Ördög Tibor: „A budapesti éjszakáról nekem az jut eszembe, hogy elmegyek egy haveromhoz, barátomhoz. Lakásra járunk, és ott szórakoztatjuk egymást – pénteken, szombaton, kedden, szerdán, csütörtökön. Ezelőtt 10 évvel – amikor még csak 30 éves voltam -, nem volt egy olyan lakás, ahol jól éreztem volna magam. Mindig egyik havertól a másikig, egyik albérletből a másikba tengtünk-lengtünk, akkor még nyakunkba vettük az éjszakát, mindegy volt, csak ne otthon legyünk – oda csak aludni jártunk.”
Kiss Endi: „Annyit járkáltam Budapesten, hogy jobban ismerem, mint egy budapesti ember – Budát, és Pestet is. Ez azért is van, mert laktam 50-60 helyen, albérletből-albérletbe, össze-vissza mászkáltunk. Pár éve már lenyugodott ez a sztori, de azért 10-12 évig tényleg úgy ment, hogy volt ahol 2-3 hónapot laktunk, volt ahol egy évet is akár. Buli helyekre járok. Este 9-kor lemegyek az első helyre – ahol valami koncert van -, azt megnézem. Elkezdődik az őrület, tovább megyek egy másik helyre éjfél körül, és amikor kb. 4-kor az bezár – és majdnem minden bezár -, akkor van egy olyan szórakozóhely, ami reggel nyolcig van nyitva, vagy kilencig akár, az a végállomás általában. Aztán, ha még tovább is van buli, akkor még tovább nyomjuk.”
Sebeök János: „Az éjszakai Budapest meghitt, és kalandos más világ. Az éjszakai buszjáratoknak nagyon jellegzetes hangulata van. A piros harminckettes például egy nagyon jó busz. Számomra az a felemelő, és adrenalin szintet némiképp megdobó, hogy éjszaka igen gyorsan megy a busz. Van egy nagyon szép, elvarázsolt villamos járat, amelyik a budai rakparton megy a Móricz Zsigmond körtértől, egészen a Batthyány térig. Azon egyszer-kétszer ültem, akkor tényleg azt éreztem: büszke vagyok arra, hogy budapesti polgár vagyok”
Molnár Szabolcs
