A Pedagógusok Szakszervezete a hazai közoktatás helyzetének, gondjainak bemutatására, valós társadalmi megítélésének elősegítésére, valamint a szükséges országos és helyi döntések meghozatala, a közös cselekvés kialakítása céljából kezdeményezte a Magyar Közoktatás Napjának létrejöttét. Olyan akciónapot kívántak létrehozni, amelyen a közvélemény figyelmét a közoktatás stratégiai jelentőségére, fejlesztésének szükségességére.
A meghirdetett akciónapokkal olyan döntések megszületését kívánták elősegíteni, amelyekben kifejeződik a nemzet gondoskodása saját jövőjéről, és amelyekben nem szorulnak háttérbe a szakmai szempontok, a tanulói, szülői, pedagógusérdekek.
A Pedagógusok Szakszervezete kezdeményezése alapján tehát 1991-ben november 22-t a Magyar Közoktatás Napjának nyilvánították.
Egy kis történelmi visszatekintés
1777 augusztusában lépett életbe a Ratio Educationis, amely rendeletileg egységesen szabályozta a magyar közoktatást. Ürményi József kancellár vezetésével így modernizálták (porosz mintára) a közoktatást, egyben kivették azt a katolikus egyház felügyeletéből. Tankötelezettséget írtak elő a 6-12 éveseknek és növelték az iskolák, tanárok számát.
Az 1777-es Ratio Educationist azonban sokan kritizálták, így 1801-ben összeült egy új bizottság, melynek feladata volt egy alaposabb oktatásügyi törvény kidolgozása. Az új törvény kidolgozása öt évet vett igénybe, majd miután a király aláírásával szentesítette, 1806. november 4-n közzé is tették azt (a protestáns tanügyi önállóság miatt csak a katolikus iskolák számára kötelező érvénnyel).
A tankötelezettség érvényben maradt, ám részben megváltoztak a tanított tárgyak. A német helyett a magyar nyelv lett a kötelező (a latin mellett) és a történelem is fontosabb szerepet kapott. A rendelet talán legfontosabb eleme, hogy lefektették a polgári iskolák alapjait, továbbá nemzetiségi és vallási türelmet hirdettek az oktatásban.
1777 óta természetesen sokat változott a szemlélet és az oktatáspolitika is egyben. Voltak sikeres és kevésbé sikeres oktatási reformok. Azt hiszem minden változás egyik alapja a közösségben való gondolkodás a saját jövőnkről. Közösségként gondoskodni a saját jövőnkről azt is jelenti: emelni kell az oktatás színvonalát, növelni a közoktatás eredményességét.
