A Bizottság útnak indítja az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó cselekvési tervet
Az EU-ban több mint 6 millió fiatal hagyja ott az iskolai oktatási, illetve képzési rendszert legfeljebb alsó középfokú végzettséggel. Ez kifejezetten megnehezíti számukra a munkavállalást, és egyre többen válnak munkanélkülivé, vagy szorulnak rá a szociális támogatásra. Az iskolai lemorzsolódás hátráltatja a gazdasági és társadalmi fejlődést és jelentős mértékben akadályozza az Európai Unió „intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés” célkitűzését. A Bizottság a mai napon cselekvési tervet fogadott el, amely segítséget nyújt a tagállamoknak, hogy az Európa 2020 egyik fő célkitűzését – az iskolai lemorzsolódás uniós átlagát a jelenlegi 14,4%‑ról 10% alá csökkenteni – az évtized végére megvalósíthassák. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a következőképp nyilatkozott: „Európa jelenleg nem engedheti meg magának, hogy hagyja elkallódni azokat a fiatalokat, akikben benne rejlik a társadalom és a gazdaság továbbépítésének lehetősége. Fel kell ismernünk és ki kell használnunk az európai fiatalokban rejlő potenciált, hogy kilábalhassunk a válságból.”
Andrula Vasziliu, az oktatásügyért, a kultúráért, a többnyelvűségért és az ifjúságpolitikáért felelős európai biztos hozzátette, hogy: „Ha az európai iskolai lemorzsolódás aránya akár 1 százalékponttal is csökkenne, az európai gazdaság évente megközelítőleg további fél millió képzett fiatalhoz jutna. A legtöbb tagállamban érzékelhető a javulás, hiszen csökkenteni tudták az iskolából alacsony végzettséggel kikerülő fiatalok számát, de még igen sok a tennivaló.”
A Bizottság új kezdeményezése bemutatja az iskolai lemorzsolódás helyzetét Európában, annak fő okait, a jövőbeni gazdasági és társadalmi fejlődésre jelentett veszélyét és többféle javaslatot tesz a probléma hatékonyabb megoldására.
A kezdeményezés mellett elkészült egy tanácsi ajánlásra vonatkozó javaslat is, amely iránymutatásokat tartalmaz, hogy segítse a tagállamokat az iskolai lemorzsolódásra vonatkozó átfogó és tényeken alapuló szabályozás kialakításában.
Az iskolai lemorzsolódás helyzete Európában
Az EU-ban az iskolából lemorzsolódók jelenlegi 14,4%‑os átlaga jelentős különbségeket fed el a tagállamok között:
*
Hét tagállamban – Ausztria, Csehország, Finnország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia – már elérték a 10%-os referenciaértéket.
*
Három tagállamban – Málta, Portugália és Spanyolország – ugyanez az érték 30% feletti.
*
Szinte mindegyik tagállam csökkentette az iskolai lemorzsolódás arányát 2000 óta.
*
Néhány országban – Románia, Málta, Olaszország, Ciprus és Portugália – ahol a kezdeti mutatók igen magasak voltak, jelentős csökkenést értek el.
*
Azokban az országokban is jelentős mértékű volt az előrehaladás, amelyekben már az évtized elején is alacsony volt az iskolai lemorzsolódás aránya, ilyen helyzetben van például Litvánia, Luxemburg, Hollandia és Lengyelország.
Bár a területnek vannak közös jellemzői, az egyes tagállamok mégis eltérő helyzetekkel néznek szembe, hiszen mások azok a csoportok, amelyeket legjobban érint a lemorzsolódás, más az iskolából lemorzsolódottak által elért legmagasabb szintű végzettség és más a foglalkoztatottsági helyzetük (további adatok a MEMO/11/52 – ban).
Hogyan lehet felszámolni az iskolai lemorzsolódást
Az iskolai lemorzsolódás összetett probléma és kizárólag az oktatásra vonatkozó szabályozás segítségével nem lehet megoldani. A hatékony iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó stratégiáknak az oktatásra, a fiatalokra és a szociális kérdésekre vonatkozó szabályozással is foglalkozniuk kell. Hozzá kell őket igazítani a helyi, regionális, illetve nemzeti adottságokhoz. A szabályozás részét kell, hogy képezzék a megelőzés, a beavatkozás és a kompenzációs intézkedések.
*
Az iskolai lemorzsolódás megelőzését már korán el kell kezdeni, segíteni kell a gyermekeknek a tanulásban és törekedni kell az iskolai lemorzsolódáshoz vezető körülmények kialakulásnak megakadályozására. Ilyen körülmény lehet például a gyermek évismétlésre kötelezése, vagy az oktatási nyelvtől eltérő anyanyelvű gyermekek megfelelő segítésének elmulasztása.
*
A beavatkozás során alkalmazott intézkedésekkel szemben elvárás, hogy gyorsan és hatékonyan foglalkozzanak a felmerülő nehézségekkel – mint például az igazolatlan iskolai hiányzásokkal, illetve a nem megfelelő teljesítménnyel.
*
A kompenzációs intézkedések feladata, hogy második esélyt biztosítsanak a tanulásban – ebbe beletartozik, hogy kiegészítő órákat vehetnek fel az iskolában, illetve hogy a fiatal felnőttek lehetőséget kapnak az oktatásba, valamint a képzésbe való visszatérésre.
Az Európai Unió országai közötti jobb együttműködés, a bevált módszerek egymással megosztása és az uniós források célzottabb felhasználása hozzájárulhat a probléma megoldásához.
Következő lépések
A Bizottság javaslatait a Tanács ülésén Brüsszelben 2011. május 2-4. között tárgyalják meg az oktatási miniszterek. A tagállamokat a Bizottság felkéri, hogy az elfogadásra kerülő keret alapján 2012 végéig készítsék el átfogó stratégiájukat, és azt építsék be a nemzeti reformprogramjukba.
A Bizottság – ami a saját szerepét illeti – az egész életen át tartó tanulás programon és a kutatási keretprogramon keresztül biztosít forrást a probléma felszámolásának innovatív megoldására, támogatást biztosít továbbá még az Európai Szociális Alapon keresztül olyan nemzeti és regionális intézkedések kialakításának finanszírozására, amelyek az iskolai lemorzsolódás csökkentését célozzák.
