Pintér Sándor
belügyminiszter
részére
Tisztelt Belügyminiszter Úr!
A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata szerint a munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai. A kormányprogramban, a Nemzeti Együttműködés Programjában mélységes egyetértéssel olvastuk az alábbi sorokat:
„A társadalmi kohéziót tudatosan újjáélesztő, közösséget formáló kormánypolitika megvalósítására törekedni nemcsak eszmeileg és erkölcsileg kiemelt cél, hanem ésszerű és egyben hatékony is. Hatékony, hiszen például az egyes ember egészségének megőrzésébe fektetett közösségi pénz nemcsak egyéni, de közösségi hasznot is teremt: aki megőrzi munkaképességét, életkedvét, az a társadalom aktív és értékteremtő tagja marad, s ez hosszútávon a közösség fennmaradását és egyensúlyát segíti elő. Nem nehéz ennek jelentőségét belátni a súlyos népegészségügyi és demográfiai problémákkal küzdő, az egészségügyi, szociális és nyugdíjrendszer megingásával fenyegetett Magyarországon. A Nemzeti Együttműködés Rendszere gyökeres, alapvető változásokat követel a kormányzás minden fontos területén. A jövőben a politikának magáncélok és -érdekek helyett a közös célokat és érdekeket kell szolgálnia.
Az első és legfontosabb összekötő érték a munka. … A munka ad tartást, büszkeséget és elismerést abban a közösségben, ahová tartozunk: a családban, a lakóhelyen, a munkahelyen, a baráti körben.
Az otthon is olyan érték, amelyre mindenki természetes módon vágyik. …
Alapvető érték minden ember számára a család. Mindenki akar tartozni valahová, mindenki szeretne családot, melegséget, ragaszkodást. …
Amíg az ember egészséges, úgy érzi, hogy minden helyzeten úrrá tud lenni.
… a szabadság rend nélkül káoszt és félelmet szül.
…
Az igazságos és méltányos szociális rendszer helyreállítása, a családpolitika fejéről újra a talpára állítása, a munka elsőbbségének és becsületének visszaadása, valamint kiszámítható holnapjaink megteremtése mindenki számára közös nemzeti ügy.”
Tisztelt Belügyminiszter Úr!
Ha van valami, ami a Nemzeti Együttműködés Rendszere deklarált pillérei – a munka, az otthon, a család, az egészség, a rend – értékeinek a legdurvább, legvisszataszítóbb tagadása, akkor az a prostitúció és az általa gerjesztett nő- és lánykereskedelem jelensége.
Osztjuk az emberkereskedés és a prostitúció kihasználásáról szóló, hazánk által is aláírt nemzetközi egyezmény értékítéletét, amely szerint „a prostitúció és az azt kísérő rossz, a prostitúció céljait szolgáló emberkereskedés az emberi személy méltóságával és értékével összeegyeztethetetlen, és veszélyezteti az egyén, a család és a társadalom jólétét”.
Helyesnek látjuk a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, hazánk által is aláírt nemzetközi egyezmény azon elvárását, mely szerint „a Részes Államok kötelesek minden megfelelő intézkedést megtenni, ideértve a jogszabályalkotást is, abból a célból, hogy elfojtsák a nőkereskedésnek és a nők prostitúciós kizsákmányolásának minden formáját.”
A prostitúció a világ legtöbb országában a szervezett bűnözés egyik legjövedelmezőbb üzletága. Sajnos nincs okunk feltételezni, hogy hazánkban ez másként lenne. A mai napig rendszeresen előfordul, hogy magyar lányokat és nőket bűnbandák személyi szabadságuktól megfosztanak, prostitúcióra kényszerítenek, bordélyokat működtető bűnözőknek eladnak, belföldön és külföldön egyaránt.
2003-ban Juharos Róbert Fidesz-MKDSZ képviselő óvta a szocialista kormányt, ne nyissanak szabad utat „a prostitúcióra épülő szervezett alvilág érdekei” előtt. 2005-ben Kupper András fideszes képviselő eképpen kezdte egyik közleményét: „Budapest legyen Európa Bangkokja? Budapest a kelet-közép-európai nagyvárosok versenyében az utolsó harmadba szorult. A szexiparban azonban tagadhatatlan a versenyképességünk. A liberális-szocialista városvezetés tehetetlensége a főváros kapuit a szexipar befektetői előtt szélesre tárja.”
Sajnos az azóta eltelt évek bűnügyi statisztikái nem jeleznek lényegi változást.
Ékes Ilona Fidesz-képviselő egyik 2008-as parlamenti felszólalása szerint: „Magyar lányok ezrei dolgoznak prostituáltként Nyugat-Európában. Firenzében például egy két évvel ezelőtti razzia alkalmával ötszáz magyar lányt állítottak elő egyetlen éjszaka alatt. Magyarországon a kerítés, a futtatás bűncselekmény. A rendőrség emberkereskedelmi osztályának egyik munkatársa azonban úgy nyilatkozott, hogy nem tudnak mit tenni ez ügyben, hogyha maga a prostituált nem jelentkezik.”
A 2009-ben tartott Budapest Imázs Konferencia nyitó előadásának konklúziója ez volt: „A Budapestről kialakított képet jelen pillanatban hűen tükrözik a hozzá kapcsolódó jelzők, mint például a Kelet-Európa Bangkokja vagy a Kelet-Európa Párizsa kifejezések. A pozitív asszociációk erősítéséhez és a negatív asszociációk megszűnéséhez nem csak tudatos kommunikációra, de koncepciózus várostervezésre és széles társadalmi alapokon nyugvó vízióalkotásra is szükség lesz.”
Az LMP azt gondolja, hogy a „széles társadalmi alapokon nyugvó vízióalkotás” politikai akadályai elhárultak. A kormányprogram középpontjába állított értékeknek (munka, otthon, család, egészség, rend) igen széles a társadalmi támogatottsága, sokkal szélesebb, mint a kormánypártok szavazótábora. Ezért bízunk abban, hogy a kormány és a belügyminisztérium minden lehetséges alkotmányos lépést megtesz a prostitúció visszaszorítása érdekében. Hiszen sem Budapestnek, sem Magyarországnak, és igazából Európának és a világnak sincs szüksége a magyar nők és lányok fizikai és lelki egészségét elsorvasztó prostitúcióra. Magyarországnak átmeneti anyagi érdeke sem fűződik a nők és lányok kiszolgáltatásához, mivel a prostitúció pillanatok alatt elszálló bevételénél tetemesebbek és maradandóbbak az általa okozott társadalmi károk. Az eltékozolt évek, az értelmes munka és élet lehetőségének elvesztése, a férfiak és nők boldog intim kapcsolatára gyakorolt káros hatása, a családi életre való képtelenség, a kábítószer-függőség kialakulása, a fertőző betegségek, az erőszakos kliensek miatti fizikai sérülések, a személyiségzavarok, a korai öregedés és halál.
Ezért az LMP arra kéri Miniszter Urat, tájékoztasson bennünket:
Milyen bűnüldözési stratégiát követ a kormány a prostitúció, a nő- és gyermekkereskedelem visszaszorítására?
Vannak-e jól bevált, a különböző országok bűnüldöző és áldozatsegítő szervei közötti együttműködési módszerek a nemzetközi nő- és lánykereskedelem leleplezésére és felszámolására?
Hol tart az emberkereskedelem elleni, 2008-2012 közötti nemzeti stratégiáról hozott 1018/2008. (III. 26.) Korm. határozat végrehajtása? Mi valósult meg eddig a stratégia céljaiból és jövőképéből? Milyen nehézségekkel szembesül a kormányzat ez irányú munkája során, s milyen lehetőségeket lát ezek leküzdésére?
Hol áll a magyar rendőrség feladatainak rangsorában az illegális prostitúció és emberkereskedelem felszámolása?
Sikeresek-e a prostitúcióra kényszerített áldozatok biztonságának garantálását célzó erőfeszítések? Szolgálnak-e a sértettek a bűnüldözés számára elegendő hasznos információval?
A rendőrség minden esetben sértettnek tekinti-e a prostitúcióval kapcsolatos büntetőeljárások során a prostituált, illetve prostituálni próbált személyeket?
Milyen képzést kapnak a rendőrök és az áldozatokkal foglalkozó más szakemberek (például igazságügyi szakértők) annak érdekében, hogy képesek legyenek a prostitúciós bűncselekmények sértettjeivel (illetve tanúival) a bűnüldözés és a prostitúcióból való végleges kikerülésük szempontjából egyaránt eredményes együttműködésre?
Milyen tapasztalatokat szerzett a magyar rendőrség a kiskorúakkal való prostitúciós visszaélést büntetni rendelő rendelkezés, vagyis a Btk. 202/A. § 2007-es életbe lépése óta? Hány esetben indult büntetőeljárás e rendelkezés alapján, hány sértett sérelmére követtek el ilyen bűncselekményt, s ez alapján hány elkövetőt ítéltek jogerős szabadságvesztésre?
Hány esetben indult büntetőeljárás az utóbbi években a Btk.-nak a kiskorúakkal való pornográf visszaéléseket tiltó 204. §-a alapján, s ebből mennyi végződött jogerős szabadságvesztés kiszabásával? Ezen belül hány esetben jártak el hatóságaink kiskorút szerepeltető pornográf műsorral kapcsolatban? (Azaz a 204. § (4) és (6) bekezdése alapján.)
Milyen intézkedéseket tesznek a magyar hatóságok annak megakadályozására, hogy gyermekeket törvénytelen nemi tevékenységre ösztönözzenek? (Vö. a Gyermek jogairól szóló nemzetközi egyezmény 34. Cikk a. pontjával.)
Törvénytelennek minősül-e jelenleg Magyarországon
– kiskorú személy alkalmi (nem üzletszerű) prostitúcióra bírása vagy ösztönzése,
– kiskorú szereplésével folytatott pornográf műsor szemlélése vagy annak megrendelése, illetve
– kiskorú személy pornográf műsorhoz vagy felvétel készítéséhez történő felajánlása (vö. a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló nemzetközi egyezmény 3. Cikk b. pontjával)?
Látogatják-e civilruhás férfi nyomozók a sztriptízbárokat, kukkoldákat és hasonló szexipari egységeket azzal a céllal, hogy megfigyeljék, illetve próbavásárlóként fellépve bizonyítsák, történnek-e ott a Btk. 202/A. és 204-207. §-aiba ütköző vagy más bűncselekmények?
Folyt-e az elmúlt években büntetőeljárás rendőrök ellen amiatt, hogy prostituáltakat a hatósági intézkedéstől való eltekintés fejében szexuális aktusokra kihasználtak?
A rendőrök nemzetbiztonsági vagy egyéb ellenőrzése kiterjed-e annak vizsgálatára, hogy vásárolnak-e prostitúciót? Mekkora fokú kockázatnak ítélik meg, ha igen?
Hány esetben került sor prostitúcióval összefüggő törvénysértések miatt üzletek bezárására? (Vö. a szervezett bűnözés elleni fellépésről szóló 1999. évi LXXV. törvény 5. § (2) bekezdésével.)
Folytat-e bármely hatóság olyan tevékenységet, melynek célja annak ellenőrzése, hogy a szexuális szolgáltatások reklámozása mögött minden esetben a szolgáltatásra önként vállalkozó személy áll? (Vö. Szbt. 11. §.)
Amennyiben Miniszter Úr úgy ítéli meg, hogy az LMP kérdéseinek egyike-másika nem csak Önre, hanem valamely másik kormánytagra, esetleg a kormányfőre is tartozik, akkor kérjük, alakítsák ki közös álláspontjukat.
Tisztelettel várom válaszát!
Budapest, 2011. július 30.
Üdvözlettel,
Szél Bernadett,
az LMP választmányi szóvivője
