Illés Zoltán ismert alakja az utóbbi időszak hazai politikai életének, aktuális státuszát, annak megnevezését azonban még szokni kell: úgy hívják, környezetügyért felelős államtitkár. Mint emlékezetes, a fideszes képviselő elsősorban környezetvédelmi témákban exponálta magát. Az utóbbi hetekben főleg vízügyi kérdésekben nyilatkozott meg. Csütörtökön is ez volt napirenden, amikor megyénkben járt, majd Csöbör Katalin országgyűlési képviselő társaságában előadta, mivégett.
A térség képviselő kezdte a beszámolót, méltatván mindazt, amit a kormányzat tavaly, azaz a felejthetetlen árvízi katasztrófa óta tett, vagy legalábbis elkezdett; elmondása szerint ami készült és készül, „biztosan megvédi a települést” – üzente Felsőzsolca lakóinak. (A tájékoztató helyszíne a zsolcai Pokol csárda volt.) A sajtót már megjárta a napokban a figyelemfelkeltő kezdeményezés, miszerint a továbbiakban csak olyan útépítést engedélyeznek minisztériumi szinten, tehát a Miskolcot elkerülő (26-os) út tekintetében is, ami „lábakon” áll. Csöbör Katalin mindezt úgy interpretálta, mint ami alapvetően az érintett – azaz a megyeszékhely zsolcai kapujában nagyáruházakkal rendelkező – multik (multinacionális kereskedelmi cégek) érdeke: tudniillik „hogy a víz megint teret kapjon”. Értsd: árvízveszély esetén ne a közeli kistelepülést öntse el. A szükséges beruházások becsült értéke 3 milliárd forint, és ezt állítólag felerészben finanszírozná az állam (bár az államtitkár későbbi szavaiból inkább azt lehetett kivenni, hogy az anyagi kötelezettség alapvetően az illető cégeket terhelné…).
A képviselő jelezte, sokfelől érzékelik az aggodalmat megyeszerte, más falvak, községek, városok kérdezik, mi lesz velük? Részben az erre adandó válasz jegyében kapott szót a jelenlévő sajóládi polgármester. Pozbai Zoltán éppenségel úgy fogalmazott: az emberek „joggal kérik számon, mit tett az állam, mit tett az önkormányzat” – mármint bármely hasonló jövőbeli veszély megelőzése tárgyában. Mint mondta, az általa irányított nagyközségben attól tartanak a helyiek, ők lennének a következő áldozat (mint tavaly Zsolca).
Illés Zoltán a következőkben a záportározó kifejezést használta számtalanszor. AZ így nevezett létesítményekről elmondta, megyénkben jónéhány épülőben van, s bár csúszik a befejezésük, csak néhány hetet, illetve egy van, amié jelentősen. A tározók majdani léte azt eredményezi – hangsúlyozta -, hogy ha továbbra is hiányoznak egy-egy település esetében a körgátak, „nem állhat elő többé olyan veszély, mint 2010-ben”. (A „hiányoznak” esetére példaként éppen Sajóládot említette.)
– Árvíz-megelőzés tekintetében jó helyzetben van a térség – ez szolgálhat a folyóközelben élő borsod-abaúj-zempléniek megnyugtatására. Illés Zoltántól megtudtuk továbbá, van gond a záportározók ügyében nem feltétlenül áll ugyanis rendelkezésre az a néhány tízmilliós összeg, ami arra kell, hogy a szükséges területeket magántulajdonosoktól megvegyék. További konkrét tapasztalataként mostani megyénkbeli túrájának ekmondta, Ongán „belvízben állnak az épületek”. A megoldás az lesz, ismertette, hogy a helyi Bársonyos-patakba vezetik a vizet, noha csak ideiglenesen. Az említett vízfolyás medrének – több tíz kilométer hosszban – a rendezése szerepel a közeljövő (3-4 év) forgatókönyvében; EU-s forrásból.
– Nagyvízi mederben nem épülhet eztán semmi, se tyúkól, se űrbázis – hallhattuk ezúttal az államtitkár saját szájából az utóbbi napokban szárnyra kapott nagyívű kormányzati elhatározás stílusos esszenciáját. A politikus hozzátette: meggyőződése, hogy az európai uniós támogatási lehetőségekből mind többet kell ár- és belvízvédelemre fordítania Magyarországnak. Ő maga a termékdíjból itthon befolyó összegeket is ide áramoltatná, de ez nem megy. Az állami költségvetésből pedig 20 milliárdot vár, de cska jövőre, azaz 2012 tavaszáig maximum a tervezés indulhat el. A vízügyi hatóság kötelékében foglalkoztatottak számát 300-ról 1200-ra emelné, közmunkások tömegét bevonva.
B.A.
