Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Nemzeti Erőforrás Miniszter Úr!
Tisztelt Borsod – Abaúj Zemplén Megyei Országgyűlési Képviselő Urak!
Tisztelt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlési Elnök Úr!
Tisztelt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Államigazgatási Hivatalvezető Úr!
Tisztelt Tokaj-Hegyalja Borászati Társadalma!
Megdöbbentett ma ez a hír, amely napvilágot látott. Kormányzati elképzelések vannak arra, hogy a Világörökségi PEA Program keretében épült, és érdektelenség alapján befuccsolt sárospataki Sarokbástyában akarják kialakítani a Világörökségi Központot. Nos az ügy mindenképpen elgondolkodtató!
A világörökség gondolata Dr. Tardi János, Bodconyi Csaba DLA, Májer János, és még sokan mások kútfejében született meg, amikor még a nyilatkozó Dankó urat mindez nem érdekelte, mert a cím elnyerése után a szervezethez nem rendeltek munkaszervezetet, ráadásul költségvetéssel!
A címet, hosszas és sikeres diplomáciai sakkjáték útján -, főleg Kékessy Dezső, akkori párizsi nagykövet hasznos közbenjárásával harcolta ki, mert az UNESCO sokáig hezitált az ügyben.
A cím odaítélése után sem érdekelt senkit sem a dolog, csak különösebben a Nemzeti Világörökségi Programirodát és Tokaj várost, mert csak munka volt vele Budapesten és helyben, amelyet – térítés nélkül – 10 -évig Dr. Bedics Andrea Főtitkár és én, mint a Borvidéki Világörökségi Egyesület elnöke végeztünk és végzünk. Számos feladatnak tettünk eleget minden köszönet, megbecsülés nélkül, – sokszor – a saját költségünkön, nem is vártunk érte semmit! Talán annyit vártunk volna, hogy ne egy kósza újságcikkből tudjuk meg, hogy a központot a névadó településről el akarják vinni!
Mindig tettük a dolgunkat Fejérdy Tamás úrral összhangban!
Kiálltunk a Szerencsi Szalmatüzelésű erőmű megépítése ellen az UNESCO-nál, a kormánynál és a civil szervezeteknél. Ezekben a sajtótól gyakori „terhes napokban” Dr. Dankó László véleményét nem hallottam, -tuk erőmű ügyben. Mindemellett széles nemzetközi kapcsolatokat ápolunk az európai testvérszervezetekkel, hogy átvegyünk jó projekteket, részt veszünk közös nemzetközi programokban, hogy még ismertebbé tegyük hazánkat és Tokaj-Hegyalját. Olyan nemzetközi közös projekteknek vagyunk részesei, ahol legalább olyan jó szakemberek dolgoznak ingyen, mint, aki majd költségvetésből meg lesz becsülve, míg az általunk delegált emberek, egyetemi tanárok ingyen tették a borvidékkért azt, amit a terület és haza elvárt Tőlük.
2002. őszén Bodonyi Csaba, Olajos Csaba, a Magyar Építészkamara felhívással fordultunk az akkori Magyar Köztársaság Kormányához, hogy nyilvánítsa védetté a Tokaj-hegyaljai Borvidéket. Ez elmaradt mindmáig, most fogják rendezni a Világörökségi Törvénnyel együtt. Ennek a hiányosságnak köszönhető, hogy a hatóságok nem érezték kötelességüknek az erőmű elleni fellépést. Míg egy védett területen egy falusi ház építési engedélyeztetése hónapokig – évekig elhúzódik, az erőműé megoldódott félév alatt.
A törvény most már tiszta viszonyokat fog teremteni.
Világos, hogy egy két embernek megjött az étvágya a szép irodára és a jó fizetésre. S, az Önkormányzat is jól jár, akit én személyesen hívtam meg az „Összefogassál a Tokaj Világörökségéért” projektbe miközben a projektgenerálásra csak a Tokaji Kistérség településereire kaptam megbízást. A megbízás ellenére úgy éreztem, hogy Patak és Újhely városok nem maradhatnak ki. Nyertek is! Újhelyben szépen működik a Magyar Nyelv Múzeuma, de valójában Sárospatakon az eltervezett projekt nem hozta meg az elvárásokat, a város a létesítményt nem tudja fenntartani. Mi sem lehet az legjobb ötlet, hogy tartsa fenn az állam a Világörökségnek szánt forintokból. Nem hiszem, hogy ez az ötlet Polgármester úrtól származott, hanem inkább a környezetététől. Ettől Ő fair-ebb játékos!
A közelmúltban itt Hegyalján, egy-két ismertté vált ember azon munkálkodik, hogy legyen irodája és munkahelye, míg máshol polgármesteri hivatalokból lesznek elöljáróságok. Ráadásul ott mocorognak a legjobban, ahol a világörökség nem egy összefüggő terület része, hanem csak egy pince miatt került be a kitűntet régióba.
Tisztában van itt ebben az országban mindenki azzal, hogy ha a városnak van egy kiváló „kijárója”, országgyűlési képviselője a Tisztelt Házban, oda, jobban rá lehet a figyelmet vetni, mint Tokajra, ahol egy honatya sem hajtja le a fejét.
Tokajnak nincs olyan lakosa, aki az Országgyűlésben ül, és esténként a Tisza-parti városban hajtaná álomra a fejét, de van hűséges képviselője, akitől azt várom, hogy nem engedi meg, hogy kiürítsék a várost minden funkciójától, mint 1952-ben!
Ezért felkérem Koncz Ferenc Országgyűlési Képviselő urat, mint Dél-hegyalja honatyját, hogy akadályozza meg ezt a méltatlan tervet, amely csak azért született, hogy egy másik városban egy ingatlan fenntartásának meg legyen anyagi – állami – támogatása, meg két úriembernek a szép jövedelme!
Tisztelettel:
Májer János
Tokaj város polgármestere
