Szőke András: „Rengeteg dolog van, most érkezett meg a fa – hoztuk az erdőről – , éppen aprítjuk. Hétvégén jönnek vendégek, úgyhogy takarítunk, a plébániát is csináltuk – ott is lesz fűtés. A falusi életben sokkal erősebb a személyes kommunikáció. Mi egy 650 fős kis faluban vagyunk – Taliándörögd -, nap-mint nap találkozik az ember a másikkal. Ráadásul ez egy zsákfalu – itt nem megy át az út, magunkra vagyunk utalva -, ebből az is következik, hogy nagyon sok a személyes kapcsolat.
Ha este két-három család összetalálkozik, akkor leülünk, beszélgetünk, és malmozunk. Nálunk a kocsma egy kulturális helyszín, ahol megbeszéljük a munkákat, a következő szállításokat. Majdnem olyan, mint egy számítógépes szerver központ, ott történnek a legfontosabb dolgok – napközben még közétkeztetés is zajlik.”
Janicsák István: „Nálam az mindig természetes volt, hogy én csinálom a ház körüli melókat, és bent is. Nálunk az a jelszó, hogy a férfit a munka teszi igazán férfivá.
Én mindig kéznél vagyok, nem kell várni két napot. Persze nálam is van olyan, amit mással csináltatok meg, de ha én is meg tudom – mondjuk egy kaput hegeszteni -, akkor megcsinálom. Nem szoktam megoldani a vízvezeték szerelést, a fűtés szerelést, és az olyan szakmunkákat, aminél – én, mint volt szakmunkás -, tudom hogy jobb, ha olyan nyúl hozzá, aki nem megbütyköli. Ha tényleg elromlik valami, akkor jobb, ha szakember csinálja meg.”
Molnár Szabolcs
