A Lehet Más a Politika államalapító Szent István ünnepén az akarnokság politikai kultúrája helyett a valódi nemzeti együttműködés politikai kultúráját kéri számon a Magyarország újjászervezését hirdető kormányon.
1991 tavaszán a szocialista diktatúra utáni első szabadon választott Országgyűlés a három nemzeti ünnepünk közül augusztus 20-át, államalapító Szent István ünnepét avatta a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé.
Augusztus 20-a így ma egyszerre emlékeztet bennünket államiságunk megalapozására és a magyar demokratikus állam újjászületésére.
Több mint ezer év távolából visszanézve első nagy királyunk korára a ma embere a vitathatatlan közösségi teljesítményre emlékezhet. I. István és kortársai méltó választ adtak koruk kihívásaira. Az első ezredforduló magyarsága sikeresen alkalmazkodva az akkori nyugati világ, a keresztény Európa életformájához, eszméihez, normáihoz, hatalomszervezési technikáihoz, az európai keresztény államok közösségébe illeszkedő, erős, tekintélyes, független államot hozott létre. Megteremtve ezzel a feltételeit a Keletről jött, korábban nomadizáló, törzsi-nemzetségi szervezetben élő pogány magyarság lelki, szellemi megújulásának, és ezáltal önálló közösségként való megmaradásának és államalkotó népként, nemzetként történő megerősödésének a Kárpát-medencében.
A második ezredforduló magyarsága – amint azt az elmúlt bő húsz esztendő bizonyítja, nem volt erre képes. Nem tudott élni a lehetőséggel, hogy a diktatúrának véget vető demokratikus fordulatot közössége szellemi, lelki, morális megújulásával kapcsolja össze, és a XXI. századi európai demokráciák közösségébe való beilleszkedés lehetőségét állama, országa és nemzete megerősítésére használja fel.
Kirívóan boldogtalan, elöregedő, testileg, lelkileg, szellemileg beteg, végzetesen megosztott, fogyó népesség lakja, és szétesett, normavesztett, alapvető funkcióinak – a közösségi önreprodukció segítésének – ellátására képtelen, gyenge állam a mai Magyarország.
A Lehet Más a Politika 2010 tavaszán osztozott a magyar társadalom nagy többségének vágyában a radikális változásra, a rendszerváltoztatás korszakának gyökeres felülvizsgálatára és kiigazítására. Épp ezért nézi növekvő elképedéssel a tavaly tavasszal kétharmados parlamenti többségre szert tett jobboldal politikai elitjének Magyarország újjászervezése címén véghezvitt pusztítását a demokrácia intézményrendszerében, a politikai kultúrában és a társadalom bizalmi viszonyaiban.
A társadalmi javak és terhek igazságosabb elosztása, az állampolgári részvétel lehetőségeinek erősítése, az önmagukért és környezetükért felelősséget vállaló egyének és a helyi közösségek önállóságának tisztelete és a társadalmi együttműködés ösztönzése helyett a társadalmi igazságtalanságok növelését, a közügyekben való érdemi részvétel lehetőségeinek módszeres szűkítését, a végrehajtó hatalom hatáskörének mértéktelen kiterjesztését, a végletes centralizációt.
Az akarnokság kiépülő rendszerét, amely a magyar társadalom anyagi, lelki, szellemi erőforrásaival való fenntarthatóbb gazdálkodás helyett tovább löki előre a magyar állampolgári közösséget és nemzetet a fenntarthatatlanság lefele vivő pályáján.
Vitathatatlanul szükség van Magyarország, a magyar állam újjászervezésére. A magyarországi politikai közösség és a magyar nemzet lelki, szellemi, morális megújulására. Immár jóval nagyobb szükség van rá, mint 2010 tavaszán volt. De a XXI. század elején, az európai demokráciák közösségéhez csatlakozott Magyarországon ennek előhívására és véghezvitelére az önkény, az akarnokság politikai kultúrája alkalmatlan. Bármilyen vezetői elhivatottságot érezzenek is képviselői. Ehhez a (valódi) nemzeti együttműködés kultúrájára lenne szükség.
