Balázs Fecó: „Apai ágon a Nagymamám nevelt, Édesanyám elég korán itt hagyott minket – 4 éves koromban.
Gangos házakban, szombat-vasárnap, Jó ebédhez szól a nóta címmel, vándorzenészek adtak az ebédhez muzsikát – az akkori slágereket, és népdalokat. Annyira megtetszett ez nekem, hogy kértem Édesapámtól, vegyen nekem Karácsonyra egy tangóharmonikát. Megtette, és fül után megtanultam ezeket a dalokat. Az egyik vasárnap észrevettem, hogy nem jött a vándorzenész, vettem a bátorságot, kimentem játszani, és ugyanúgy potyogtak az emeletről az újságpapírba becsomagolt kis pénzecskék – ez volt az első gázsim.
Szerencsém volt: A nyolcvanas évek közepén – egy Korál turné kapcsán -, Sárvár mellett jártunk. Akkor kezdődött Magyarországon a privatizáció – különböző régiségek, műemlék jellegű templomok, kápolnák, kolostorok, malmok kerültek privát kézbe. Ráakadtam egy romos kápolnára – Sárvár mellett, Sitkén. 1986-ban, zenész kollégáim segítségével elhatároztuk, hogy rendbe hozzuk. Eltelt 25 év, és ez egy rock centrum lett. Minden évben, augusztus utolsó szombatján, a domboldalon Sitkei Rockfesztivál.”
Molnár Szabolcs
