A nemzetközi piacok ideges és feszült hangulata átterjedt a nemesfémekre is. Ennek köszönhetően az arany ármozgása is egyre kiszámíthatatlanabbá válik.
A szeptember eleji rekordméretű erősödést követően (a csúcsárak emlékeztetőül: 1923,20 dollár, valamint az euróban számolt legmagasabb érték 1360,12 volt a közös valuta dollárral szembeni folyamatos értékvesztése miatt) a piacokon az az általánosan elterjedt nézet uralkodott, hogy ugyan lesznek rövid árgyengülési időszakok, de a sárga fém töretlenül halad majd a 2000 dolláros álomhatár felé. Ezt a feltételezést csak erősítette a svájci nemzeti bank azon döntése is, hogy a frank árfolyamát rögzítette az euróhoz (1:1,20 arányban). Ezzel úgy tűnt, hogy az arany marad az egyetlen biztos befektetési forma a válságban. Az aranypiac optimizmusát szintén táplálta, hogy az őszi időszak hagyományosan erős szezonnak számít az ázsiai ékszerkereslet fellendülése miatt.
Ezzel szemben az arany árának további szárnyalása vagy legalább a konszolidáltan folyamatos erősödése elmaradt. Ennek főbb okai között találjuk, hogy az eurózóna vezető államai minden politikai eszközt alkalmazva próbálják menteni a közös valutát; az öt vezető központi bank az egymás közötti együttműködés erősítésével kezeli a válság hatásait; az Egyesült Államok kormánya a jegybankkal közösen folyamatosan szivárogtatja az új gazdasági mentőcsomag részleteit; a spekulánsok az aranyszektorban nyert pénzeiket átviszik a megrendült állapota miatt nagyobb nyereséggel kecsegtető részvényszektorra.
Több piaci szakértő szerint ez a tendencia várhatóan fennmarad az elkövetkező egy-két hétben, amíg nem kapunk konkrét válaszokat olyan kérdésekre, mint például, hogy az amerikai jegybank által szeptember 19-én bejelentendő válságkezelő intézkedések hatékonyak lesznek-e, valamint, hogy a görögök megkapják-e a végső gazdasági összeomlás elkerüléséhez szükséges újabb pénzügyi segélycsomagot?
Az ezüstre a legnagyobb befolyással természetesen az arany bír. Az év első négy-öt hónapjában tapasztalt szárnyalást most már egy hosszabb ideje tartó nyugalmi periódus követte. Ettől függetlenül a szakértők egyet értenek abban, hogy csak idő kérdése az ezüst magára találása. A befektetők ma szinte kizárólag az aranyra összpontosítanak. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy az ezüst iránti ipari keresletnek teljesen más értéke van, mint a „sárga testvérének”. Az ezüsttel kapcsolatos visszafogott érdeklődés egyik fő okaként a világgazdaság fejlődése miatti aggodalmakat kell tekinteni, valamint bizonytalanságot és az ezek hozadékát jelentő ipari felhasználás stagnálását.
Az arany magas ára előbb-utóbb magával húzhatja az ezüstét is, függetlenül a konjunktúra alakulásától. Ennek a folyamatnak fontos jelzője az arany-ezüst aránya. Már több száz évvel ezelőtt is abból indultak ki, hogy a földkéregben 15-ször több ezüst található, mint arany. Ezt tekintették egy kiinduló középértéknek, amelyet a XVI. század Európájában, majd később 1792-től az akkori amerikai államokban is alkalmazni kezdtek. Az arányjelző az elmúlt évszázadokban 10 és 20 között mozgott. Vagyis egy uncia arany értéke 10 és 20 uncia ezüstének felelt meg. Ez az arány azonban az elmúlt évtizedben nagyon megváltozott: most már 60 körül mozog. Ugyan a 2011 április-májusában tapasztalt ezüstár-erősödéskor ez az arány 32-re lecsökkent, de ezekben a hetekben újra 42 körül mozog.
Az ezüst árának az elkövetkező hetekben való alakulását illetően a technikai elemzések alapján a befektetőknek az arany árának konszolidáltabb erősödése miatt a 44 USD/unciás szinttel kell számolniuk. Az ezüst árának alsó szintjét a 38 dolláros unciaár jelentheti, vagyis az elemzők ebben a sávban várják az ezüst ingadozását.
