Habár egy gyermekelőadás és egy Dumaszínház-est még hátravan, a Művészetek Háza által szervezett Miskolctapolcai Nyár, 2011. rendezvénysorozat a végéhez közeledik. Utolsó színelőadását, a Göttinger Pál által rendezett Gyógyír északi szélre címet viselő kortárs darabot augusztus 4-én, csütörtökön tekinthették meg az érdeklődők az Akropolisz Szabadtéri Színpadon.
Aligha vitatható, hogy az utóbbi évtizedben az internet és az email nem csupán a kommunikációs csatornák egyikévé, de sokunk életének egyik megkerülhetetlen részévé is vált. Ráadásul a világháló egyik különlegessége éppen abban rejlik, hogy sokkal inkább képes idegeneket összehozni, mint elődei. Daniel Glattauer kétszereplős műve is e jelenség köré épül.
A darab alapcselekménye meglehetősen mindennapinak tűnik. Emmi Rothner le szeretné mondani a Like magazin előfizetését, ám az email címzettjének egybetűs elütése miatt a levelet tévedésből Leo Leike kapja meg, s ezt követően kezdik meg majdnem egy évig tartó emailezésüket. S ez alatt az időszak alatt nem csupán a teljességig kiismerik egymást, de olyan szoros érzelmi közelségbe kerülnek, melyet aligha érezhetnének bárki olyan iránt, aki az unalmas, szürke mindennapokból ismerős.
A női főszerepet az elsősorban tragikus alakításairól ismert Fullajtár Andrea játssza. Az Emmi nevet viselő nő karaktere színészi szempontból meglehetősen hálás feladat, hiszen az előadás másfél órája alatt többek között vidámként, becsípettként, depressziósként, magányosként és céltudatosként is megjelenik.
Partnereként Őze Áront láthattuk. Az utóbbi időben elsősorban a Magyar Színház igazgatójaként tevékenykedő művész feladata talán kevésbé összetett, ám egyszerűbbnek aligha nevezhető, hiszen Leo egy meglehetősen zárkózott, magát ritkán kiadó férfi, márpedig nem könnyű egyszerre pontosan annyit megmutatni a karakter egészéből, amennyit a cselekmény éppen akkor megkíván.
Összességében az előadás alapvetően kellemes, élvezhető volt, de talán még nagyobb sikert érhetne el, ha egy-egy része kevésbé lenne elnyújtott, hiszen így a cselekmény többször is kissé lapossá vált. Hatványozottan igaz volt ez a meglepően hűvös tapolcai estében-éjszakában, hisz a közönség soraiból a vége felé egyre gyakrabban lehetett fészkelődést, mocorgást is hallani.
DicsukD
Fotók: Stiber Judit
