Negyven év története
A legtöbb ember szívesen osztja meg tudását másokkal, úgy érzi, egy élet tapasztalata nem vész el, ha tovább adja azt – vallja Krénusz József, a Metropolitan népszerű egyénisége. Könyvében beszámol a magyar sikerekről, bemutatja az Európában is nevet szerzett hírességeket és egyedi fotók segítségével tárja olvasói elé a Met és csillagai életét.
Beethoven Örömódájának Óda Joe-hoz című átiratával és „Viszontlátásra, Joe!” felkiáltással búcsúztak Krénusz Józseftől a Metropolitan és New York prominensei, köztük az akkori polgármester, Rudy Giuliani. A Met nyugalmazott nézőtéri felügyelője negyven éven át ápolt személyes kapcsolatot a világ leghíresebb művészeivel és hatalmasságaival (Maria Callas, Franco Corelli, Pavarotti, Domingo, Nehru, Ben Gurion, a XVI. Dalai Láma…), mégis a magyarok barátságára a legbüszkébb: Kónya Sándoréra, Marton Éváéra és arra az estére, amikor Orbán Viktort kalauzolhatta a Metben.
A páratlan életutat megörökítendő Krénusz tollat ragadott és Csermák Zoltán segítségével egyedülálló keresztmetszetet alkotott a világ legnagyobb zenés színháza, a legendás Met életéből.
A könyv négy nagyobb egységre bomlik. Csermák bevezetője és az Emlékeim mozaikja című fejezet barátságos hangja elvarázsolja az olvasót, s maga is úgy érzi, mintha végigülte volna mindazt a 16 002 előadást, amitől Joe ma is otthon érzi magát a Met-ben. Krénusz beszámol róla, hogy diákként, elhivatottság nélkül került először az Operába, ám a belső elkötelezettség hamar olyan erőssé vált, hogy egész életére az intézményhez kötötte. A nézőtéri felügyelői kinevezéssel álomvilágba került, mindennapjait a világ kulturális és gazdasági elitjével tölthette. Testközelből figyelhetett olyan művészóriásokat, mint Mario Del Monaco, Zinka Milanov, Cesare Siepi, és vált barátjává például Amelita Galli-Curci-nak, vagy Maria Callas-nak.
A magyarok krónikája című a könyv első fő fejezete, amit Krénusz és Csermák 1999-es beszélgetése nyit. A múltidézésben felelevenedik a Metropolitan valamennyi magyar vonatkozású eseménye. A személyes élmények sorát átszövi a zene és a hazafiság. A történetek szereplői közül kiemelkedik Kónya Sándor, Svéd Sándor és Nagy Iván. Mellettük helyet kapnak az új nemzedék képviselői (köztük Marton Éva, Tokody Ilona, Gregor József, Rost Andrea), illetve a híres operabarátok (Karády Katalin, Szobotka Tibor és Jellinek György), akik szintén megfordultak a Metben.
A Keringek a csillagok körül című fejezet az operabarátok kedvenceit vonultatja fel. Krénusz személyes történeteit ismerhetjük meg Jussi Björlingről, a tenorok királyáról, Jeritza Mária díváról és a leghíresebb Don Juan-ról, Cesare Siepi-ről. Az operatörténeti arcképcsarnokként is lapozható fejezetek egyszerre adnak képet a Met életéről, szakmai köréről és a hétköznapok hagyományteremtő élményeiről.
A hírességek mellett Krénusz könyvéből megismerhetjük az intézmény életét is: a próbaidőszakokat, a jegyüzérek technikáit és a fizetett tapsolókat, a klakkőröket. Egy kávé mellett találkozhatunk Liz Taylorral. Egy előadás után figyelemmel követhetjük, ahogy a mindig fáradt és később két Oscar-díjat is nyerő Denzel Washingtont Joe inkább a filmezés felé tereli…
A Met belső élete és története példaértékű. Dolgozóiknak évente kétszer partit adott az Opera vezetése. A rendezvények a demokrácia tökéletes megtestesülései voltak. A vezérigazgató szendvicset készített, a dívák a ruhatárasokkal táncoltak és beszélgettek. Egy ízben Domingo „szerepben”, Otellonak maszkírozva ünnepelt reggelig.
