Az Európai Bizottság a nyilvánosság véleményét kéri arról, miként lehetne a legeredményesebb módon visszaszorítani a nejlonzacskók használatát. A kérdések között szerepel, hogy hatásos lenne-e díjak kiszabása és az adóztatás, illetve, hogy jobb eredményt lehetne-e elérni egyéb megoldásokkal, például a nejlonzacskók uniós szintű tilalmával. Ezenkívül a Bizottság véleményeket gyűjt a csomagolással összefüggő biológiai lebonthatóság követelményeinek szigorításával kapcsolatban, valamint arra vonatkozóan, hogyan lehetne széles körben felhívni a figyelmet a biológiailag lebontható csomagolóanyagokra. Az interneten keresztül 2011 augusztusáig lehet észrevételeket tenni. Janez Potočnik, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa így nyilatkozott: „Ötven évvel ezelőtt még nem is hallottunk az egyszer használatos nejlonzacskóról, amelyet most pár percig használunk csupán, de több évtizeden át szennyezzük vele a környezetet. A társadalom hozzáállása azonban jó irányban változik, és a változtatás igénye széles körben van jelen. Ezért vizsgálunk meg minden lehetőséget, többek között a nejlonzacskók Európa egészére kiterjedő tilalmát is. A lehető legtöbb ember véleményére van szükségünk, hogy azzal kiegészíthessük tudományos elemzéseinket1 és előmozdíthassuk a szakpolitikai intézkedéseket ebben a környezetünket nagy mértékben sújtó kérdésben.”
A nejlonzacskók használatának visszaszorítása
Az átlagos uniós polgár évente megközelítőleg 500 nejlonzacskót használ el, amelyek közül a legtöbbet csupán egyszer veszi kézbe. A 2008-ban Európában gyártott nejlonzacskók teljes mennyisége elérte a 3,4 millió tonnát, ami több mint 2 millió személygépkocsi tömegének felel meg. A nejlonzacskók csekély súlyuk és kis méretük miatt gyakran nem kerülnek be a hulladékgazdálkodás rendszerébe, és a tengerbe jutnak, ahol az elbomlásuk akár több száz évig is eltarthat.
Egyes tagállamok árképzési intézkedésekkel, a kiskereskedelmi ágazattal kötött megállapodásokkal és egyes zacskótípusok tilalmával már tettek lépéseket a nejlonzacskók használatának visszaszorítására, de uniós szinten még nem léteznek különleges intézkedések. 2011 márciusában az EU környezetvédelmi miniszterei megvitatták a nejlonzacskók környezetre gyakorolt hatását, és az általuk felvetett aggályok azt igazolták, hogy eredményes uniós fellépésre van szükség.
Ismertebbé kell tenni a biológiailag lebontható csomagolóanyagokat
A konzultáció révén a Bizottság arról is észrevételeket kíván gyűjteni, hogy helytállóak-e a komposztálhatóság és a biológiai lebonthatóság jelenlegi, a csomagolásról szóló uniós irányelvben rögzített követelményei. Az irányelv nem teszi lehetővé a környezetben, természetes körülmények között lebomló, biológiailag lebontható termékek és a kizárólag az ipari komposztáló létesítményekben lebomló komposztálható termékek közötti egyértelmű különbségtételt. Félrevezető biológiailag lebomlóként reklámozni egy csomagolóterméket, amikor az természetes körülmények között nem bomlik le – ez ráadásul a szemét nagymértékű terjedéséhez is hozzájárul.
A konzultáció során a Bizottság észrevételeket gyűjt azon környezeti, társadalmi és gazdasági hatásokról, amelyek a csomagolótermékek biológiai lebonthatóságára vonatkozó követelményeknek, többek között a biológiai úton lebontható csomagolóanyagok fogyasztók körében történő ismertetésének javítását célzó intézkedésekből eredhetnek.
Előzmények:
A nejlonzacskók hosszú élettartama azt eredményezi, hogy jelenleg csak a Földközi-tengerben mintegy 250 milliárd, 500 tonna össztömegű műanyag részecske található. Ezek a részecskék a tengeri élőlények fulladását okozhatják, ha azok véletlenül, vagy élelemnek tartva lenyelik őket. A műanyag apró részecskékre bomlik és nagy mértékben szennyezi a termőföldet és a vizeket, mivel adalékanyagokat, például a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokat tartalmaz.
