Ronnie-James Dio a kemény rock zene talán legnagyobb hatású énekes-dalszerzője volt. Megfordult a Black Sabbathban és a Ritchie Blackmore alapította Rainbowban, mielőtt óriási lendületű szólókarrierjébe kezdett volna. Több, mint egy éve már, hogy Jimmy Hendrix-szel, George Harrisonnal és a többiekkel zenél abban a bizonyos égi rockzenekarban…
Halálának évfordulója környékén ővele kapcsolatban is rég elfeledettnek hitt emlékek, történetek, pletykák kerülnek napvilágra. Az egyik ilyen minket, magyarokat is vastagon érint. Eszerint a világsztárnak, mégha nagy „higításban” is, de – magyar vér folyt ereiben!
Az ember első reakciója, hogy mindezt primitív képzelgésnek titulálva legyintsen egy jó nagyot, és annak tulajdonítsa a legendát, hogy az énekes neve hasonlóságot mutat a mi dió szavunkkal. Azonban az élet más területeiről is jól ismerhetjük azt a fajta bölcs hozzáállást, mely szerint mindent érdemes legalább egy kicsit körbejárni, mielőtt megfontolás nélkül elvetjük azt…
Kétségtelen, hogy Ronnie-James olasz bevándorlók gyermekeként született ’42-ben egy Államok béli kisvárosban, Padavona vezetéknévvel. Gyermekként trombitálni tanult – bevallása szerint ennek köszönhetően alakult ki (apró termete dacára) rendkívüli hangképzési technikája. Azonban a fúvós hangszert néhány év múlva a sarokba hajította, és megtanulta az összes hangszert megszólaltatni, ami csak a rockzenében fellelhető. Bizony volt olyan album is, amit teljesen egyedül játszott fel – sok egyéb mellett ebből is látszik, mekkora géniuszt tisztelhetünk személyében!
Nem kell túl sok fantázia annak kitalálásához, hogy már tinédzserként megalapította első zenekarait, melyeket állandósult tag-, és névváltoztatások jellemeztek. Egyszer egy ilyenfajta viharos énekes-távozást követően került Ronnie kezébe az énekmikrofon, hogy azután benne is maradjon „mindörökké”.
Amikor a momentán Elf nevet viselő zenekarával a Deep Purple előtt lépett fel, Ritchie Blackmore, a világsztár zenekarból éppen kiszállni készülő gitáros felfigyelt rendkívüli tehetségére, és a szárnyai alá vette. Négy albumot készítettek közösen Rainbow „márkanév” alatt. Ezek után a két jóbarátnak nézeteltérése támadt a jövőt illetőleg, azaz hogy Blackmore nem kultiválta az ekkor már egy ideje Dio néven fellépő énekes fantasyben fogant dalszövegeit, és inkább a könnyű sikert eredményező ötleteket támogatta. Sőt, a világhírű gitáros mindezt meg is valósította, de az új énekessel többé már nem sikerült a korábban meghódított magasságokat elérnie.
Eközben Ozzy Osborne kiválása miatt a Black Sabbath énekest keresett, akit meg is talált Ronnie-James Dio személyében. Két albumot készítettek ez időszak alatt. Erre az időre tehető egy – énekesünk karrierjének nagyságához képest – apróság: az úgynevezett ördögvilla „feltalálása”. Ez az a bizonyos kézjel, amivel a heavy metal rajongói a világon mindenkor és mindenütt üdvözlik egymást. A kis Ronnie-James a sziciliai nagymamától tanulta, aki a lakásban tartózkodó rossz szellemeket, démonokat űzte ki ezzel a jellel. (Tehát nem ördögi, ahogy sokan hiszik, hanem éppenséggel ördögűző szimbólum.)
Barátunk ismét túl nagy egyéniségnek bizonyult a csapatmunkához, ezért viszonylag rövid, de annál termékenyebb időszak után távoznia kellett a Black Sabbathból. Tommy Iommi zenekarvezető-gitáros befüvezett állapotában hitelt adott egy olyan pletykának, mely szerint Dio éjjel a stúdióba lopózva állítgatott a zenei sávokon, vagy inkább csak ez volt a gigászok harcának utolsó fejezete a sok közül.
A lényeg, hogy Ronnie-Jamesnek a szoló-karrier maradt, mint olyan lehetőség, ahol konfliktusok nélkül kiélheti végtelen kreativítását. Kereken tíz albumot készített el ily módon saját csapatával, hasonlóan sikereseket, mint amilyeneket azelőtt is alkotott. Legutoljára egy Heaven and Hell nevű Sabbath-reikarnációval muzsikálgatott, mint ahogy régi bandájának szelleme szinte életen át kísértette: ’92-ben is készített lemezt a régi társakkal.
2009-ben gyomorrákot diagnosztizáltak a hatvanas évei közepét taposó zenésznél. Következő év május 4.-én már kénytelen volt lemondani a nyári koncerteket, és rá tizenkét napra elhunyt.
Ha valaki végigolvasta ezen életrajzot, oszthatja azt a nézetet, hogy nem kis büszkeségre válna, ha mindezt egy kicsit a magunkénak is tudhatnánk. Mi az igazság tehát a fentebb jelzett történetet illetőleg?
Egy bizonyos Gy. F. óta tudjuk – mikor is elhíresült beszéde lehetséges kiszivárogtatóiról beszélt -, hogy a bizonyítékoknak zárt láncot kell alkotniuk, mielőtt rábólintunk valamire. „igen, ez így van”.
A legegyszerűbb az volna, ha egyszerűen Dio megnyilvánulásaiban kutakodnánk – de valamiért ő nem volt hajlandó néhány apró információnál többet elárulni korai gyermekéveiről, gyökereiről. Létezhetnek olyan tények, melyeket a sztár nem szeretett volna a nyilvánosság „orrára kötni”. Feltünő az egész életén végigvonuló karitatív tevékenység, melyet bántalmazott gyermekek segítésére fordított.
Tehát ennél a pontnál nyitva marad a bizonyítékok lánca, nem leszünk okosabbak. Igaz, elgondolkodtató, hogy a szicíliai nagymama történetéhez hasonlóan egy esetleges magyar rokonság tényének is nagy valószínűséggel ki kellett volna bontakoznia.
Vegyük viszont górcső alá magát a művésznevet, ami ugye nem más, mint a mi fülünknek oly simogató DIO. Igen, a legendát nagy valószínűséggel a mi csonthéjas gyümölcsünkkel való hangalaki azonosság táplálhatja. No meg az, hogy ez a növényi termés meglehetősen kicsi – akárcsak a szinte törpe termetű világsztár. Ráadásul a rock zene „óriás törpéje” saját nevét mindig fonetikusan dióként emlegette, nem angolosan „dájónak” (érdekes, hogy pont nálunk szokták így mondani).
Az olasz vérvonal ténye viszont vitán felül áll, és Itália nyelvén a Dio az Isten szó megfelelője. Itt lép közbe a sors iróniája, miszerint Ronnie-James elég nagy valószínűséggel a világ legszerényebb sztárja volt, legendássá lett embertársaival való közvetlen barátságos viselkedése. Jellemétől távol állt egy ilyen jelentésű művésznév választása. Más történet szerint egy maffiózó nevét vette át, ami már egy kicsit hihetőbb – bár a szerény jellemű művészről a bűnözéshez való vonzódás sem könnyen elképzelhető.
Viszont – akármilyen bájosan primitívnek tűnik a történet – kis fantáziával már elgondolható egy olyan történet, mely szerint a kis Ronald-James mondjuk egy kis magyar falucskában nyaral – például egy nagynéninél. A 40-es 50-es években nyilván sok honfitársunknak szokatlan hangzású, szinte megjegyezhetetlen lehetett az „angolus” keresztnév, de valahogy mégiscsak szólítani kellett a kis rokont. Aki persze a szó szoros értelmében kis rokon volt, ahogy korábban is említettük már törpe növését. A kedveskedő szeretet a hasonlóan apró termés nevét ragasztja a későbbi szupersztárra, ő pedig jóval később művésznév gyanánt előveszi kedves emlékei közül.
Aki ennél a pontnál azt vélelmezi, ez csak agymenés, annak azt kell válaszoljuk: könnyen lehet, hogy igaza van. Lehetséges, hogy csupán a véletlen különös játékáról van szó, mármint a rocksztár apró termetének és a diófa termésének spontán metafórájáról.
Mindenesetre a gondolattal szívmelengető érzés még csak eljátszani is, hogy részben, de mi adtuk a világnak minden idők egyik legnagyobb hatású rock and roll-művészét. De ha mindez mégsem igaz, ettől függetlenül elmondhatjuk: Ronnie ígyis-úgyis a mienk, és csak mi tudhatjuk, mi mosolygásra késztető van a Dio művésznév hallatán.
Villax Richárd
