Az Európai Unióban leginkább rászoruló személyek javára létrehozott, 2012. évi élelmiszerosztási program teljes forrásának értékét 113 millió euróban határozták meg, az összeg tagállamok közti pontos megoszlását a mellékletek tartalmazzák. Ez erőteljes csökkenést jelent az elmúlt években nyújtott csaknem 500 millió eurós támogatáshoz képest – a csökkenés oka, hogy a Bíróság áprilisi ítélete szerint a jelenlegi szabályozás értelmében a támogatási program keretébe tartozó élelmiszereknek az uniós közkészletekből kell kikerülniük. Ezért a 2012. évi program kizárólag a meglévő és rendelkezésre álló intervenciós készleteken alapul (162 000 tonna gabona és 54 000 tonna sovány tejpor).
A Bizottság előre látta ezt a potenciális problémát, és először 2008-ban tett javaslatot a program módosítására. Bár a javaslat az Európai Parlament támogatását élvezte, a Tanácsban zsákutcába jutott. A patthelyzet feloldása érdekében a Bizottság tavaly szeptemberben felülvizsgált javaslatot nyújtott be. Sajnálatos módon ez is elakadt a Tanácsban.
Jóllehet az Európai Unió világviszonylatban és átlagosan a legmagasabb életszínvonalat biztosító társadalmak egyikének számít, sok polgárának még sincs lehetősége megfelelően táplálkozni. Becslések szerint mintegy 43 millió embert fenyeget az élelmiszerszegénység veszélye, vagyis az, hogy nem engedhetik meg maguknak legalább minden másnap, hogy rendes ételt egyenek. A leginkább rászoruló személyek javára létrehozott program élelmiszerek biztosítását támogatja ezen egyének vagy különösen veszélyeztetett, nehéz helyzetbe került családok számára. 2009-ben 19 tagállamban több mint 440 000 tonna élelmiszert osztottak szét 18 millió ember között. A karitatív szervezetek és az NGO-k számítanak az EU részvételére a rászorulók megsegítésében. Ezért elengedhetetlen, hogy gyorsan találjunk megoldást a jelenlegi problémákra, és fel tudjuk használni a rendelkezésre álló forrásokat.
Dacian Cioloș, a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztos hangsúlyozza e támogatási program fontosságát: „A program iránti politikai elkötelezettségünk továbbra is fennmarad – ennek jelentőségét pedig EU-szerte elismerik a főbb karitatív szervezetek és NGO-k. Ezért olyan megoldást kell találnunk a program közép- és hosszú távú folytatására, amely egyértelműen összhangban van a jogi helyzettel. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a tagállamok beleegyeznének a már előterjesztett, és az Európai Parlament támogatását élvező javaslatba.”
Háttér-információk
Az EU-nak a Közösség leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztási programja 1987 decembere óta létezik, amikor a Tanács elfogadta a mezőgazdasági termékek állami intervenciós készleteinek azon tagállamok részére történő átadására vonatkozó szabályokat, amely tagállamok e készleteket a Közösség leginkább rászoruló személyeinek nyújtott élelmiszersegélyként kívánták felhasználni.
Az ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében az 1990-es évek közepén az élelmiszerosztási programot módosították, lehetővé téve az intervenciós készletek piaci beszerzésekkel történő kiegészítését. E lehetőséget nem hosszú távú megoldásnak szánták, csupán olyannak, amelyet igénybe lehet venni, ha valamely termékből nem állnak rendelkezésre elegendő készletek. A program alapja az intervenció maradt, “amíg a készleteket […] a szokásos szintre csökkentik”. A közös agrárpolitika (KAP) folyamatos reformjai fokozatosan visszaállították az intervenció biztonsági háló szerepét.
Az élelmiszerosztási programot az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból (EMGA) finanszírozzák. Költségvetése a 100 millió eurónál valamivel kevesebbről (1987) 2009-re 500 millió euróra nőtt. A programban való részvétel önkéntes; 2012-ben húsz tagállam vesz benne részt.
A részt venni kívánó tagállamok minden évben közlik az intervenciós készletek keretében rendelkezésre álló termékmennyiségekre vonatkozó igényeiket a Bizottsággal. Ezen igények, valamint a szegénységre vonatkozó Eurostat-adatok alapján a Bizottság minden részt vevő tagállam számára költségvetési felső határt állapít meg, valamint meghatározza a kiutalt források felhasználásával az állami készletekből kivonandó vagy a piacon beszerzendő termékek listáját.
Ha intervenciós készleteket adnak át, pályázatok kiírására kerül sor e termékek (például búza) ugyanazon termékcsaládba tartozó feldolgozott termékekké (például liszt vagy tészta) történő átalakítására vagy ilyen termékekre való cseréjére. E termékeket aztán élelmiszersegélyként szétosztják a leginkább rászorulók között élelmiszerkosarak, vagy jótékonysági szervezetek vagy a tagállamok által kijelölt más megfelelő szervezetek által működtetett központokban kínált étkezések formájában. Az élelmiszerosztási program élelmiszerek biztosítását támogatja egyének vagy különösen veszélyeztetett, nehéz helyzetbe került családok számára.
A KAP folyamatos reformjainak eredményeként a rendszer sokkal inkább piacorientálttá vált, az intervenciós készletek szintje pedig jelentősen csökkent. Felismerve, hogy ez problémát okozhat a rászorulókat támogató program esetében, a Bizottság először 2008-ban tett közzé javaslatot a program kiigazítására (ami többek között az élelmiszerek nyílt piaci beszerzését megkönnyítő intézkedéseket tartalmazott). Ez a javaslat azonban megfeneklett a Tanácsban – hat tagállam ellenezte.
2010 szeptemberében a biztos felülvizsgált javaslatot terjesztett elő (amely a Lisszaboni Szerződést is figyelembe veszi) – lásd: IP/10/1141. Azonban erről a javaslatról sem született tanácsi megállapodás.
Az Európai Parlament 2009-ben véleményt adott ki a 2008-as javaslatról, a 2010. szeptemberi javaslatról (még) nem készült parlamenti állásfoglalás.
A Bíróság 2011. április 13-i, a Németország által 2009-ben az élelmiszerosztási programmal kapcsolatban benyújtott panasz kapcsán hozott ítéletében elmarasztalta a Bizottságot, és gyakorlatilag kijelentette, hogy a program keretében a szétosztott élelmiszerek többségének intervenciós készletekből kell származnia.
Az éves terveket általában szeptemberben fogadják el. Annak oka, hogy idén korábban került sor az éves terv elfogadására, az volt, hogy a Bizottság – tekintve a drasztikus csökkentést – időt biztosítson a tagállamoknak és a segélyszervezeteknek alternatív élelmiszerforrások felkutatására.
