Három és fél nap, remek hangulatban, s fantasztikus nyáridőben telt, a 32. Kaláka Folkfesztivál a Diósgyőri Várban. Képösszeállításunkkal is idézzük fel a történteket!
Csütörtökön délután Barna Laczy fotókiállításával indult a fesztivál, amelyet az Almássy Kúriában rendeztek. A kiállítás megnyitóján Némethi Lajos igazgató köszöntötte a vendégeket. Megnyitóbeszédét annak okán adjuk közre, mert kicsit az elmúlt évtizedet is visszaidézi, kiváló stílusban:
„Itt, Miskolcon, az Európa Házként is működő Almássy-kúriában a sors különös kegyelméből immár hatodik alkalommal nyithatok meg egy olyan kiállítást, amely a Kaláka Fesztivál programsorozatához kapcsolódik. 2006-ban kortárs albán festők műveit mutattuk be az albán nagykövet társaságában, 2007-ben és 2009-ben Nágel Kornél fiatal képzőművész Faludy, illetve Radnóti műveihez (a Hangzó Helikon sorozathoz) készített metszeteit láthattuk, 2008-ban pedig a még fiatalabb Gryllus Ábris eredeti grafikáit csodálhattuk meg. Az elmúlt esztendőben a szintén ifjú, francia-magyar, sőt okszitán Balthazar Montanaro (egyébként kitűnő hegedűs) tusrajzai kerültek a falra.
Ezúttal pedig ő maga: Balthazar és a papa –– a fantasztikus vándorzenész – Miquéu Montanaro arcképei… igaz kissé távol egymástól. Ez azonban már a kiállító művész tudatos koncepciójának jegyében…
Merthogy a mai együttlétünket a Kaláka együttes és Barna Laczy egymásra találásának köszönhetjük.
Barna Laczy – aki szintén zenész(is), mi több egyszerű fúvós hangszereit maga készíti, s aki (mondjuk így) szintén az ifjabb korosztályhoz tartozik… hozzám képest legalábbis – évtizedek óta a népzene, néptánc szerelmese, egyben hűséges krónikása. Nyolcévesen Pajtás géppel kezdte, s amikor a mikro Bill Gates még egy pincében buherált, majd 10 évesen első cégét is megalapította, az akkor vele szinte egyidős Laczy barátunk egy szűk fürdőszobában már magának laborált, s dolgozta ki képeit. Néhány évvel később Barna honvéd sorkatonai fotósként védte a hazát, az amerikai pedig megjelentette a Windows első verzióját.
Útjaik ezt követően végképp eltávolodtak egymástól. Barna Laczy erős akarattal képes volt ellenállni a pénz csábításának, kreativitását a dekoráció, az alkalmazott grafika műfajában kamatoztatta, az akkori és a mai idők vezető műhelyeiben, egyebek mellett a Centrum Dekornál és a Lézerpontnál. Majd szinte egy időben (7-8-9 éve) lett a Kaláka „várudvari fotósa” és a Csodamalom Bábszínház multifunkcionális munkatársa.
És kattintgatott és kattintgat szüntelen… Szerény ember: hangoztatja amatőr voltát;
Peterdi Pál óta tudjuk: „Az amatőrnek ihlet kell, a profinak előleg.” Nos, úgy vélem, Laczy barátunknak franciaparfümös ihletre nincs szüksége, előleget nem kap… egyszerűen csak teszi a dolgát. Krónikás – a ma már digitális – fényképezőgéppel. Mi is lehetne más a „Miskolc a múltban” nevű (itt és most szép számmal jelenlévő) értékmentő, értékmegőrző facebook-csoport tagjaként.
Táncos, zenés képei az interneten, a Folk Magazinban, a Kaláka első 40 évéről tavaly megjelent könyvben… S most itt, ehelyt, körülöttünk „Zenészportrék”. Nem, talán – kevésbé emelkedetten – egyszerűen csak arcok. Olyan művészeké, akik közül többen a Kaláka korábbi fesztiváljain már élő mivoltukban is megfordultak ebben a teremben: Sebestyén Márta, a már említett két Montanaro, Szokolai Dongó Balázs, a Kaláka tagjairól nem is beszélve. S itt láthatóak a Barna Laczy kedves barátaivá lett kitűnőségek: Palya Bea, Ferenczi György, Pál István, alias Szalonna…
A képeken billentyűs, fúvós, húros hangszerek, szakszofon, hegedű, fuvola, dob, harmonika, az énekesek arca, hangja – hangtalanul, de nagyon is beszédesen…
Művészek, akik szájukban tartva viszik át (akik átviszik) a szerelmet a túlsó partra. Minden koncerten.
A képek önmagukért beszélnek, ne várják tőlem, hogy kevesebbet mondjak róluk, mint amennyit látnak; többet viszont nem tudok… S talán nem is szükséges.
Még annyit: láthatatlanul, de mindegyik képen ott van a diósgyőri vár is. Amelyik a papíron még rajta volt, a fém 200 forintosról már lemaradt.
A Kaláka Fesztivál lapján az „Utolsó fesztivál a régi várban” szöveg olvasható. A logo-fácskáról pedig aláhull egy még zöld levél…
A múlandóság jeléül? Hadd oszlassam kételyeinket Devecseri Gábor soraival.
A múlandóság cáfolatául:
Az értelem, ha már kinyílt,
mindétig itt virágzik;
gazdája holtával se hal;
nem illan, szét nem ázik.
A szépség, hogyha már kinyílt,
nem válik barna röggé;
virág, ha egy napig van itt,
egy nap van itt örökké.
Bízzunk a mindétig virágzó értelemben és a szépségben… Legalább a következő 32 évre. Még bízhatunk…
32 kép. A legkisebb a szerzőé, szerényen meghúzódva a róla szóló rövid ismertető szöveg alatt. Hogyan lett Laczy ez a Laci? A történet egyszerű. Egy munkahelyi csoportban 3 Laci gyűlt össze egykoron. Az egyik Laci, a másik Laczi, a harmadik meg Laczy lett. Remélem, érthető?
De mi köze van mindehhez a világ egyik leggazdagabb emberének? Csak annyi, hogy a mi Laczynk pályája – láthatjuk – felfelé ível. Ha jól követem az eseményeket, akkor Bill Gates – az utóbbi időben – lefelé csúszik a listán…
Nézzük a műveket, hallgassuk a zenét, és köszönjük meg Barna Laczynak és a Kalákának ezt a remek élményt.”
S néztük és hallgattuk, az első koncertet a Nyilas Misi házban, s még három napon keresztül, jobbnál jobbakat.
A Várban, Halmos Béla fotó kiállítását láthatták az érdeklődők, az Információs Központban.
Huszonöt csoportot hívott az idén fellépni a házigazda Kaláka Együttes. Sok koncerten egy tűt sem lehetett leejteni, annyian voltak, s nagy sikere volt Barsi Csaba táncházának is az alsó színpad előtt. A sátrakban isteni étkeket kínáltak, s kiváló nedűket, amelytől jó hangulatban voltak a fiatalok.
A meglepetésvendég Szörényi Levente volt, aki a Kaláka koncertjén lépett fel, és újra nagy sikert aratott. Fergetegesre sikeredett a koncertjük, s ezen az estén utoljára a várudvar is megtelt kicsikkel és nagyokkal.
Találkoztam Kriza Ákos polgármesterrel is a Várban, aki azt mondta:” Semmiképpen nem hagyjuk, hogy a jövő évben elmaradjon a fesztivál a vár rekonstrukciója miatt. Megegyeztünk Gryllus Dániellel, hogy szeptemberben találkozunk, s végiggondoljuk az összes lehetséges helyszínt a városban, hogy megtalálhassuk azt a helyet, ahol ugyanilyen jó hangulatban zajlik majd a jövő évi, a 33. fesztivál is.”
A sorok között most is felfedeztem az idős Gryllus szülőket, akik 32 éve sohasem hagynák ki a diósgyőri fesztivált, és még sokan vagyunk így ezzel…
Kép és szöveg:OBE
