Évszázados rekordokon túl és innen a Diósgyőr. A DVTK tavaszi menetelése során már 11 meccset nyert zsinórban, megállíthatatlannak tűnik az NB II-es bajnokság, vagyis az elsőosztály felé tartó úton. A feljutásért folyó harcban előzetesen, és máig legfontosabb riválisnak tartott Nyíregyháza is meghajolt, ugyebár, nemrég a borsodi legénység tudása és eredményessége előtt (2-3 a szabolcsi megyeszékhelyen tartott rangadón). Azóta tovább nőtt a piros-fehérek sorozata, hiszen győztek hazai környezetben a Makó (5-0), majd a Duna-parton a – szinté dobogóesélyes – Vác vendégeként (0-2); mint látható, a védelem még gólt sem „képes” kapni. Nemcsak a jegyzőkönyvek, de a mutatott – és az Andrássy úti közönség által minden lehetőséges alkalommal bőséggel megünnepelt – játék tanúbizonysága szerint is majdhogynem verhetetlennek tetszik Benczés Miklós alakulata. A fiatal edző játékosai ezért juttatják a futballirodalomban járatos drukkerek eszébe Moldova György legendás szatíráját, a hasonló adottságokkal bíró „verhetetlen tizenegy” sztoriját; igaz, most a szám nem pusztán a kezdőcsapat tagjaira vonatkozik, hanem a nyerőszéria aktuális állására is. Amiből azonban hamarosan tizenkettő lehet, hiszen a most szombaton idelátogató MTK-tartalék minimum verhető ellenfélnek minősül. Utána pedig folytatódhat a „telitalálatos” 13, sőt, 13 plusz 1-ig is. A legvérmesebb szurkolók nem tartják kizártnak, hogy a teljes tavaszi idényt sikerül pontvesztés nélkül lehozni…
Ehhez a már említett találkozóval együtt összesen hat derbit kellene egyenként három ponttal zárni. És akkor biztosan senki sem veheti el az aranyérmet Lippai Ákoséktól. Egyre valószínűbb, hogy máshogy sem. Amitől esetleg még félnivalója van a miskolciaknak, az az újsütetű „szomszédvár”, azaz a feltörekvő Mezőkövesd, a matyóváros csapata ellen vívandó május végi megyei rangadó. Huszák Géza tanítványai jelenleg harmadikok. (Az említettek közül a Spartacus második, a kis-MTK negyedik, a Vác ötödik az NB II-es tabellán.)
Fontos kiemelni, hogy a saját kapu makulátlan megőrzése mellett a góllövés sem okoz gondot a diósgyőrieknél. Vannak megbízható csatárai, akik külön versenyt folytatnak a házi gólkirályi címért, mint Menougong – a népszerű „George” – vagy Granát Balázs, ugyanakkor középpályások, sőt, újoncok és kiegészítő emberek is rendre betalálnak; ki olyankor, mikor élet-halál kérdés, ki olyankor, mikor az eredmény kiteljesítse a tét. (Soroljuk hát: az ifi Bacsa Patrik, a hátvéd Savo Rakovic, az idegenlégiós Luque és Arze, az utóbbi meccseken csereként beállva is eredményes Pál Szabolcs…)
„Meddig tarthat még ez a sorozat?” – szól a hivatalos klubhonlap friss interjújának kérdése Benczés Miklóshoz, s a vezetőedző így felel: – Csak következő ellenfelünk, jelen esetben az MTK-tartalék ellen tudunk felkészülni, számok ellen nem. Nem az a célunk, hogy minél hosszabb győzelmi szériát produkáljunk, hanem az, hogy megnyerjük a bajnokságot és visszajussunk az NB I-be. Ha a kettő egybe esik, ám legyen!
A magabiztos nyilatkozatot a folytatásban még az alábbiakkal fejeli meg: – Szombaton, az utolsó taktikai megbeszélést követően, mielőtt kivonultak volna a játékosok a gyepre, hangosan felolvastam a pályára lépő 11 diósgyőri játékos névsorát. Még én is megijedtem tőle, ennél erősebb csapat nincs a bajnokságban. Akkor nekünk kell tartani másoktól, vagy másoknak tőlünk? – szólt a költői kérdés, amire a régen látott mértékben bizakodó piros-fehér drukkerhad e pillanatban egyöntetűen tudja a választ. Buzdítás formájában alighanem el is skandálja majd, több ezer torokból, a május 7-én este fél 8-kor kezdődő újabb megmérettetés 90 perce alatt a lelátóról.
Balogh Attila
