2024. 11. 1. péntek

Marianna
1 EUR 408 HUF
1 GBP 487 HUF
Kezdőlap » Kultúra » Kultúra » A természetfotózás illemtana – interjú Czesznak Zsolt természetfotóssal

A természetfotózás illemtana – interjú Czesznak Zsolt természetfotóssal

A sokak által dicsért és nekem is örömet jelentő weblapom készítője Czesznak Zsolt,  informatikával és kreatív weboldalak készítésével és üzemeltetésével foglalkozik. Czesznak úr a www.protokoll-info.hu weboldalam cikkeihez tartozó képek felvitelének kivitelezője. Tőle hallottam, hogy hobbija a természetfotózás. Elkötelezett híve a környezetvédelemnek. A vele készített interjúból sok mindent megtudhatunk e szép, de nem könnyű kedvtelésről, mert a természetfotózásnak is megvan a maga viselkedéskultúrája.

V. L-né:  Első kérdésem Önhöz, vajon milyen a jó természetfotós?

Cz. Zs:  Ars poeticám egy Rodin idézet, amely zseniálisan fogalmazza meg a lényeget:

„A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg….”

A fotózás megszállottjai között különleges helyet foglalnak el a természetfotósok. Általában is elmondható, hogy nagy türelemre van szükség egy jó felvétel elkészítéséhez, de a természetben történő fotózás, az kissé más.

Először is kell hozzá egy elhivatottság, végtelen nagy türelem, a természet átlagon felüli szeretete. El kell viselni a hideget, a forróságot egy jó felvétel elkészítéséhez. Ha néhány napra megy ki valaki a természetbe, az sátorban fog aludni, ami nem mindig kényelmes. A nyári forróságban, a sátorban szinte elviselhetetlen meleg van még éjszaka is.

De a természetben hallható madárcsicsergések, állathangok, megannyi élőlény viselkedésének megfigyelése a mindennapi élelem megszerzéséért, különleges élményt nyújt annak, aki szeret együtt lenni a természettel, az erdők nyugalmával és a virágos mezők megannyi színével.

A természethez való vonzódás, a természet szeretete valószínűleg az őseinktől örökölt vadászösztönre vezethető vissza. Mindenkiben ott lappang, valahol mélyen ez az „ősi vadászösztön”, csak egyikünk fegyverrel a kézben, vadásztrófeákat gyűjtve, másikunk fényképezőgéppel, maradandó vizuális értéket alkotva éli ki azt.

V. L-né : Fotózás közben volt-e veszélyben. Láttam, hogy vaddisznókat fotózott a kicsinyeivel. Azt mondják ilyenkor nagyon veszélyes a közelükben lenni. Egyébként sem életbiztosítás egy vaddisznóval találkozni, de gondolom a kis csíkos vaddisznókra való tekintettel, ez még veszélyesebb.

Cz. Zs: A természetfotósra számtalan veszély leselkedik a terepet járva.  A kialakult veszélyhelyzeteket csak nagyon ritkán okozzák a vadállatokkal való találkozások. Az erdő-mező a vadak otthona, mi ott csak „betolakodók” vagy „vendégek” vagyunk. Hogy melyik kategóriába sorolnak minket az ott élő állatok, azt bizony kizárólag a viselkedésünk határozza meg. Ha körültekintően, vendéghez méltó szerénységgel járjuk az erdőt, nem érhet baj bennünket. Ha mégis szembe találjuk magunkat egy veszélyesnek tartott állattal, mindig hagynunk kell neki esélyt a visszavonulásra. Szinte kizárólag a viselkedésünk határozza meg az ilyen váratlan találkozások végkimenetelét. Egy vadállat csak akkor támad, ha kiprovokáljuk azt, vagy ha veszélyben érzi a kicsinyeit. Egy erdőben töltött fotózás során a villámcsapás, egy félig kidőlt hatalmas fatörzs, vagy egy eltévedt vadászlövedék sokkal nagyobb veszélyt jelent a fotós számára, mint a vadállatokkal való találkozás. Természetesen voltam már veszélyben főleg vaddisznók közelében, amikor a kismalacok túl közel merészkedtek az álcahálóval letakart leshelyhez. Ha az egyik apróság véletlenül belegabalyodik a zsinórba, a segélyhívó hangjára siető anyakoca minden bizonnyal kíméletlenül eltiport volna…

V.L-né: Szeptember hónapban, amikor szarvasbőgés van, akkor is bátran járja az erdőt? Ugyanis a szarvasbikával való találkozás is veszélyes lehet.

Cz. Zs: Sajnos a hatalmas agancsú gím- és dámszarvas bikákat már szinte kizárólag csak a magánkézben lévő erdőgazdaságok, vadásztársaságok féltve őrzött erdeiben lelhetjük fel. Ezek a rendkívül értékes állatok általában a tehetős külföldi vendégvadászok puskacsövei előtt végzik. Ezzel semmi gond nincs, hiszen ez is egy virágzó üzletág. Az állatokat szaporítják, télen-nyáron etetik, gondozzák, figyelemmel kísérik a fejlődésüket mindaddig, amíg „golyó érettek” nem lesznek. Az ehhez hasonló helyekre igen nehéz bejutni a fotósoknak. Ismeretség, bizalom, és jelentős anyagi áldozat szükséges hozzá. Néhány vadásztársaság már felismerte a vadfotózás iránti igényt, és bérelhető fotós leshelyeket építettek a természetfotósok számára. Az igazi természetfotós kihívást viszont az jelenti, ha a kiszemelt állatfajt álcázva, becserkészve, kifinomult ösztöneit kijátszva sikerül lencsevégre kapni. A vadászokkal általában nagyon jó a kapcsolatunk. Segítjük egymás munkáját. A vadász eligazít az erdőben, hogy éppen melyik fajt érdemes fotózni, és azok merre tartózkodnak az adott időpontban. Mi fotósok pedig viszonzásul jelentős dokumentáló anyaggal látjuk el őket. Így a vadászok is pontosabb képet kapnak a vadállományukról. Ha rendkívüli eseményt tapasztalunk, beteg állatot látunk, netalán orvvadászokat észlelünk, akkor telefonon értesítjük a terület kezelőjét. Idén szeptemberre kaptam meghívást egy ilyen vadban gazdag erdőbe, ahol reményeim szerint sikerül majd megörökítenem a szarvasbőgés néhány rendkívüli pillanatát.

V.L-né: Szokott-e fácánokat fotózni? Itt megemlítem, hogy a fácánból készült leves az nagyon finom. Volt alkalmam fogyasztani.

Cz. Zs: Természetesen több fácánfotót is készítettem már, de mivel ezek a madarak legtöbbször igen szelídek, fényképezésük nem jelent túl nagy szakmai kihívást. Kivételt jelent a dürgési (párzási) időszakban tapasztalható, nászruhában pompázó fácánkakasok párharca, amelynek megörökítéséhez komoly technikai felkészültség és jó adag szerencse szükségeltetik.

V. L-né: Mit fotóz olyankor, amikor kúszni, mászni kell?

Cz. Zs: A kúszás-mászás gyakori velejárója a terepmunkának. Erre elsősorban akkor van szükség, ha a kiszemelt fotóalanyunkat észrevétlenül akarjuk megközelíteni. Ők előnyben vannak velünk szemben, mert kiválóan ismerik a terepet, és az érzékszerveik is nagyságrendekkel kifinomultabbak az emberénél. Akkor lehetünk eredményesek, ha az állat megközelítésekor figyelembe vesszük a szélirányt, hangtalanul és észrevétlenül mozgunk a terepen. Az ilyen cserkészés rendkívüli türelmet igénylő izgalmas feladat. Hiszen nemritkán a félórás kúszás-mászást megkoronázó felvétel sem készülhet el az állat idő előtti elugrása miatt… Fontos a jól megválasztott színű, strapabíró terepruházat is. A  talaj közelben élő apró rovarok, állatok és növények erős nagyítású lencsékkel való fotózását „makró fotózásnak” nevezik. Ez a műfaj is rendkívül sok „talajgyakorlatot”, kényelmetlen kuporgást, hosszas földön fekvést igényel.

V. L-né: Egyik írásában említi hogy lessátrazás alkalmával szélvédett helyet keres. De mi van akkor, ha nincs szélvédett hely? Elviheti a felszerelést egy nagy szél is?

Cz. Zs: Lessátor alkalmazása során a fotós egy szűk, apró kitekintő nyílásokkal ellátott zárt sátorban foglal helyet. A sátorból igen korlátozott a kilátás és a beszűrődő hangok is jóval nehezebben érzékelhetők. Ha mindezt az erős szél zaja is tovább nehezíti, akkor a felbukkanó vadak időben való észlelésének az esélye is jelentősen romlik. A lessátor elhelyezésénél nagyon körültekintőnek kell lenni. Elsősorban az uralkodó szélirány, a kedvező fényviszonyok és a vadállatok várható felbukkanásának a helyét figyelembe véve kell elhelyezkedni a terepen. Láthatatlannak lenni úgy, hogy közben jól lássak.

Lesfotózás során célszerű mellőzni a dezodorok, parfümök, rovarriasztók használatát, mert az intenzív szokatlan illatokat a kifinomult szaglású állatok kilométerekről is megérezhetik.

V. L-né: Az Olvasót néha magánjellegű kérdés is érdekeli: a felesége, megszokta a házasságuk ideje alatt, hogy sokat jár kint az erdőben?

Cz. Zs: A feleségem Kata, és a lányom Lilla már hozzászoktak és megfelelően tolerálják a hóbortomat. Ők is kedvelik a természetet, és sokat járunk ki közösen kerékpározni a lakóhelyünket övező Körös-Maros Nemzeti Park területére és a folyó ártereire egyaránt. A sűrű erdőben való hosszas tartózkodástól viszont már ők is vonakodnak. Ez így van rendjén. A természetfotózás nem kimondottan csoportos tevékenység…

V. L-né: A vaddisznókon, szarvasokon kívül fotózott más különleges vadállatot is?

.

Cz. Zs: Igen. Szívesen felhívnám az Olvasó figyelmét az  Aranysakál, vagy népies nevén „Nádi farkas” elnevezésű ragadozó párról készített fotóimra. Párzási időszakban sikerült lencsevégre kapnom ezeket a kivételes pillanatokat, melyről részletesen is beszámolok a weboldalamon lévő naplóbejegyzésemben. Több vadgazdálkodási szakember szerint ezek egyedülálló felvételek, mert egy régen őshonos, de később teljesen kihalt fajról van szó. Szerintük eddig hazánkban még nem készített rajtam kívül nappali felvételeket természetes környezetében, erről a rendkívül óvatos és rejtőzködő éjjel vadászó állatról. A hírek szerint a délszláv háború óta és annak hatására ismét újra terjeszkedik hazánkban. Sajnos a vadgazdaságokban ellenségként kezelik, mert jellemzően falkában vadászva még a szarvasborjút és a kifejlett őzet is leteríti. Itt említeném meg, hogy a legutóbbi kirándulásom során, egy különleges hangutánzó csalisíppal sikerült újra előcsalogatnom az erdőből. Most azon dolgozom, hogy ezzel a csalogató módszerrel még jobb minőségű és közelebbi felvételeket készítsek erről a titokzatos állatról.

V. L-né : Gondolom, hogy a vadászathoz hasonlóan,  a természetfotózásnak is vannak tilalmi időszakai.

Cz. Zs: Konkrét tilalmi időszak nincs. Éppúgy járom a természetet és fotózom a téli mínuszokban, mint a nyári rekkenő hőségben. Más tevékenységeknél, mint pld. a vadászatnál vagy a horgászatnál szigorúan betartatják a tilalmi időszakot. Ez elsősorban a különböző fajok szaporodási időszakára esik és azok háborítatlan nászát és kicsinyeik védelmét szolgálja. Ezeket az időszakokat a fotósnak is komolyan kell venni. Bizonyos fajoknál épp a szaporodási időszakában figyelhetőek meg az ilyenkor jellemző különleges viselkedésformájuk. A korszerű technikának köszönhetően ezek a páratlan pillanatok már több száz méterről, az egyedek megzavarása nélkül is megörökíthetők.

A természetfotózás etikai alapelveit a NaturArt természetfotós szövetség fogalmazta meg. A hosszabb terjedelemre való tekintettel csak néhány gondolatot említenék meg:

A természetfotózás egyik legfontosabb erkölcsi, etikai előírása, hogy a fotós terepi munkáját úgy végezze, hogy tevékenységével az élőhelyen ne okozzon természeti károsodást, ne változtassa meg kedvezőtlenül a növény- és állatfajok életfeltételeit, ne hozza kedvezőtlen helyzetbe a védett növény és állatfajok egyedeit és populációit, ne befolyásolja károsan a védett állatfajok élettevékenységét.
Fokozottan védett és a magyar Vörös Könyvben szereplő állatfajok esetében fotósnapló vezetése kötelező tagjainknak. Ebben az alábbiakban kell szerepelnie: a fényképezés helye, ideje, a faj megnevezése, a fotózás idején jellemző környezeti tényezők rövid leírása, a fotózás módja, az egyed fotózásra való reagálása, a fotózás során szerzett tapasztalatok.
A madarak fotózását (tekintettel érzékenységükre) fokozott figyelemmel és felelősséggel kell végezni. A fotózás módját úgy kell megválasztani, hogy a madarat az a legkevésbé zavarja.
A fokozatosság elvét mindig szem előtt kell tartani!

A fotózás módját, helyét és idejét tekintve a módszerek, a veszélyességük sorrendjében a következők:

fészeknél, fészkelő revírben,
dürgő helyen,
éjszakázó, pihenőhelyen,
táplálkozó, ivóhelyen,
a vonulás során való fotózás.

A szövetség elvárja tagjaitól, hogy e fényképezési módok közül mindig a fényképezendő fajra legkevesebb veszéllyel járó, ugyanakkor „sportszerű” lehetőséget alkalmazzák!

V.L.-né:  Átnéztem a weblapján található Galériát, úgy láttam, hogy portrékat is fotóz. Kollekciójában zsűrizett felvételei is vannak. Gondolom ezeket kiállításon is bemutatják.

Cz. Zs.: Fotóim jelentős részét egy USA székhelyű internetes fotóügynökségnél értékesítem. Az ide felkerült, szigorúan zsűrizett képeket a világ minden tájáról vásárolják illusztrációs és design célokra egyaránt. Mivel a képek nagyon szigorú technikai elbíráláson mennek keresztül, ez nekem fontos szakmai visszajelzés is egyben. Az értékesítésből származó bevétel pedig némi anyagi segítséget jelent a felszerelésem továbbfejlesztéséhez és karbantartásához. Természetfotóim már több kiállításon is szerepeltek fotónyomat, vagy digitálisan vetített zenés összeállítás (diaporáma) formájában. A természetfotózáson kívül nagyon kedvelem a portréfotózást és kihívást jelent az esküvőkön megragadott különleges pillanatok megörökítése is.

V.L-né: Javasolom az Olvasónak, hogy tekintse meg Czesznak Zsolt által készített www.kisfurkesz.hu weblapot, mely a történéseken és  eseményeken túlmenően, -mindnyájunk örömére –  művészi fotókat is tartalmaz.

 

Vámos lászlóné

Forrás:protokoll-info

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Kapcsolódó cikkek

Mindenhol szükség van tanárokra!
Kétség nem fér ahhoz, hogy az oktatás és vele együtt a tanárok helyzete és megítélése volt már jobb is az elmúlt évtizedekben, viszont ez nem jelenti …

További cikkek

Facebook

Időjárás

Karikatúra

furesz

Legolvasottabb

Hirdetés

Nap vicce

– Hogy hívják a mexikói rigót?
– ???
– Rodrigó!

Forrás: napivicc.hu

Hirdetés
Hirdetés

Horoszkóp