Mi történik a házunkkal, ha elválunk és házastársunk egy másik ország állampolgára? Mi történik közös bankszámlánkkal, ha házastársunk távozik az élők soraiból? Mi történik abban az esetben, ha házastársunkkal ugyanazon állam állampolgárai vagyunk, de külföldi tulajdonnal vagy bankszámlával rendelkezünk? Európában mintegy 16 millió nemzetközi pár él, és közülük évente legalább 650 000 találja szembe magát e kérdésekkel, amikor házasságuk vagy párkapcsolatuk véget ér. A polgárok sok időt és pénzt vesztegetnek annak kibogozásával, hogy esetükre mely jog alkalmazandó és mely bíróság rendelkezik hatáskörrel arra, hogy segítségükre legyen. Az EU 27 tagállama között fennálló jogi eltérések jó ösztönzőt biztosítanak a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztására (forum shopping) és a „bíróságra rohanásra”. Ez utóbbi akkor történik, amikor az egyik házastárs – általában a tehetősebb – gyorsan felkeresi azon bíróságot, amelyről úgy gondolja, hogy számára kedvezőbb ítéletet hoz. Az Európai Bizottság ezért az EU egészére kiterjedő szabályokat javasol, hogy tisztázza a nemzetközi házaspárok és a nemzetközi jellegű bejegyzett élettársi közösségek tulajdonjogai körüli kérdéseket. A két javaslat segít meghatározni a pár tulajdonjogára alkalmazandó jogot, és az ügyükben eljárni illetékes bíróságot. A rendeletek arra vonatkozóan is tartalmaznak szabályokat, hogy a pár tulajdonjogával kapcsolatban hozott bírósági ítéleteket egyetlen eljárással elismerjék és végrehajtsák az EU valamennyi tagállamában. E javaslatok az első gyümölcsei a Bizottság polgárságról szóló 2010. októberi jelentésének (IP/10/1390 és MEMO/10/525), amely 25 főbb, az európai polgárok mindennapi életét a mai napig nehezítő gyakorlati akadályt vázolt fel. A múlt évben gyors megállapodás született arról, hogy uniós jogi aktust kell elfogadni annak meghatározásáról, hogy a határokon átnyúló válások esetében mely ország szabályai alkalmazandók (IP/10/347 és MEMO/10/695). A mai javaslatok e megállapodás logikus soron következő lépései.
„Az egyik házastárs halála vagy a házasság felbontása mindenki számára szívszaggató időszak. Ezért polgárainkat nem szabad bonyolult, időigényes és drága adminisztrációs és jogi eljárásokkal még jobban megterhelnünk” nyilatkozta Vivian Reding a Bizottság alelnöke és egyben az EU jogérvényesülésért felelős biztosa. „Mivel egyre több polgár lesz szerelmes, majd házasságot köt vagy élettársi kapcsolatot létesít külföldön, egyértelműbb szabályokra van szükségünk annak eldöntéséhez, hogy a közös tulajdont hogyan kell felosztani halál vagy válás esetén. A mai javaslatok előmozdítják a jogi érthetőséget, és megkönnyítik a közös vagyontárgyak felosztásának bonyolult eljárását, függetlenül attól, hogy e vagyontárgyak Európa mely pontján találhatók. Ez nem csupán a nemzetközi párok, de bankszámláik számára is jó hír: az új szabályoknak köszönhetően évi mintegy 400 millió EUR többletköltséget takaríthatunk meg.”
A polgárok egyértelmű szabályok alapján szeretnék tudni, hogy melyik bíróság rendelkezik hatáskörrel ügyük elbírálására és mely jog alkalmazandó vagyontárgyaikra. A mai javaslatokkal a Bizottság jogbiztonságot kíván teremteni a nemzetközi párok mindennapi életében. A múlt évben olyan új uniós szabályokat fogadtunk el, amelyek segítségével a nemzetközi párok eldönthetik, hogy mely jog alkalmazandó házasságuk felbontására. Következő lépésként most a nemzetközi párok tulajdonjogi szabályait kívánjuk egyértelművé tenni.
A Bizottság két különálló rendeletet javasol: egyiket a házaspárokra („házassági vagyonjog), másikat a bejegyzett élettársi közösségekre („a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásai”) vonatkozó szabályok végrehajtásáról. A házasság jogintézményét az EU mind a 27 tagállama elismeri. Öt országban a házasságkötés ellenkező és azonos nemű párok (Hollandiában 2001 óta, Belgiumban 2003 óta, Spanyolországban 2005 óta, Svédországban 2009 óta, Portugáliában pedig 2010 óta) számára egyaránt lehetséges. A bejegyzett élettársi közösség sokkal újabb keletű jogintézmény, amelyet jelenleg az EU 14 tagállama ismer el (Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Svédország1 és Szlovénia). Noha mind a 14 ország lehetővé teszi az azonos nemű párok bejegyzett élettársi közösségét, Belgium, Franciaország, Luxemburg és Hollandia azonos és ellenkező nemű párok számára egyaránt lehetővé teszi az élettársi közösség bejegyeztetését.
A ma előterjesztett mindkét javaslat a nemek és a szexuális irányultság szempontjából egyaránt semleges. Ez azt jelenti, hogy a házassági vagyonjogi rendszerekkel foglalkozó javaslat értelmében például a portugál jog alapján engedélyezett azonos neműek közötti házasságok ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint az ellenkező neműek közötti házasságok. Ezzel egyidőben Franciaországban egy heteroszexuális élettársi közösséget ugyanolyan feltételek mellett lehet bejegyeztetni, mint az azonos neműek közötti élettársi közösséget, és a bejegyzett élettársi közösségekről szóló javaslat mindkettőre vonatkozik.
A mai javaslatok nem hangolják össze és nem változtatják meg a tagállamok házasságot vagy bejegyzett élettársi közösséget szabályozó anyagi jogát. Ehelyett az a céljuk, hogy a párok könnyebben rendezhessék tulajdonnal kapcsolatos kérdéseiket olyan esetekben, amikor az EU másik tagállamába költöznek, különböző országokból származnak, vagy pedig külföldön tulajdonnal rendelkeznek.
„Hidakat kívánunk építeni a jelenleg különböző európai rendszerek között, hogy megkönnyítsük a nemzetközi párok életét. Ugyanakkor nem kívánunk egységességet teremteni ott, ahol még mindig, és várhatóan a jövőben is jelentősen eltérnek a társadalmi és jogi hagyományok” nyilatkozta Viviane Redig, az EU jogérvényesülésért felelős biztosa a javaslatok mai brüsszeli előterjesztése alkalmával. „A bejegyzett élettársi közösségek egyre inkább megjelennek a nemzeti jogszabályokban. Ezért hozott ma az Európai Bizottság döntést arról, hogy nem csak a nemzetközi házaspárok nemzetközi magánjogi kérdéseivel kíván foglalkozni, hanem nagyobb jogbiztonságot kíván teremteni a nemzetközi jellegű bejegyzett élettársi közösségek számára is – ezzel első ízben terjeszt elő rendeletjavaslatot a bejegyzett élettársi közösségekről.”
A Bizottság javaslata:
*
lehetővé teszi a nemzetközi párok számára, hogy halál vagy a házasság felbontása esetén megválasszák a közös tulajdonukra alkalmazandó jogot;
*
megerősíti a nemzetközi jellegű bejegyzett élettársi közösségek jogbiztonságát azáltal, hogy a bejegyzett élettársi közösségek vagyonára főszabályként az élettársi közösség bejegyzésének helye szerinti ország jogát határozza meg irányadónak;
*
jogbiztonságot teremt a nemzetközi párok (házaspárok vagy bejegyzett élettársi közösségek) számára olyan átfogó szabályok révén, amelyekkel objektív kapcsoló tényezők rangsora alapján meghatározható, hogy mely ország bíróságai rendelkeznek hatáskörrel és mely jog alkalmazandó;
*
nagyobb kiszámíthatóságot biztosít a nemzetközi párok számára azáltal, hogy szerte az EU-ban zökkenőmentessé teszi az ítéletek, határozatok és okiratok elismerését. A párok ezzel pénzt (ügyenként átlagosan 2 000-3 000 EUR-t) és időt takaríthatnak meg. E megtakarítások annak köszönhetők, hogy a polgárok egyetlen bíróság elé vihetnek több jogi eljárást. Például a házasság felbontására vagy a különválásra irányuló eljárásokat a vagyonjogi eljárásokkal összekapcsolva egyetlen bíróság elé vihetik.
Háttér-információk
Mivel egyre több európai él hazáján kívül, jelenleg az EU-ban mintegy 16 millió nemzetközi párkapcsolat van. A 2007-ben kötött 2,4 millió új házasság 13%-a (310 000), az EU-ban 2007-ben bejegyzett 211 000 élettársi közösségből pedig 41 000 volt nemzetközi jellegű.
E nemzetközi párok közül sokan több országban is rendelkeznek tulajdonnal vagy bankszámlával. E párok gyakran találják szembe magukat a jogbiztonság hiátusaival és többletköltségekkel, amikor a házasság felbontása, különválás vagy halál esetén vagyonuk megosztására kerül sor. Jelenleg a nemzetközi párok csak nagyon nehezen tudják kideríteni, hogy személyes helyzetük és vagyonuk ügyében mely bíróságok rendelkeznek joghatósággal, illetve azokra mely jog alkalmazandó. A szabályok jelentősen eltérnek az egyes országok között, ami gyakran konfliktushelyzetet teremt. A különböző országokban folytatott párhuzamos eljárások, bonyolult ügyek és az azokkal járó jogi költségek évente mintegy 1,1 milliárd EUR-ba kerülnek. A mai javaslatok jóváhagyásával e költségek egyharmadát meg lehetne spórolni.
A tervezetekhez a Miniszterek Tanácsának egyhangú döntésére, valamint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációra van szükség.
