Mi tehet széppé egy várost? Mitől érezhetjük jól magunkat egy vasárnap esti sétán, vagy a munkahelyre rohanva hétfő reggel? Lehet,hogy naivnak tűnik, de nem gondoltam volna, hogy milyen hangulatjavító lehet egy szépen megvilágított utca, egy szeméttől mentes sikátor, vagy egy ötletesen berendezett kirakat. Szinte hihetetlen, hogy mennyire meghatározhatja az utcán való futkosást, a boltba, óvodába rohanást, az utcakép.
Ilyen szemmel, ezekre figyelve a fent említettekre mentem végig városunk főutcáján, ez esetben Miskolcon. Igaznak bizonyult a felvetés. Valóban kevés a szép kirakat. Valóban koszos minden. Hervasztó- egy-két kivételtől eltekintve- a város. Hervasztó.
A figyelemfelhívó azon emberek egyike, aki részben tehet ez ellen – ha hagyják- a kirakatrendező: Brayer Ágnes.
– Létezik ma ez a szakma? A kirakatrendező?
– Már nem abban a formában, mint negyven évvel ezelőtt, mikor én kezdtem a pályámat. Ma, ha végigsétálok a Váci utcában, vagy a körúton, vagy bármilyen forgalmas helyen itt Budapesten,de lehet az bármelyik nagyváros, találunk gyógyszertárakat, bankokat, használt ruha üzleteket, s számos kirakat le van takarva papírral, mert nincs, aki meg tudja fizetni az üzletek magas bérleti jogát.
– Lehetne ez ellen tenni valamit?
– Sokszor járok át Bécsbe, s ott hallom, hogy ugyanilyen problémái voltak az üzleteknek, de az önkormányzatok adókedvezményt adhatnak, azoknak a bérlőknek, akik rendezett kirakatot mutattak a város felé. Ott nagyobb hangsúlyt fektetnek erre, mert a városképet jelentős mértékben alakítja a kirakat.
– Nálunk mi a helyzet ott , ahol mégis van lehetőség kirakat kialakítására?
– Ma több vonala van. Az egyik és egyben legolcsóbb megoldás, hogy a bolt valamelyik eladója rendezi a kirakatot; vagy maga a bolt a kirakat. Máshol, a színvonalas, nagy európai, vagy világcégek által fenntartott üzletek kirakatainak van egy standard látványterve, aminek centire úgy kell kinéznie, ahogy leküldik az üzlet látványtervezőjének, reklámgrafikusának; mert ha megy a vevő az utcán, legyen az Európa bármelyik utcája, ismerje fel, hogy ez a kirakat melyik cégé,melyik láncolatot képviseli, itt nem lehet eltérni a megadott koncepciótól. S vannak a kisebb üzletek, ahol vagy van keret kirakatrendezőre, vagy nincs. Ma az a helyzet, hogy nincs; ma spórolás van.
– 40 évvel ezelőtt?
– Amikor én kiléptem az iskolapadból, még gyakornokként , akkor különálló egységként létezett a dekorációs csapat. Saját helyisége volt az üzletben, ahol tervezett, szabdalt, fúrt, faragott, jobbára a saját ötletei alapján, illetve kooperálva a boltvezetővel. A dekorációs résznek volt főnöke, kirakatrendezőkkel körülvéve, gyakornoka, raktárosa, akár 2-3-4 teremnyi helyiséget foglalt magában.
Én a hajdani ÁPISZ- nál kezdtem aztán a Fővárosi Cipőbolthoz kerültem gyakornokként és elmondhatom, nagyon sikeres indítás volt, mert nagyon kellemes csapattal dolgozhattam, a főnököm pedig saját, önálló munkákat adott, ahol teljes mértékben szabad kezet kaptam. Előbb alkalmazottként,majd a rendszerváltás után mint vállalkozó, külső munkatárs.Nem korlátoztak, támogatták a munkámat, az ötleteimet , ezt egy mai pályakezdő, nagyon kevés esetben kapja meg.
Mindig jó kapcsolatban voltam a papírral; szüleim munkája révén mindig találtam otthon papírt, s édesanyám elmondása szerint már 3-4 évesen több mázsa papírt szabdaltam otthon össze. A papír , az irodaszer szeretete gyerekkorból való, a másik kedvenc a cipó.
Rendkívül változatos feladataim voltak, mivel nem korlátozták a munkánkat, szinte bármit megvalósíthattunk. Emlékszem például, gyerekcipővel teletömött kirakatra, ami mellett homokvárat építettünk, biciklit tettünk mellé. Ezt ma nem tudnám elképzelni, megvalósítható szinten.
– Csak kirakatai vannak a kirakatrendezőnek?
– Természetesen nem. A kirakatrendező valahol grafikus, valahol betűfaragó, aki még kalapácsolni is tud, mellette pedig dekorál. Számtalan helyen dolgoztam, számtalan munka talált meg. Sétahajók, sörfesztiválok, például Sopronban, ahol a parkolóktól kezdve, a teremhelyiségekig mindent kellett dekorálni.Egy Casino megnyitójára kértek dekorációt, ami egybe esett a Halloowen partíval, így megjelentek a várkastély jellegű helyiségekben a boszorkányok, s más efféle „ szörnyűségek”. De vállaltam esküvői díszítést is. Évekkel ezelőtt 6-7 helyről jöttek folyamatosan a felkérések, amiknek a száma ma 1-2-re lecsappant. A kereskedelmi cégek üzlethelyiségeinek számán még jobban látszik ez a tendencia, hiszen a korábbi 80-ból. ma tizenegynéhány létezik, sok átalakult, sok meg is szűnt.
– Megtalálják a megrendelések, vagy keresi őket?
– Javarészt megtalálnak. Az én munkahelyem még mindig a cipővállalat, csak a neve alakult át néhányszor. E mellett rendezvényirodáktól, magánmegrendelőktől is jönnek a megrendelések, de ezek száma is egyre kevesebb. Ez a munka, mint sok másik az ismeretségi hálón alapszik. Az én megrendelőköröm is megöregedett, vagy már nem aktív dolgozó. Jönnek az újak, akik ismerik az új, szintén fiatal managementet, s mindenki a saját ismeretségi körén belül dolgozik, ami természetesen nem baj, ez mindig is így működött. Az én munkámat sokan ismerik, negyven év alatt rengeteg emberrel találkoztam; s pályám elején kirakatrendezői versenyeken elért első illetve második helyezések révén nem csak pénzhez, presztízshez is jutottam, más kollégákkal együtt.– Más ma a kirakat, mint negyven éve?– Negyven éve a kirakat tömve volt áruval, mindennek kint kellett lennie, lássa a vevő ; itt minden kapható. Később egyre kevesebb termék került ki; csak a trendi, a divatos, az eredeti kaphatott helyet.nagyobb lett a „körítés” .Ezt jobban szeretem, mert a dekoráció, az ötletek nagyobb hangsúlyt kapnak..
– A kreativitáson kívül, mi a fontos ebben a munkában?
– Ne tudjon megalkudni a konvenciókkal, legyen fantáziája, eredeti ötletei. Fontos a jó térlátás, a szépérzék.
– Mindegyikkel jó a viszonya?
– Igen. Eredetileg építész szerettem volna lenni, de a matematika, amiből jó voltam, kevésnek bizonyult, mert a fizika viszont nem ment. A térrel mindig jó volt a viszonyom. A művészettörténetet is nagyon szerettem. Viszont kreatív foglalkozásra vágytam, mert az irodai munka nem nekem való,. A sors aztán arra irányított egy kedves ismerőst, aki rádöbbentett arra nekem kirakatrendezőnek kell lennem.
Az iskolába rengetegem jelentkeztek, mégis sikerült bekerülnöm.
– Milyen tantárgyak voltak?
– 11-12 tantárgy. Köztük: kirakattervezés, kereskedelmi ismeret, kereskedelmi jog, installációtervezés, grafika, betűírás, ábrázoló geometria ,műhelygyakorlat, ahol fúrtunk, faragtunk, fűrészeltünk.
– Mindegyiknek vette hasznát?
– Akkor igen, ma már nem. Akkoriban magunk terveztük , rajzoltuk, vágtuk ki a betűket, ma ezt számítógép és a nyomda végzi. Akkor mindenből kellett valami dekorációs elemet készíteni, legyen az szövet, vagy akár olvasztott cukor.
– Hogyan látja a mai képzést? A mai kirakatrendezőket?
– Az iskola még létezik, s ma is minden évben vannak végzősök. Nehéz elhelyezkedniük, így felvesznek, tanulnak mellette más kiegészítő szakokat, mint a komputeres grafika. Dolgozom fiatalokkal; itt is vannak ügyesebbek, s kevésbé azok. Talán egy dolog, ami látható, nem annyira alaposak, ma már sok mindent megold helyettük a számítógép; nálunk jobban megvoltak a manuális alapok. T
– Lehet mondani azt, hogy ma már nincs kirakatrendező?
– Sajnos ez egy eltűnőfélben lévő szakma. Magyarországon alapították először az iskolát, később lett Németországban is. Jártam még fiatal lányként Amerikában, s ott sem létezett önálló szakként, csupán ezt átfedő szakok voltak. Most nálunk is ez a vonal látható.
Én az vagyok, s elmondhatom, nagyon jó időben voltam az. Néha elkeserít, hogy sok olyan dolog van, amit szeretnék megcsinálni, de a sok korlát miatt nem lehet. De ez van El kell fogadni.Nemcsak a szakma változik, a világ is.
Illés Adrienn
