 |
Név: Fürjes Pál Kor: 55 éves Eredeti foglalkozás: gépészmérnök, Család: felesége közgazdász, két fiuk van, a nagyobbik 30 éves gépész-közgazdász, a kisebb most harmad éves egyetemista Hobby: természetjárás, kerékpározás, Kedvenc könyv: Wass Albert, és a tudományos értékű írások, amelyek nem a szakterületemhez kapcsolódnak, Kedvenc zene: mindent szeretek, amiben harmónia van, és a Pink Floyd összes lemeze megvan nekem. |
Néhány olyan aktuális kérdésről beszélgetünk Fürjes Pál, ózdi polgármesterrel, – aki az elmúlt évi választás óta került az önkormányzat élére – amely nagyban meghatározza a városlakók közérzetét, és a település közeljövőjét.
– Azt szoktuk mondani, hogy ezer sebből vérzik ez az egykor nagy ipari kultúrával rendelkező, szép környezetben fekvő város, de vannak olyan területek, amelyek problémáira gyors és hathatós megoldást kell keresni. Az egyik ilyen a közbiztonság.
– A közbiztonság kérdését ketté kell választanunk. Az egyik a statisztika, amely szerint jól állunk, hiszen például a kis értékű lopások terén jelentős javulást értünk el, a másik pedig a közbiztonság érzése, ahol van még tennivalónk. De… Az már eredmény, hogy megnyíltak az emberek, s jelenteni merik, ha valamilyen bűncselekményt tapasztalnak. Elérte a 20 főt azoknak az uzsorásoknak a száma, akiket begyűjtött a rendőrség. Megerősítették az ózdi állományt 19 fővel, a készenléti csapatból. Uniós pályázatot nyertünk 10 kamera kitelepítésére, amely interaktív kapcsolatot biztosít, ezek hangszóróval ellátottak, s segélyhívásra is alkalmasak. A megyei kapitány kezdeményezésére ezt a 10 leginkább problémás területre helyeztük ki. Valami elindult tehát, s ennek rövidesen az emberek biztonságérzetében is meg kell mutatkozni.
– A következő kicsit ehhez is kapcsolódó kérdés a jelenlegi munkanélküliség kezelése, – főként a kisebbség körében /Ózd lakosságának egyharmada roma származású/ – és a munkahelyteremtés.
– Szerintem a munkanélküliség kezelésének egyik kulcsa az oktatás. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem csak egy szakmára kell megtanítani az embereket, hanem a munkára is. Ha pedig már szakma, akkor először olyanra, amely bevezeti azt az embert a munka világába, akinek a családjában három generáció óta senki sem dolgozik. Mondok egy példát. Úgy tanulja meg a kőműves szakmát, hogy először saját házát építse fel, majd innen lépjen tovább. Nagyobb az azonnali sikerélménye is, s a megtanulása a szakmának is gyorsabban megy. Nagy lehetőség van a közmunka programokban is, mi most egy erdőtelepítési projektbe fogtunk, de hosszú távú tervünk, hogy energia erdőt telepítünk majd. A romakérdésre nekem saját stratégiám van. Úgy gondolom, hogy kétféle bánásmódot kell alkalmazni. A roma lakosság egy részének valami kapcsolata volt már a munka világával. Velük van könnyebb dolgunk, őket könnyebb munkára bírni, de náluk is az most az első lépés, hogy a környezetüket rendben kell tartaniuk. Februári testületi ülésünk egyik előterjesztése az volt, hogy aki nem tartja rendben lakókörnyezetét, az nem kap bérpótló támogatást. Rendbe kell tenniük az udvarokat, a kerítéseket, és művelni a kerteket.
– Kik ellenőrzik ezt?
– Az Önkormányzat közterület felügyelői, karöltve a kisebbségi önkormányzati képviselőkkel.
– Melyik a másik csoport?
– Akik még sohasem dolgoztak, s velük a nehezebb. Mindenesetre először azt kell elérni, hogy mindenkinek legyen meg a nyolc osztálya. Már az javított egy kicsit a helyzeten, hogy 50 órás limitben határozták meg a hiányzást, de van még mit követelni. Ide tartozik, hogy azt viszont meg kell követelni, hogy az erre a célra megnyert pályázatok, valóban itt hasznosuljanak, mert úgy érzem, száz milliókat dobtunk már ki feleslegesen az ablakon. Nagyon számítok az oktatás és a missziós, pasztorálás tekintetében a kis és nagy egyházakra. A harmadik fontos feladat pedig, hogy összehangoljuk a pályázaton nyert pénzeket.
– Ide kapcsolódik a munkahelyteremtés is, noha tudjuk ez nem az önkormányzat feladata.
– Közvetlenül nem, de azért mégis, hiszen mindennek a kalmopyrinje a foglalkoztatás. Három fontos dolgot tartok szem előtt. Az első, hogy a befektetőknek olyan körülményeket teremtsünk, hogy minket válasszon. Például , hogy ne kelljen három vasúti átkelőn, néha a kiömlő Sajón, és a 20 tonnára korlátozott Sajópüspöki hídon eljutnia hozzánk. A másik a meglévő vállalkozások támogatása, a harmadik pedig a közfoglalkoztatás. Ebből a második kérdése túlmutat a város lehetőségein. A befektetők tekintetében pedig az a meglátásom, hogy van nekünk egy 45 hektáros Ipari Parkunk, amely az elmúlt 20 évben nem volt valami sikeres. Márpedig ha ez így van, akkor ennek a fejlesztését át kell értékelni. A város közepén van egy tájseb, amelyet be kell vonnunk a közösségi térbe. Ebből 11 hektáron működő kisebb vállalkozások vannak, és vannak olyan épületek különböző funkcióval, amelyeket ipari műemlékké nyilvánítottak. A leendő befektetőket pedig a másik zöld mezős, 27 hektáros területre kell irányítani, ahol már ott van a GE és a mini acélmű is.
– Lesz-e mindezek megvalósítására pénz, hiszen a város meglehetősen eladósodott?
– Ez igaz. Közel 5,5 milliárd a város terhe, s ebben az évben 827 milliós hiánnyal terveztük a költségvetést. A 4,5 milliárd forint értékű kötvényt, amelyet kibocsátott az előző városvezetés, 2014- től kezdjük visszafizetni. Így bizony nem könnyű tervezni, de kell. Szeretnénk korszerűsíteni a fűtőművet. Két nagy vizes programunk 6 milliárd forintos beruházás lesz, de így a szennyvíz 80 százalékos az ivóvíz ellátottságunk pedig 100 százalékos lesz. Átvilágítjuk és racionalizáljuk az intézményeinket is. Az oktatásban ez már lezajlott. Két szakképző iskolánkat felajánlottunk a megyének, és egy iskolánkat átvett az egyház. A kórházat a MedCenter Kft működteti, persze nálunk is van orvos és szakápolói hiány, de azért 100 ezer ember betegútvonala vezet ide hozzánk a környékről, s ennek meg kell felelniük.
Összegzésül azt mondhatom, hogy a város kohász múltja még ma is erősen meghatározza a település hangulatát. Ez jó is, meg hátrány is néha. Ettől függetlenül Ózd folyamatosan épül, szépül, s reméljük az országgal együtt úrrá lesz a nehézségeken.
Köszönöm az interjút!
Orosz B.Erika
