Sehogy, ez a rövid válasz. Ami történt, megtörtént. Mindenesetre az irodalmat és a filmet – azaz a nézőket és olvasókat – máig foglalkoztatja, meg lehetett volna-e ölni időben a náci vezért. Időben. Akár „utólag”.
Iménti kitétellel arra utalunk, hogy csak a történeti ihletésű művek foglalkoznak a témával, hanem tudományos fantasztikus történetek is. A vélelmezett kulcs természetesen az időutazás. Oda „menni” a megfelelő technikai eszköz birtokában, „ahol”, vagyis amikor egy nemkívánatos esemény valaha megtörtént – és meg nem történtté tenni. Ha már a maga idején nem sikerült a kortársaknak.
A közelmúltban két elbeszéléssel is találkozhattunk, amelyek a múltba visszautazós verziót próbálgatták. Tudniillik napjaink sci-fijében is élő elem az időutazás témája – pedig már hányszor rámondhattuk, hogy végleg lerágott csont! -, s amint időgépet szerkeszt valaki, akkor rendre első gondolatai között szerepel, hogy vajon meg lehetne-e változtatni a történelmet. S amennyiben hősünk, vagyis az őt életre keltő író nem önös szempontok szerint gondolkozik, hanem az össztársadalmi közjót szem előtt tartva óhatatlanul eszébe jut, megakadályozandó volna-e, azaz lett volna a minden idők legsötétebb tragédiáját eredményező náciuralom – ergó megszabadulhatnánk-e Hitlertől. Ha akkor nem sikerült, legalább „utólag”. Mint ha ott se lett volna. (Más kérdés, hogy egyetlen elemet „kiemelni” egy történelmi folyamatból legalábbis kétséges kimenetellel járna, lásd a marxi megállapításokat a történelmi szükségszerűségekről. De az időutazásos sztorik hagyományosan a bűvös pillanatokra koncentrálnak, nem folyamatokra.)
A hazai tévékben is futott-futó, a korábbi amerikai klasszikus széria, a Homályos zóna (1959-64, 1985-89) hangulatát idéző új The Twilight Zone sorozat egyik kezdő epizódjában bukkan fel mindjárt Hitler, méghozzá csecsemőként.
A Cradle of Darkness című részben (írta Kamran Pasha) a közeli jövőből indítunk, ahol-amikor éppen kifejlesztik a múltba utazás technikáját, s kormányzati projekt születik arra, hogyan lehetne ügyesen visszajuttatni egy ügynököt – a dolog természeténél fogva fiatal nőt -pontosan 1889-be, nevezett történelmi alak születésének napjaiba. A küldetés: a lehető legkorábbi időpontban azonosítani a célszemélyt és végezni vele… Még mielőtt akár csak csírájában is testet ölthetne mindaz a gonoszság, amit az utókor nevéhez és személyéhez köt.
Az ál-nevelőnő annak rendje és módja szerint meg is érkezik az osztrák-német határ közelében fekvő Braunau-am-Inn envű kisvárosba, beépül az érintett családba, és amint alkalma nyílik rá, az alig pár napos kisdeddel meglóg. Utolérik, ám addigra ő már megteszi, amit a végzet követel tőle: megöli a gyereket. Az üldözők – a Hitler család férfitagjai – azonban a közelben, az utcán egy másik csecsemőt találnak, s azt hiszik sajátjuknak. Hazaviszik, s mint ha mi sem történt volna, „Adolf” éli tovább életét, s óhatatlanul ő lesz az, aki…
Tulajdonképpen hasonló tanulsággal szolgál James P. Hogan amerikai szerző írása, amely a szintén valaha volt remek magyar fantasztikus folyóirat, a Galaktika (1972-1995) utóbbi években újjáélesztett kiadásában jelent meg idén. A béke barátja címmel lefordított (The Pacifist, 1988) elbeszélés hőse ugyancsak időutazó, akit központilag meghatározott feladattal küldenek vissza: megölni Hitlert.
Itt a tervezők más időpontot választanak, a náci hatalomátvétel körüli pillanatot – mondhatni, amikor a sötét felhők már kétségtelenül elkezdenek gyülekezni, s nincs mentség a főbűnös számára. Emberünk tehát 1933-ban „száll le”, Berlinben, feladata merényletet elkövetni az ellen a német politikus ellen, aki épp ekkoriban kerül „majd” a kancellári székbe. Az író Hogan csavar azért egy picit a már ismert sztorin: a főszereplő megérkezése pillanatában további időkommandósokkal találkozik, akik az övétől eltérő – későbbi – jövőből jöttek, hasonló küldetéssel. (Ha akarjuk, ebből mindjárt kiolvasható a válasz cikkünk címbeli kérdésére: nem, nem lehet sikeres semmilyen gyilkos, történelemmanipuláló akció – hiszen különben nem kellene újabb és újabb próbálkozásokat tenni.)
Szóval egész sereg potenciális Hitler-gyilkos bukkan fel a német fővárosban akkor, s mivel már mások le is buktak közülük, a helyi karhatalom felkészült a „támadásra”: gestapósok várják a friss próbálkozókat. Így hősünk is lebukik, mielőtt egy lépést tehetne. Ám, talán átnevelés jelleggel, mégis a népvezér közelébe kerül: meghallgattatják vele, hogyan beszél a leendő Führer politikai céljairól. Emberünk meg is hökken: csupa jó dolgot hall, hihető ígéreteket egy békés és szebbe jövőre – lásd a novella címét. Értetlenül áll, ezt az embert kellene eltenni láb alól? Ám a küldetés az első, amint váratlan alkalom kínálkozik, elvégzi feladatát. A merénylet sikerül. Csakhogy a jelen lévő náci vezetők nem esnek annyira kétségbe, mint kellene… Hamar előkerítik a jóideje talonban tartott dublőrt – hiszen egy ilyen fontos vezető esetében bizony számolni kell merényletek esélyével -, s az illető első megszólalása azonnal felfedi előttünk, olvasók előtt is, hogy a hasonlóság csak külsődleges… A gondolatok, a célok mások, s oly ismerősek. Igazából ő, a beugró, az utód a „valódi”, ő „az a” Hitler. Akit immár a történelemkönyvekből ismerünk.
Nem lehet tehát. Nincs szabadulás.
Nem lehet „kinyírni” ezt a rövid, jól megjegyezhető nevű történelmi, egyszersmind kultúrtörténeti, sőt, mondhatni popkulturális figurát. Alighanem ezután is, mindig, örökre ott lesz a film- és irodalmi história ikonikus szereplői között. Akivel mindenféle jó sztorikat el lehet adni, hitelesíteni, erősíteni, mindnyájunk okulására és szórakoztatására.
(A Galaktika folyóirattal kapcsolatos információk megtalálhatók a metagalaktika.hu honlapon. Az idézett szám a 2010. novemberi.
A The Twilight Zone legutóbbi szériájának vetítését pedig aki elszalasztotta volna, szintén az internet segítségével pótolhatja a hiányt. Érdemes a sorozatok.co.nr weboldalon körülnézni, az angol nyelvű eredeti tévéverzió magyar szövege tárgyában pedig a feliratok.kuba.to című site-on.)
B.A.
Az idén elhunyt író, James P. Hogan:
A 2002-ben (újra)indult Homályos zóna tévésorozat főcím-motívuma:
Katherine Heigl színésznő játssza az időuazót – a képen a 2007-es Emmy-díj átadáson:
…és az 1889-ben játszódó tévéepizódban
fotók: wikipedia.org
