Gróf Széchenyi István nagyon szerette a jó szivarokat, de csak a valóban márkás füstölnivalót vásárolta. Tárcája mindig tömve volt kitűnő szivarokkal és azt mindig magánál tartotta, nehogy hiányt szenvedjen.
Egyszer az általa alapított Akadémia ülésére ment. Kabátját az ülésterem előszobájában hagyta és kivett egy szivart. Tudta, hogy az ülés sokáig fog tartani, ezért kényelmesen pöfékelt. Amikor a tanácskozásnak vége lett és Széchenyi István kijött a kabátjáért, nyomban megérezte a szivarfüstöt és természetesen ráismert a saját szivarjának illatára. Így fordult az inashoz: „Ha az orrom nem csal, uraságod ugyanabból a gyárból szerzi be szivarjait, ahonnan én. A különbség csak annyi, hogy bár a forrás azonos, uraságod olcsóbban jut hozzá, mint én.”
A szivarozás megkezdése előtt egy éles ollóval, vagy szivarvágóval megvágják a szivar végét, ezzel biztosítják azt, hogy elegendő füst jöjjön ki a nyíláson. A szivart az ajkak közé veszik és nem harapnak rá. Legfeljebb fél percenként szippantanak egyet, élvezik az ízét, az illatát, a szivarozó ember körül úgy tűnik, hogy ilyenkor megszűnik minden.
A szivardohány nagyon erős, ezt nem szokás mellre szívni.
A szivarderékon lévő címke jelzi azt, hogy a szivar honnan való. A fotón látható szivarok Kubából származnak.
Dr. Vámos Lászlóné
protokoll info
„A szivar először 1762-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, ahol Israel Putnam, Kubából hazatérvén Havanna szivarokat és kubai dohányt hozott magával. Az első amerikai szivargyárak Hartford környékén jöttek létre, ahol előbb csak külföldi dohányleveleket használtak fel, majd 1820-ban megkezdődött a dohánylevelek termelése is.
Az első európai szivargyár 1717-ben nyílt meg Sevillában, majd 1790 után Franciaországban és Németországban. A napóleoni háborúk után a hazatérő francia é brit katonák terjesztették el a szivarozást, felváltva az addig legelterjedtebb pipázást.
Az Egyesült Királyságban 1820-ban kezdődött el a szivarok gyártása, mely gyorsan erős iparággá fejlődött, így 1821-ben parlamenti törvénnyel szabályozták. Importadót vezettek be a külföldi szivarokra, melyet csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak.
Az 1850-es évekre az USA-ban is tömegesen elterjedt a szivarozás, megjelentek a legelismertebb márkanevek. Az 1920-as évektől kezdődött el a gépi szivargyártás, mely alacsony előállítási költségei miatt hamar átvette a kézzel sodort szivarok helyét, így napjainkra a legtöbb szivart géppel készítik, a kézzel készített termékek magas ára miatt csak viszonylag kevesen keresik.
Magyarországon a Reformkorban az 1830-as évektől kezdve kezdet el elterjedni.
A burkolólevél adja meg a szivar kinézetét. Ezeket a leveleket a többi levéltől elválasztva erjesztik, így nem gyűrődik meg, és megkapja jellegzetes aromáját. Rugalmasságát megőrzi, így a szivar megsodrásakor nem törik el. A prémium kategóriába tartozó szivarok burkolólevelein nem látható kiálló erezet, vagy sérülés.
A burkolóleveleket egy-két évig érlelik, általánosan elfogadott szabály, hogy a hosszabb ideig tartó érlelés jobb minőséget jelent. Ezek a levelek a szivar legdrágább részei.- írja a wikipedia.”
