Bíró Ica: „Az álom először csak egy álom. Minél többet gondolunk rá, annál nagyobb energiát adunk neki – mondjuk ki, írjuk le, meséljünk róla, mintha már sikerült volna. Hiszek abban, hogy ha nyitott az ember, és várom a jót – mert én megérdemlem -, akkor érkezni fog a jó. Vannak olyan terveim is, hogy divattervezés – mindig közel álltam a ruhákhoz. Ruhaiparit végeztem, tervezőnek tanultam, aztán modell lettem, később Metal Lady, és ez-az amaz. Szeretnék olyan ruhákat tervezni, amikben extra dolgok vannak.
Nem volt elég önbizalmam – mint nagyon sok fiatalnak a mai világban – nekem is csak pár jó szó kellett. Bementem az Okisz laborba – varrónőnek jelentkeztem -, és nem mertem azt kimondani, hogy én modell szeretnék lenni – csak úgy félig-meddig. Király Panni néni azt mondta: Mi van lányom? Te varrónő akarsz lenni? Most? Na majd azt nagymama korodban is tudod csinálni. Ezzel a karosszériával? Te most modell leszel, mész a modell iskolába – mondd, hogy én küldtelek. Így indult a karrierem, mert volt egy talpraesett, jó indulatú hölgy, aki mindenféle irigységtől mentesen azt mondta, hogy gyerünk.”
Terecskei Rita: „Egy szép világ, ami az én fejemben él, az nem tudom, hogy mennyire megvalósítható: Minden ember egy kicsit magába nézne, és elhinné azt, hogy ha ő tesz valamit, akkor attól már jobb.
Közrendvédelmi járőr voltam – a gumibot verdeste a bokámat. Mindenki azt kérdezte: Pisztolyod volt? Volt pisztolyom, és bilincsem is volt nyilván. Nem sokáig voltam rendőr: kettő év, és hat hónapig. Ez igazából arra volt jó, hogy a családi burkomból egy kicsit kiszabadultam. Tapasztalatot gyűjt az ember, amikor elmegy egy családi botrányhoz – láttam, hogy nem minden fenékig tejfel, és milyen szerencsés vagyok, hogy olyan környezetben, és olyan emberek közt élhetek, akik szeretnek, és én is viszont szeretem őket, nem bántjuk egymást. Ez nagyon sok embernek nem adatik meg – erre volt jó a rendőrség, hogy egy kicsit még jobban értékelhetem a helyzetem.”
Molnár Szabolcs
