A Bizottság jelentése felhívja a figyelmet az innováció égető szükségességére és elemzi a tagállamok által elért haladást
Az Európai Unió innovációs teljesítményét számos területen javítani kell ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható növekedéssel kapcsolatos célkitűzései megvalósulhassanak – állapítja meg az Európai Bizottság az Innovatív Európa 2011. évi versenyképességi jelentésében. Európának több és „intelligensebb” beruházásra van szüksége mind a köz-, mind pedig a magánfinanszírozásból folytatott kutatás és fejlesztés terén.
Ezáltal ugyanis nem csupán a növekedés középtávon történő fellendítése érhető el, hanem válság idején ellensúlyozni lehet a ciklikus hatásokat is. Az EU-n belül és nemzetközi szinten egyaránt törekedni kell a kutatási együttműködés előmozdítására és a kutatási eredmények megfelelőbb felhasználására, többek között a szellemi tulajdonnal kapcsolatos szabályozási rendszer megerősítése révén. Az oktatási rendszereket hozzá kell igazítani a vállalati innovációs igényekhez. Több ösztönzést kell nyújtani az innovatív és gyorsan fejlődő kkv-knak. Együttes erővel kell törekedni a globális kihívások – mint például az éghajlatváltozás – kezelésére irányuló innováció terén elért ígéretes európai eredmények továbbfejlesztésére. Fel kell számolni a nemek közötti egyenlőtlenséget a tudomány és a kutatások területén.
„Ez a jelentés egyrészt rámutat arra, hogy hosszú és kihívásokkal, komoly akadályokkal tarkított út vezet az Innovatív Unió létrejöttéhez, másrészt azonban azt is megerősíti, hogy az EU olyan megfelelő szakpolitikákat hagyott jóvá, amelyek segítségével képesek leszünk célba érni. Az Innovatív Unió európai és tagállami szinten történő gyakorlati megvalósítása gazdasági szükségszerűség, amely épp olyan fontos a fenntartható növekedés szempontjából, mint a tagállami és az uniós költségvetés konszolidálása” – jelentette ki Máire Geoghegan-Quinn, a kutatásért, az innovációért és a tudományért felelős uniós biztos.
A jelentés elemzi a nemzeti kutatási és innovációs rendszerek erősségeit és gyengeségeit, és a nemzeti szakpolitikai irányvonalak meghatározásához alapul szolgáló megbízható tényeket közöl. A jelentés az Innovatív Unió eredménytáblájában foglalt adatokra épül, és magában foglal egy adatlapot (factsheet), amely részletesen ismerteti az egyes országok kutatási és innovációs teljesítményét.
A jelentés legfontosabb megállapításai
Európának fel kell gyorsítania a kutatási és az innovációs beruházásokat. Az EU lassan halad azon célkitűzésének megvalósítása felé, hogy a GDP 3%-át kutatási-fejlesztési beruházásokra fordítsa (2009-ben a GDP 2,01%-át fordították az említett célra), ám a legfontosabb versenytársakhoz képest növekszik a lemaradása, elsősorban az üzleti szektor kutatás-fejlesztési beruházásainak alacsonyabb szintje miatt. 2008-ban a világ kutatás-fejlesztési összkiadásának 24%-át tették ki az EU-ban megvalósított beruházások (1995-ben ez az arány 29% volt). Az üzleti vállalkozások a GDP-hez viszonyítva kétszer annyit költenek kutatás-fejlesztésre Japánban vagy Dél-Koreában, mint Európában.
Gazdasági válság idején a kutatás és az innováció területére irányuló halmozott beruházás anticiklikus hatást fejt ki. A kutatási és innovációs beruházásaikat növelő országoknak jobbak a kilátásaik a válságból való kilábalásra. 2009-ben tizenhét, 2010-ben pedig tizenhat tagállam volt képes arra, hogy fenntartsa vagy növelje a K+F-re fordított költségvetési összeget.
A beruházásoknak és az innovációnak „intelligensebbekké” kell válniuk. A legsikeresebb innovátorok olyan intelligens specializációs stratégia megvalósítására összpontosították beruházásaikat, amely a kínálati oldallal kapcsolatos szakpolitikákra (például a felsőoktatás számára közpénzből nyújtott támogatásokra, az üzleti vállalkozások K+F tevékenységére, a kockázati tőkére és a tudományos és technológiai infrastruktúrákra) és a keresleti oldalra vonatkozó szakpolitikákra (így az innovatív termékekre irányuló közbeszerzésekre, a teljesítményalapú szabványosításra és a versenyt elősegítő termékpiaci szabályozásokra) egyaránt kiterjed.
A magasan képzett személyek számának növelésével párhuzamosan törekedni kell az üzleti szektor igényeinek figyelembevételére is. Az uniós kutatóknak csupán 46%-a dolgozik az üzleti szférában (az USA-ban ez az arány 80%). Fontos, hogy a tagállamok oly módon alakítsák át oktatási rendszereiket, hogy a kutatók számának növelése mellett az üzleti világ igényeit is jobban ki tudják elégíteni.
A kutatások integrálása és nemzetközivé tétele a ráfordítások nagyobb mértékű megtérülését eredményezi. A tudományos kiválóság nemzetközivé tétele és eredményes létrehozása egymást kölcsönösen erősítő folyamatok. Az Európán belüli tudásáramlás (azaz a hallgatói mobilitás, a közös publikációk, a közös szabadalmaztatás érdekében folytatott együttműködés) hatalmas előny, amely az Európai Kutatási Térség létrejöttével tovább fog növekedni. A tudásáramlás ugyanakkor egyelőre néhány nyugat-európai országra koncentrálódik.
A nem megfelelően meghatározott keretfeltételek gátolják a tudás piacképes termékekké és szolgáltatásokká történő átalakítását. Európa fokozatosan teret veszít a kutatási eredmények kiaknázása tekintetében. Az EU világelső a lektorált tudományos publikációk számát tekintve (2009-ben a publikációk 29%-a született az Unióban), de a Szabadalmi együttműködési szerződésen alapuló szabadalmi bejelentések száma az elmúlt években Japánban és Dél-Koreában majdnem kétszer olyan gyorsan nőtt, mint az EU-ban. A tagállamok feléhez egyetlen, az Európai Szabadalmi Hivatalnál bejelentett, a csúcstechnológia területére vonatkozó szabadalom sem kapcsolható. További intézkedésekre van szükség a szellemi tulajdon védelmének és kezelésének költséghatékonyabbá tétele érdekében. Az uniós szabadalom, amelyről jelenleg folynak a tárgyalások, fontos kiindulópontot jelent majd e cél megvalósításához.
Európa jelentős potenciállal rendelkezik a társadalmi kihívások kezelésére szolgáló technológiai találmányok vonatkozásában. 2007-ben az éghajlatváltozással összefüggő technológiákkal kapcsolatos szabadalmak 40%-a származott az EU-ból. Ez bizonyíték arra, hogy a kulcsfontosságú területeken célzott kutatás, illetve demonstráció céljából végrehajtott beruházások a piaci fejlődést támogató intézkedésekkel kombinálva új technológiákhoz és innovatív megoldásokhoz vezethetnek. Ez az alapeszméje az Innovatív Unió keretében létrehozott európai innovációs partnerségeknek.
Több innovatív és gyorsan fejlődő kkv-ra van szükségünk. Az EU-nak fel kell zárkóznia az Egyesült Államokhoz a csúcstechnológiai és a közepes technológiai színvonalú iparágak kutatásintenzitása terén. Más szóval strukturális változásra van szükség mind az egyes ágazatokon belül, mind pedig az ágazatok között. Néhány európai országnak – például Ausztriának és Dániának – már sikerült strukturális átalakítás révén tudásintenzívebbé tenni gazdaságát. Ezen országok jó része a gazdasági válságból is könnyebben lábalt ki. E sikernek mindegyik ország esetében fontos tényezői azok az innovatív és gyorsan fejlődő kkv-k, amelyek élvezhették a közszférabeli kutatás eredményeként létrejövő tudományos kiválóságból, valamint az új tudás piacképessé tételét elősegítő keretfeltételekből származó előnyöket.
