Ihos József: „Antal Imrével egy szilveszteri műsorban léptünk fel – egy budapesti étteremben -, ahol szinte egyetlen magyar vendég sem volt. Mikor én kerültem sorra, akkor már csak körülbelül 25 mongol nő volt a közönség. Azt mondta a főnök, hogy akkor nem is kell fellépni, viszont a gázsit így nem tudja ideadni, de majd legközelebb pótoljuk.
Nekem nagyon kellett volna az a pénz, és mondtam: Nézze, én nemrég jártam Mongóliában, és megtanultam olyan szinten mongolul beszélni, hogy nyugodtan tudok nekik vicceket mesélni. Rájöttem, hogy a mongol nyelv előrefelé olyan, mint a magyar visszafelé, és visszafelé elmondtam a műsoromat. A közönség döbbenten ült – azt hitték, hogy ez valami szertartás, vagy ünnepi köszöntő -, és amikor meghajoltam, mindig tapsoltak. A végén a kezembe nyomta a főnök úr a gázsit, indultam el, és picit barátilag fenéken billentett, hogy ő tudja, hogy ez csak egy játék volt.”
Éles István: „Gyerekkoromnak voltak nagyon klassz szilveszterei, ami mindig arról szólt, hogy próbálkoztunk a szülőkkel együtt minél tovább ébren maradni, és rávenni őket, hogy menjünk el valamennyien a szilveszteri nagy lődörgésbe. Hógolyózás volt, petárdázás, trombitázás… Később már kicsit féktelenebbek voltunk – vitathatatlan, hogy nem absztinens módon teltek a szilveszterek középiskolás korban, és utána pár évig – de én egy szerencsés alkat vagyok, ugyanis sokkal hamarabb jelez a gyomrom, mintsem hogy nagyon részegre tudnám magam inni. A józanságnak a határát nagyon ritkán léptem át, az utóbbi időről nem is beszélve. Nekünk van egy tulajdonságunk, egy adottságunk, hogy tudattal rendelkezünk. A nagyon-nagyon, vagy totál részeg emberből a tudat hiányzik. Ebből adódóan, ha minket az különböztet meg az állatvilágtól, hogy tudatosan élünk, és
tudattal rendelkezünk – ellentétben az ösztönlényekkel – akkor ha lecsupaszítjuk magunkat, ilyenkor az emberi mivoltunktól fosztjuk meg magunkat. Én nem ital ellenes vagyok, a tudat elvesztéséig nem szabad inni – ez a lényeg szerintem.”
Galambos Dorina: „Kiskoromban nagyon sokat jártunk Szlovákiába szilveszterezni – sítábor keretén belül mentünk – és akkor egyszerre volt hó is és minden. Óriási vacsora jobbnál jobb finomságokkal, mint például tormás sonkatekercs, vagy francia saláta, amiket nagyon szeretek.Mostanában azt szoktam szilveszterkor, hogy főzök egy jó nagy kondér lencselevest – virsliset, tejfölöset, nagyon fincsit – és áthívom a haverokat, megkínálom őket.” 2010. 12. 31.
A teljes interjú itt meghallgatható:
http://www.sztarportre.hu/index.php?halgasde=ld-id-263
Molnár Szabolcs
