Schobert Norbi: „Nem sokat szoktam a ház körül tenni-venni. Ha valami elromlik, akkor szoktam intézkedni. Nyári időszakban van egy srác, aki csinálja a kertet, úgyhogy nem nagyon szoktam ott sem foglalatoskodni, maximum fekszem a kertben – ha van erre lehetőségem.
Jászberényben – ahonnan a feleségem származik – nagyon jó a hangulat, összejárnak a szomszédok, sütnek-főznek, disznót vágnak, pálinkáznak, buliznak. Szentendrén az emberek szinte nem is köszönnek egymásnak. Mi sokszor csináltuk, hogy futás közben is ráköszöntünk a szomszédos járókelőkre – előfordul, hogy ötből kettő nem is köszön vissza. Mi hála Istennek a közvetlen szomszédokkal jóban vagyunk – áthívjuk egy pohár borra -, de egy házzal odébb már azt sem tudom, hogy hívják.
Messze elkerülöm a városi forgatagot. Az irodánk közel van az Árpád hídhoz – a város szélén -, tehát nem kell bemennem a dugóba. Egy hétvégi mozit leszámítva, ettől nem megyek beljebb. Gyermekeink is vidéki iskolába, óvodába járnak, mi nem vagyunk klasszikus pestiek. Én ott születtem, de már elhagytam a várost. Nevelőapámmal éltem a nyolcadik kerületben 22 négyzetméteren, szoba konyhában, és most házban élünk.”
L.L. Junior: „Imádom Budapestet, mindig is a belvárosban szerettem lakni. Van egy külvárosi ház – ahol szoktunk még lenni -, de a belváros nekem sokkal vonzóbb. Az Oktogonhoz közel lakom, a Városligethez is, és kinézek reggel az erkélyen – kiülök kávézni -, már látom a nagy forgalmat, az embereket, a dugót. A vasárnap gyönyörű nap, mert nincs forgalom, lehet kocsikázni. Csak gurulsz, hallgatod a zenét…
Nagyon jóban vagyok a szomszédokkal – néha üvöltözünk egymásra egy kicsit, amikor zenélek -, de mindig megegyezünk az arany középútban, egy közép hangerőben. Ha átjönnek szólni, mert már tényleg nagy buli van, akkor behívom őket, hogy csatlakozzanak. Van még egy olyan variáció, hogy kihívják a rendőrséget, volt már olyan. Ők csak üdítőt isznak, csak azt fogadhattak el.
A házi munkákat – hála a Jó Istennek – van bejárónő, aki elvégzi. Azt vallom, hogy a férfi keresse meg a pénzt, a hölgy pedig segítse elő a családot azzal, hogy a házi munkákat elvégzi. Mindig olyan barátnőm volt, hogy csillárokat szerelt, égőt cserélt, létrára ugrott akármikor – mindig ilyen ezermester barátnőim voltak. Vannak bizonyos karbantartók, de imádom, amikor például egy régi asztal kicsit szétjön, és akkor a barátnőm csinosan, lenge öltözetben elkezd szerelni. De most nincs barátnőm.
Molnár Szabolcs
