(Részlet) Keresztes Ildikó: „Abban hiszek, hogy mindig az a divat, ami valakinek jól áll, és összhangban van az egyéniségével. Persze nekem is vannak kedvenceim, és próbálok ellesni trükköket tőlük – akár öltözködésben is -, de megpróbálom ezt saját magammal összhangban tartani. A kevesebb néha több.
Általában úgy szoktam kiválogatni a ruháimat, hogy nagyon kényelmesek legyenek, és tudjam azt, hogy biztosan rajtam maradnak a performance végéig. Szeretek a színpadon úgy felöltözni, hogy azt érezzem: nagyon jól nézek ki, és nagyon csinos vagyok, de a ruha inkább olyan, mintha tulajdonképpen nem lenne rajtam semmi – tehát mintha meztelen lennék, éscsak azzal kellene foglalkoznom, ami a szerepléssel összefügg.
Egy jó házasság, egy jó párkapcsolat, egy harmonikus kapcsolat a gyerekemmel, nem lehet nem divat. Én nagyon sokáig szenvedtem attól, hogy volt bennem egy iszonyú szeretet éhség, és azt akartam, hogy mindenkinek megfeleljek, hogy mindenki szeressen, mindenki imádjon, mindenki elismerjen. Már talán a fejlődésemnek azt a fokát elértem, hogy rá kellett jönnöm: ha megfeszülök, fejen állok, és én vagyok a legcuncimókusabb földön, akkor sem fog mindenki szeretni, és nem fogok tudni megfelelni nagyon sok mindenkinek, és már nem fáj ez. Aki pedig anélkül ítélkezik rólam, hogy valaha egy mondatot is váltott volna velem, az meg nagy ívben le van…
Visszatérve egy mondatra, valahol azért én is csak egy nő vagyok, aki természetesen szeret elcsábulni mindenféle látványosságtól, és mindenféle divattól – ami a nőiességgel együtt jár.”
Molnár Szabolcs
