Részlet: 1998 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje.
Benkő Dániel: „Az ország egyik legkiválóbb kitüntetése – rajta is van az adományon, hogy visszavonásig érvényes. Ha méltatlanná válok, akkor ezt elveszik – úgyhogy nyilatkoztam is, hogy szívesen visszaadom, ha úgy értékelik, hogy ez a bohóckodás, amit most már én azóta elkövettem, méltatlanná tett – még nem jelentkezett senki. Egy teljes Bakfark Bálint életművet feldolgoztam. Minden iskolás, a könyvében Benkő Dániellel találkozik – mint aki ezt az egészet kibányászta, és közkinccsé tette.
Elkezdtem egy propagandát folytatni annak idején Bakfark Bálintért, mert jó bornak is kell a cégér. Elértem, hogy az összes zenéjét fel lehetett kutatni. Biztosították, hogy ki tudjam adni nyomtatásban az ő életművét – ami egy 3 kötetes munka lett, minden közkönyvtárban ott van. Utcát tudtunk elnevezni – igaz, hogy a legrövidebb Budán a Bakfark Bálint utca – de egy márványtáblával. Lehetett koncertezni azokon a helyeken, ahol ő megfordult.
Bakfark Bálint a 16. század legnagyobb uralkodóinak udvartartásában, a királyok és császárok asztalánál muzsikált. Végül, mint a Pápa muzsikusa halt meg – aki táblát emeltetett az ő emlékére. Óriási sztár volt, zseniális zeneszerző, és lantművész. Olyan távoli világ az 500 éves zene, hogy az emberek hajlamosak legyinteni: Mi az, hogy Bakfark? Bakkecske. Bakfark Bálint a bakkecskéről kapta a nevét, és amikor nemesi címet faragtatott – mert nemességet kapott -, akkor a bakkecskét rajzoltatta bele na címerébe, egy kis farkincával, mert büszke volt arra, hogy magyar neve van.”
Molnár Szabolcs
