Kazincbarcika – Lassan 5 éve történt a műegyetemi tűzoltó tragédia, mely azóta is élénken foglalkoztatja a szakmát és a közvéleményt. A napokban Kazincbarcikán tartott továbbképzés apropóját is a három áldozatot követelő tragikus esemény adta.
A Kazincbarcika Városi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság évente több ízben is szervez olyan továbbképzéseket, tanácskozásokat, melyek a mindennapi rutin szerint végzett munkájuk naprakész és magas színvonalú végzéséhez szükséges. Ezek sorában most egy olyanra került sor, mely egy igazán izgalmas és fontos témát boncolgatott.
– A kedvezőtlen látási viszonyok és korlátozott tájékozódási lehetőségek melletti mentés egy nagyon nehéz területe a tűzoltó szakmának – mondta a továbbképzés kapcsán Nagy István tű. alezredes.
– A műegyetemi tragédia is felhívta erre a figyelmet és az ott történtek azóta is foglalkoztatják a szakembereket. A problémát felismerve Erdélyi István tű. alezredes úttörőként elkészített egy tanulmányt „A füstben mi is vakok vagyunk” címmel, ami elindított egy folyamatot. Erdélyi István tanulmányának lényege, hogy a sötétben és korlátozott látási viszonyok között történő tájékozódási és közlekedési technikákat – amit eddig látássérülteknek tanítottak szakemberek – látók, konkrétan tűzoltók számára is oktatassák, majd építsék be az alapképzésbe, illetve továbbképzési programokba. A pályamű alapján 2009 őszén egy új képzés kezdődött meg a fővárosi tűzoltóság és a Vakok Iskolája szoros együttműködésével. Ennek történetét, elméleti és gyakorlati tapasztalatait osztották meg velünk az érintett szakemberek. Büszke vagyok arra, hogy a Borsod –Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, a Kazincbarcika Városi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság és a helyi Parázs Tűzvédelmi Alapítvány közös szervezésében, Kazincbarcika első vidéki városként adott otthont ennek a szakmai napnak, melyen 3 megye, közel 10 parancsnokságának képviselői voltak jelen – tájékoztatott a városi tűzoltóparancsnok.
Vakos technika tűzoltóra adaptálva
A továbbképzés elméleti részében a Vakok Iskolájának igazgató-helyettese Somorjai Ágnes és Bokor Miklós tű. őrnagy egy rendkívül érdekes és szemléletes beszámoló során mutatták be a kísérletet. Ebből kiderült, hogy a programban az iskola részéről három tájékozódás- és közlekedéstanár, a tűzoltóság részéről pedig öt szakember vett részt. A terv az volt, hogy két tűzoltó sajátítsa el a „vakos” technika módszertanát, a tűzoltók számára használható és képzésükbe beintegrálható módszerrel, majd azt a tűzoltók sajátos munkakörülményeire és mozgásformáira adaptálják. A képzés 2009 szeptemberében indult el, az oktatásba bevont tűzoltók 30 órás tréninget kaptak.
Az együttműködő felek a program végén összegezték a tapasztalatokat, vagyis, hogy a módszer csak akkor éri el a kívánt eredményt, ha a Vakok Iskolája trénereinek szakmai tudását, a tűzoltók ismereteit, valamint a tréningeken résztvevő oktatottak képzés során összegyűjtött tapasztalatait ötvözik.
„Mi tudjuk, hogy hogyan lehet vakokat oktatni, de hogy hogyan kell épkézláb tűzoltókat oktatni, azt nem tudtuk az elején…, a cél az volt, hogy olyat tanítsunk meg, ami extra képességeket ad, vagyis kiegészítettük a saját bevált módszereinket, de fontos, hogy közben nem akartunk tűzoltóvá válni, csak beleképzelni magunkat az Ő helyzetükbe. Hiszen a tűzoltás egy külön szakma, mi nem ehhez értünk, hanem ahhoz, hogy segítsünk azoknak, akik a látásukban korlátozottak…” – mondta az elméleti oktatás során Somorjai Ágnes.
A „puding próbája” és a csörgőlabda
Az elméleti oktatást követően a tűzoltók az Irinyi középiskola teljesen sötétté tett és akadályokkal nehezített polgárvédelmi pincéjében saját bőrükön is megtapasztalhatták a módszer hatékonyságát. A két „vakos” technikára kiképzett tűzoltó küzdötte át magát először a labirintuson, használva azokat az érzékszervi, és egyéb kifejlesztett módszereket, melyek a program lényegét jelentik. A többiek kintről egy online közvetítés során nézték mindezt és próbálták megjegyezni, elsajátítani a legfontosabb technikákat: pl. hogy hogyan verődik vissza a hang egy ajtóról, egy üres helyiségből, milyen fontos az egységes kommunikáció, a kód és jelrendszer, mely által képessé válhatnak magabiztosan tájékozódni és közlekedni ilyen viszonyok között is.
A “mintavételt” követően a továbbképzésen résztvevő tűzoltók kis csoportokban maguk is kipróbálták a sötét pincében való tájékozódást, szabadon gyakorolva az elméletben hallottakat és a kivetítőn látottakat. Az egyöntetű vélemény az volt, hogy a szakmai képzés nagyon jól sikerült, a résztvevők olyan információkkal és tudásanyaggal gazdagodtak, amelyek napi munkájuk során előrelépést és megerősítést adnak.
A programokban gazdag napot – a témához szorosan kötődve – egy csörgőlabda bemutató zárta a Vakok Iskolájának szervezésében. Így a résztvevők nemcsak a sötétben való közlekedést, de a korlátozott látással történő sportélményt is személyesen megtapasztalhatták.
