Dr. habil. Veres László 20 éves igazgatói munkája után nyugdíjba vonult. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, a Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézete, az MTA Miskolci Akadémiai Bizottsága és megyénk politikusai köszönték meg mintegy 2 évtizedes munkáját és egyben köszöntötték Veres Lászlót 60. születésnapja alkalmából a miskolci MAB székházban ma délelőtt. Lakatos István az MTA-MAB Miskolci Területi Bizottságának elnöke köszöntötte elsőként, majd Dr.Viga Gyula megbízott múzeum-igazgató ismertette Veres László gazdag életútját és munkásságát, amelyet 20 kötet és több mint 200 tanulmány fémjelez.
A meghívott vendégek, kollégák, pályatársak, barátok köszöntője előtt előadásokat hallhattak:
Gyulai Éva: Hogy kerül Bacchus az asztalra? Asztaldíszek, automaták a 16-18. században címmel, Pusztai Tamás:- aki 2011.január 1-től betölti az igazgatói posztot- Régészeti adatok a szikszói tímárok működéséhez címmel, Vida Gabriella: Üvegedények lakásdíszítő funkcióban a 18. századi Miskolcon címmel, és Dr.Újszászy László prof.: Üveg-hegyeken innen és túl címmel tartottak előadást.
A színes előadások után az ország minden részéből érkező vendégek köszöntötték Dr.Veres Lászlót.
Életrajz:
1950. november 27-én született Tiszalökön, ahol általános és középiskolai tanulmányaimat végezte. Az érettségit követően, egyéves sorkatonai szolgálat után 1970-ben kezdte meg egyetemi tanulmányaimat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-német nyelv szakon. Egy év múlva szakot váltott, s mint okleveles középiskolai történelem szakos tanár és etnográfus kapott diplomát 1975-ben. Még ugyanez évben egyetemi kisdoktori címet nyert el.
1974-ben – még mint nappali tagozatos egyetemi hallgató – vállalt munkát a miskolci Herman Ottó Múzeumban. A diploma megszerzése után nevezték ki segédmuzeológussá az intézmény történeti Osztályára. 1979 elején az intézmény igazgatója a tudományos titkári teendők ellátásával bízta meg, majd az év végén megyei múzeumigazgató-helyettes lett. Tíz éven át volt a Megyei Múzeumi Szervezet igazgatóhelyettese. A múzeumban a szakmai és közművelődési tevékenységek koordinálása volt az elsődleges feladata. Irányította a gyűjtemény fejlesztését, s a nyilvántartást. S lényegében rá várt a vidéki, újonnan belépő múzeumi egységek állandó kiállításainak elkészítése, a múzeumok működési feltételeinek biztosítása.
1989-ben dr. Szabadfalvi József nyugállományba vonulásakor a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi szervezet megbízott igazgatója lett. 1991. április 1-jén 5 évre szóló megyei múzeumigazgatói megbízást nyert. 1989 után elsődleges feladatának tekintette a múzeumi szervezet egységének megőrzését, az 1980-as években elért eredmények megtartását és a felújított múzeumok (Miskolc, Papszeri épület, szerencsi Zempléni Múzeum, sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum, Gömöri Múzeum) berendezését, új, állandó kiállításainak elkészítését. Elképzelései jelentős részét sikerült megvalósítani. Ezeken túlmenően fontos eredménynek minősíthető a Miskolci Egyetem és a Múzeum kapcsolatának megalapozása a társadalomtudományi kutatások terén, valamint a magyar honfoglalás központi kiállításának elkészítését 1995-ben, mely kiállítást Európa több országában sikerrel mutatták be.
1996-ban újabb ötéves időtartamra nyert megyei múzeumigazgatói kinevezést. Ebben az időszakban nagymértékben sikerült fiatalítani a múzeumi szakembergárdát, s az 1991-1996 közötti időszakhoz képest jelentős fejlődés következett be a szakmai-tudományos munkában a finanszírozás kedvező feltételeinek segítségével, az autópálya-feltárásokban való részvétellel járó anyagi haszon nyújtotta lehetőségekkel. A múzeum szakmai-tudományos tevékenységének sikerességét bizonyítja az 1999. Év Múzeuma kitüntető cím, amellyel a szakma elismerte a kollektíva munkájának eredményeit. 2001. április 30-án újabb öt évre megválasztottak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Szervezet igazgatójává.
Az 1970-es években tudományos tevékenységében az útkeresés volt jellemző, éppen ezért sokirányú volt. Az 1970-es évek második felében koncentrált a diósgyőri koronauradalom XVIII. századi történetének kutatására és az üvegművészet beható tanulmányozására. Az uradalomtörténetben való elmélyülést nagyban segítette az, hogy két alkalommal is kutathatott a bécsi levéltárakban. Az üvegművészeti kutatásait pedig serkentette az, hogy 1977-ben részt vehetett Berlinben a Nemzetközi Üvegművészeti Társaság Kongresszusán és nemzetközi kitekintést nyerhetett. Ez utóbbi hatására készült el két monográfiája és 1989-re megírta kandidátusi disszertációját, amelyet 1990-ben védett meg.
Az 1990-es évek elején stagnáló tudományos és tudományszervező tevékenysége az évtized közepétől felerősödött, elsősorban az ipartörténet és a művelődéstörténet kutatása terén. 2002. végéig 15 önálló kötetes és 213 tudományos- és ismeretterjesztő tanulmánya látott napvilágot. Közülük jó néhány központi kiadók gondozásában és külföldi folyóiratokban.
A Miskolci Egyetem rektora 1992-ben kérte fel a bölcsészoktatás megszervezésére, a történelem oktatás tanrendjének kidolgozására. Már 1989-ben óraadó volt a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A Miskolci Egyetemen 1992-ben lett docens és másodállásban napjainkig XVIII-XIX. századi ipartörténetet és művelődéstörténetet oktat. 1993-ban a Történelmi Tanszék vezetője lett. Mivel ez a feladat megterhelő volt és – megítélése szerint – gátolta múzeumi munkáját, ezért 1994 elején beosztásáról lemondott. Sokkal fontosabbnak ítélte meg azt, hogy a múzeum tagja legyen az Észak-magyarországi Universitas Egyesülésnek. Az Egyesülésből származó előnyöket élvezve, kihelyezett Művelődéstörténeti- és Muzeológiai Tanszék jött létre a vezetése alatt álló intézményben a múzeum szakmai-tudományos tevékenységének elismerésére.
Veres László több tudományos szervezet tagja. Szakmai és tudományos munkájáért több állami és szakmai kitüntetésben részesült. Így 1998-ban megkapta a Köztársasági Érdemrend arany fokozatát, 1999-ben pedig Móra Ferenc díjban, 2006-ban pedig Széchényi-díjban részesült. 2001-ben habilitált a Debreceni Egyetemen.
