Burján Ferenc, a Miskolci Ruszin Kisebbség elnöke a görömbölyi pincesorra invitált, hogy megmutassa azt a pincét, amelyiket sikerült a közösségnek megvásárolniuk 1,5 millió forintért. A Középsősoron találkozunk, s mielőtt elindulunk a megvásárolt pincébe, végigvezet a 350 pincéből álló, – legtöbb részen nagyon szépen rendben tartott- sorokon, felhívva arra az érdekességre a figyelmet, – amit megpróbálok az alábbi fotókon is visszaadni- hogy rendkívül sok pincebejárat van egymás felett, s ezek a nagyon kicsi homokkőbe vájt pincéket egykor, nem is mindig a bor, hanem inkább a zöldség tárolására használták a görömbölyiek.
Büszkén mutatja az 1938-ban vésett „pincekápolnát”, amelyet a homokkőbe faragott írás szerint Marsalkó Mihály véste. Itt-ott már mállik a vésett minta, de nagyon különleges a pince. A kulcs, az elnöknél található, s bárki szeretné megnézni, csak vele kell egyeztetni. Felérünk ahhoz a pincéhez, amelyben majd a múzeum lesz, és az elnök meséli a történetét. – Nem azért vásároltuk, hogy legyen a ruszinoknak egy pohár bort hol meginniuk, hiszen szinte mindnyájunknak van pincéje. A cél kettős volt, a saját rendezvényeinknek helyszínt akartunk teremteni, s egy olyan múzeumot létrehozni, ahol a régi tárgyakon, kívül bemutatjuk a borkészítést is. Ehhez kaptunk a HOLCIM-tól és a görömbölyi vállalkozóktól pénzt, és az összes szakipari munkát ingyen végzik a görömbölyi ruszinok. A Görömbölyi Ősz rendezvényen tervezzük az átadást.
Amíg beszélgetünk érkeznek a pincegazdák sorban, többek között azért is, hogy dolgozzanak kicsit a köz javára, de az sem elhanyagolandó, hogy meg kell kóstolniuk egymás borát. Így aztán a borok kóstolgatása közben, az elnök, egy ruszin nótára is rázendít, hogy a munka könnyebben menjen.
OBE
