Az IPOSZ és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ipartestületek tagszervezete, a nyíregyházi Építőipari Ipartestület 1990-ben alakult. Kőműves, tetőfedő, bádogos, ács, burkoló, villanyszerelő, szobafestő-mázoló-tapétázó, épületgépész és más szolgáltató- és termék előállítókat is tömörít.
A tagság között több mint 90% az egyedül dolgozó, vagy 1-3 főt foglalkoztató és az idős mesterek aránya.
Az idén 17. alkalommal kerül sor az Építők Napjára a térség nagy presztízsű és komoly hagyományú iparos találkozójára. A programból is kitűnik a fórum célja: vagyis a gyakorlati tapasztalatok, problémák, a vállalkozások működését segítő javaslatok összegyűjtése, a szakma fejlesztése, a megrendelőknek nyújtott szolgáltatások, és az üzleti kapcsolatépítés erősítése.
Az ipartestület és tagsága tapasztalatiból is megállapítható, hogy a megye építőiparosságának siralmas a helyzete, az érdemi változás lassú. A globalizálódó gazdasági, pénzügyi társadalmi válság és a több szempontból is hátrányos megyei helyzet (pl. munkanélküliség) szinte megoldhatatlan feladatot jelent az építőiparosoknak a gazdálkodásban. Az évek óta ismert, megoldásra váró problémák sokasága a kis cégek tömegét sodorja az ellehetetlenülés szélére. Amit a nagyobbak átvészelnek abba az egyszemélyes vállalkozások bele roppannak.
Az állami, önkormányzati és lakossági megrendelés radikális csökkenése tart, kevesebb új lakás épült, magas a félbe maradt építkezések aránya, az építésszerelés tevékenység visszaesett, a lakosság tartaléka kimerülőben van, ezért halogatja a lakásfelújítást. Felháborító méreteket ölt a körbetartozás, szinte kigazdálkodhatatlan a járulékok költsége, és adóterhek mértéke, a beruházásra és karbantartásra szánt költségek visszaestek, tőkehiány van, a fejlesztési forrásokhoz való hozzájutás nehézkes. Az EU-s támogatásoknál és a hazai pályázatoknál alig van a pályázónak az önrészhez és az előfinanszírozáshoz forrása, még mindig bonyolult az adminisztráció. A legálisan működő vállalkozások elvárják, hogy a hatóságok szűrjék ki és keményen szankcionálják az illegálisan működőket. A körbetartozásnál a legkisebbek az alvállalkozók alvállalkozói, ők vannak a sor végén, a munkát ténylegesen elvégzők nem jutnak pénzükhöz, így nem tudnak eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek, ezért gyakran a tevékenységük megszüntetésére kényszerülnek, feketegazdaságba menekülnek, kényszervállalkozók lesznek.
Az építőiparosok a talpon maradást és a tisztességes versenyfeltételeket biztosító jogalkotásban bíznak, ezt várják.
Az építőiparosok kistérségi és regionális megjelenésében határozottabban kell biztosítani az esélyegyenlőséget a közbeszerzésekben és a pályázatokban.
Az EU-s „Gondolkozz először kicsiben” elvet érvényesíteni kell a helyi rendeletalkotásban és programokban. Vagyis a kicsik élvezzenek prioritást az önkormányzati közintézmények tatarozásánál, bérlakások építésénél.
Az építőipar területén pályázó családi-, mikro-, kis-, és középvállalkozásoknál szükséges a pozitív diszkrimináció, pl. az EU-s támogatásoknál és egyéb pályázatoknál vagy önkormányzati beruházásoknál.
Az építőipar igényeihez igazodó szakképzés és az utánpótlás biztosításának mielőbbi megoldása kulcskérdés.
A vállalkozások motorjai lehetnének a rugalmas banki hitelezések, de ehhez fel kell számolni a kicsikkel szembeni nagyfokú pénzintézeti bizalmatlanságot.
A vállalkozói járulék és egyes adónemek, és az adminisztráció további csökkentése aktuális feladat. A körbetartozás a korrupció melegágya.
A kormányzat részéről jövőbemutató megoldás kezdete lehetne egy komplett törvénycsomag létrehozása, amely érintené alapjaiban a Polgári Törvénykönyv, a Közbeszerzési törvény, az Adótörvény, a Cégbírósági eljárás idevonatkozó szabályait is. Nem utolsó sorban eredményesebb lenne a jelenlegi banki eljárások kapcsán, ha kedvezőbb hitelfelvételi lehetőséget biztosítanának, mérsékelve a felszámítandó járulékos költségeket.
A korrupció visszaszorítása érdekében sürgősen módosítani .kellene a Btk idevonatkozó szabályait, precedens értékű pénzbüntetés és végrehajtandó-letöltendő szabadságvesztési tételekkel.
A gazdaság egyik motorja, az építőipar tényleges beindításának eszköze lehetne a rászorultak, ifjú házasok kedvező feltételek melletti első lakáshoz juttatási támogatása, az állami beruházásokat segítő kormányzati támogatási formák kidolgozása.
A mikro-, családi-, kisvállalkozások pályázati lehetőségeinek biztosítása, alkalmazott foglalkoztatása esetén igénybe vehető kedvezmény nyújtása, ne csak a „multik” támogatását preferálják a munkahelyteremtő támogatást előíró jogszabályok, hanem a kicsiket is.
Az ipartestületnek még hatékonyabban kellene bekapcsolódni a vállalkozásokat is érintő helyi rendeletek előkészítésébe, lebonyolításába, az információ áramlásba, a lakossági kapcsolatok építésébe.
A határokon átnyúló térségi gazdasági, érdekképviseleti, illetve vállalkozások közötti együttműködés alakítása, az ipartestületi szolgáltatások bővítése a fontos teendők közé tartozik.
A gazdasági program alapján a szolgáltató IPOSZ és az ipartestületek 2011 – 2015 között a megyék gazdasági erejének erősítéséért, a gazdasági térségek és helyi piacok fejlesztéséért dolgoznak.
Az Építők Napján 14 mester kiemelkedő szakmai és közösséget segítő tevékenységéért az IPOSZ magas, szakmai kitüntetésében részesül
