegek egyszer csak kérdezni, mesélni kezdtek. Volt aki saját, vagy családtagja betegségét mondta el, s kérdezte meg dr. Varga Gábortól, hogy mit, melyik készítményt szedje. Egy hölgy elmesélte, hogy Ő prevencióként használja, s mind a 18 készítményből eszik napi két kapszulát.
– Ezt nem lehet túladagolni,-mondta a szakértő – ha nincs tőle rosszul, nem rossz a közérzete nyugodtan szedheti.
Volt aki arról számolt be, hogy a 8,5 cm-es daganata 3,5 centiméterre zsugorodott össze.Többen mesélték, hogy nagyon jó hatással van a depresszióra, ami nagyon fontos, hiszen a beteg emberek még jobban hajlamosak a befelé-fordulásra, rossza hangulatra, s ettől bizony az állapotuk is rosszabbodik.
A csupán érdekes előadásra számítók meglepődtek, köztük jómagam is. Nem számított a titoktartás, nem szégyenkeztek megnyílni a betegek egymás és mások előtt. Ami mindannyiunk számára szimpatikus volt, hogy senkit nem biztatott arra, hogy az orvosa tanácsa ellenére cselekedjen, vagy elhagyja a korábban alkalmazott módszert, kemoterápiát stb., hanem csak az eddigi tapasztalatokkal érvelt. Természetesen ezt a terméket is – mint mindent ami jó – hamisítanak, ezért a szakértő felhívta a figyelmet, hogy a betegek nézzék meg jól, mielőtt bármit is megvásárolnak.
OBE
