Náksi Attila: „Az elmúlt évek tehetségkutatóit nézve, elég kevés előadónak voltak kíváncsiak az emberek a saját dalaira. Talán mondhatjuk azt, hogy Caramell-nek egy nagyon színvonalas lemeze született, mégis viszonylag kevesekhez ért el. Gáspár Laci lemeze talán egy fokkal populárisabb, vagy jobban emészthető volt a magyar füleknek – kicsit több emberhez elért. Rúzsa Magdi szintén elért elég sok emberhez, de például Tóth Vera, vagy Tóth Gabi dalaira annyira nem emlékszünk, csak rájuk. Pedig csodálatos hangja van mindkettőnek, és nagyon jó énekesnők, mégsem sikerült a dalaikkal bennmaradni a köztudatban. Gabinak sikerült a celebbé válásával, de a dalaira nagy tömegek nem emlékeznek.
Nagyon sok tehetséget felhoztak a felszínre a különböző tehetségkutató show-k, de nagyon kevesen tudtak megkapaszkodni ennek az oldalvizén úgy, hogy évek múlva is fognak rájuk emlékezni, és a dalaikat dúdolják. A Magyar popszakmából vannak, akik pont emiatt neheztelnek a tehetségkutatókra, mert nem igazán nagy tehetségeket vittek végig egészen a csúcsig, és tartottak ott. A show végén – vagy egy évre rá legkésőbb – elengedték a kezüket, mert jött az új széria, és onnantól kezdve már nem ők voltak az érdekesek. Páran meg tudtak maradni, így vagy úgy, de a nagy részük eltűnt.
Amikor az egyik tehetségkutatóban Ákos elénekelte az új dalát, akkor mondtam azt, hogy valószínűleg ezt meg kellett tennie ahhoz, hogy az új dalát így tudja promotálni – hogy egyáltalán létezik ez az új dal. Ahhoz, hogy ennyi emberhez eljusson, kénytelen volt oda elmenni, és egy egyébként világszintű tv-s bemutatkozást csinálni. Ha nem lett volna ez a műsor, akkor ez a dal így soha nem került volna ennyi ember látókörébe.”
Molnár Szabolcs
