A tavalyi www.newattach.com című album után az idén, nagyon más stílusú lemezt sikerült összehoznia Szabó Tamásnak, a hazai zenei élet egyik jól ismert figurájának. Lassan már tíz éve koncertezik kisebb – nagyobb szünetekkel Long Tall Sonny zenészkollegájával. A közös játék mindig nagy kihívást jelentett, hiszen köztudott, hogy Long Tall Sonny mennyire szereti a stílushű zenéket, és a koncertjein mindig van valami más, meglepő performance, amire az ember felkapja a fejét. Saját zenekara a Sonny and his Wild Cows, méltán sorolható, a hazai blueszenekarok élvonalához.
– A sok éves játék eredményeként, úgy gondoltuk készítsünk egy közös lemezt, úgy, ahogy annak idején készítették a korai hangzóanyagokat- meséli Szabó Tamás – A nyár elején feljátszottunk egy pár duós felvételt. A stúdiózás folyamán, arra gondoltam, hogy egészüljünk ki egy zongoristával, hiszen kézenfekvő volt, számtalan századelős felvétel készült a klasszikusnak számító, harmonika, gitár, zongora felállásban. Felkértük Kertész Bencét, (Crazy Benny) hogy ha van kedve, szálljon be egy – két számba.
A következő pár szám már ebben a felállásban készült. Játéka nagyon hasonlít a blues felvételekről jól ismert Lafayette Lake-hez, vagy Lohnie Johnson, Blind J. Davis játékstílusához. Végül, de nem utolsó sorban egy női énekhangra gondoltam, amit az élet elém tálalt. Megismerkedtem Rhythm Sophieval. A kisasszony fiatal kora ellenére, ígéretes tehetségnek számít a szakmában. Hazánkban kevés a bluest, stílusosan éneklő énekesnő. Ha, kitart a pályán, akkor egy igazi gyöngyszem válhat belőle.
– Részemről talán a játékstílusom kialakítása jelentett igazi feladatot-teszi hozzá – hiszen, ennyire autentikusan még nem játszottam hangzóanyagon. Az eddigi lemezeimen teljesen más hangképeket, és hangskálákat használtam. Nagyon egyszerű, piszkos játék. A felvételek elkészülte óta, az jár az eszembe, hogy néha annyira koszos és „buta”, hogy a tanítványok és kollegák nehogy azt mondják: Na, és Ő tanít!
Érdekes észrevétel, hogy az 1990 es évek óta akkorát lendült a harmonikázás sokszínűsége, annyi érdekes szájharmonikás jelent meg, (mind hazánkban, mind külföldön) hogy szinte nap, mint nap találkozom olyan technikai megoldásokkal, zenékkel, hangképekkel, amik lenyűgöznek. Ennek ellenére, a múltban való kalandozás, legalább annyi titkot rejt, mint a mai látványos hangszerkezelés. Hozzáfűzném, nem volt egyszerű megállni, hogy ne játsszak olyan hangfekvésekbe, és ne használjak olyan technikai elemeket, amiket akkoriban nem ismertek, és amiket más produkcióknál belejátszanék egy számba.
Ezen a lemezen, a játékomat, leginkább Hammie Nixon – Sonny Boy Williamson I. vagy Jazz Gillum játékához hasonlítanám.
Szabó Tamás így ismét dolgozhattott olyan zenészekkel, akik ismerik a blues műfajt, és nem feltétlen, a Mojo Working, Caldonia, Talk To Your Daughter, vagy a Hoochie Coochie Man bűvöletében élnek, akik 5 számra alapozzák a karrierjüket, miközben azt sem tudják, hogy a korai elődök, mit is tettek le az asztalra. Inkább kényelmességből, a közkedvelt, régen bevált számokat puffogtatják. Sokszor nem is ismerik az eredeti verziókat, hanem valamely hazai előadó vagy zenekar sikeres feldolgozásának egy az egyben lemásolt interpretációjaként tűzik műsorukra. Na ez a lemez más lesz…
A számok hangzását próbálták az 1930-’40s évek hangképének megfelelően alakítani.
Sajnos azonban, nem sikerült hiánytalanul. Ezt, főleg az akkori technikának a hiánya okozza.
Ma már, teljesen más erősítőkkel, mikrofonparkkal dolgoznak a zenészek és technikusok.
A számokat egy külön koncepcióval kötötték össze, vagyis a számok között, beszédek (studio- chat) és hangulatok vannak. Ez nem különösebben új ötlet, hiszen a mára többnyire megszűnt blues lemez kiadók nem egyszer népszerűsítették így sztárjaikat (Chess, Decca, Bluebird.) Hazánkban viszont ritkának számítanak az ilyen jellegű lemezek.
A lemezborító arculatában, szintén követték a korai stílust, bár akkoriban nem volt jellemző a míves tálalás. Többnyire egyszerű, mai szemmel talán igénytelennek számítottak a lemezborítók. Sokáig egyszerű papírzacskóban árulták a 78as fordulatú bakeliteket.
Nagy szerencsémre – folytatja – sikerült megint olyan háttérembereket találni, akikkel nagyon jó volt a közös munka. Itt megemlíteném a StarTarck stúdiót vezető Glaser Pétert. Rengeteg energiát fektetett ebbe az anyagba. Képzeljük el, hogy már egy bizonyos fokú „meghasonulást” jelentett neki, az, hogy olyan hangképet kell produkálnia, ami ma már nincs. Vette a fáradtságot, hogy beszerezzen a felvételek időtartamára, egy-két olyan analóg technikát, ami nincs neki a stúdióban. A másik, hogy olyan „koszos” játékot hallott tőlünk, amivel nem, vagy csak nagyon régen találkozott. A mai hangképekre, inkább, a telt tiszta hangzás és a steril, kidolgozott játék a jellemző.
Itt kiemelendő a CD érdekessége, hogy MONO változatban is kapható lesz.
– Sok lemezzel a hátam mögött, azt érzem, hogy vannak műfajok, illetve a műfajokon belül irányzatok, amiknek nem kell fejlődniük. Az autentika attól élő, hogy marad ott, ahol megszületett, azzal a hangképpel, azokkal a stíluselemekkel, amik, akkor voltak. Korban egyre messzebb kerülünk, de ez nem baj, csak legyünk tisztában azzal, honnan is erednek ezek a zenék. Legyenek zenészek, akik ápolják a hagyományokat, hogy a fiatalabb generáció is érezze az ízét, a kora múltszázad hangulatának!
Talán nagyképűen hangzik, de sikerült egy olyan lemezt készítenünk, amit a blues zenét szerető tábor remélhetőleg szeretni fog, anélkül, hogy versenyeztetné, ki mennyit ér a szakmában.
GOOD MORNING MR. BLUES
Kiadó: MMM Records MMMCD016
2010
Közreműködnek:
Long Tall Sonny- gitár ének
Rhythm Sophie- ének
Crazy Benny- zongora
Tom „Harmonica” Smith- szájharmonika
