Az Európai Bizottság ma közleményt adott ki „A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” címmel. A közleményben megfogalmazott reform illeszkedik a fenntartható, intelligens és inkluzív növekedésre ösztönző Európa 2020 stratégiához: célja, hogy Európa mezőgazdasága dinamikusabbá, versenyképesebbé és hatékonyabbá váljon. A közlemény három lehetőséget körvonalaz a további reformra. A hivatalos jogalkotási javaslatokat a Bizottság ezen elképzelések megvitatását követően, 2011 közepén fogja előterjeszteni. A közlemény ismertetésekor Dacian Cioloş, az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztosa hangsúlyozta, hogy „zöldebb, méltányosabb, hatékonyabb és eredményesebb” KAP-ra van szükség. Hozzátette: „A KAP nem csak a gazdálkodók, hanem valamennyi európai polgár – a fogyasztók és adófizetők – érdekeit szolgálja. Ezért rendkívül fontos, hogy politikánkat a széles nyilvánosság számára közérthető módon dolgozzuk ki, egyértelművé téve a gazdálkodók által az egész társadalom számára nyújtott előnyöket. Az európai mezőgazdaságnak nemcsak gazdasági, hanem környezeti értelemben is versenyképesnek kell lennie.”
A Bizottság az év korábbi szakaszában nyilvános vitát és nagyszabású konferenciát rendezett a KAP jövőjéről. A hozzászólások nagy többsége a KAP-ra vonatkozóan három fő célkitűzést állapított meg:
*
fenntartható élelmiszertermelés: biztonságos és elegendő mennyiségű élelmiszer biztosítása a növekvő globális kereslet, a gazdasági válság és a nagyobb fokú piacingadozás figyelembevételével, az élelmiszerbiztonság fokozása érdekében;
*
fenntartható gazdálkodás a természeti erőforrásokkal és éghajlatváltozás elleni küzdelem: a gazdálkodóknak a környezeti szempontokat gyakran a gazdaságossági szempontok elé kell helyezniük, ezeket a költségeket azonban a piac nem kompenzálja;
*
a területi egyensúly és a vidéki térségek sokszínűségének megőrzése: a mezőgazdaság továbbra is az egyik legfőbb gazdasági és társadalmi hajtóerő a vidéki területeken, továbbá fontos tényező a vidék élhetőségének megőrzésében.
A közlemény áttekinti azokat a jövőbeli eszközöket, amelyek leginkább alkalmasak lehetnek a fenti célok elérésére. A közvetlen kifizetésekre vonatkozóan a közlemény kiemeli, hogy a támogatások újraelosztása, átalakítása és célzottabbá tétele rendkívül fontos, mint ahogyan az is, hogy ez objektív és méltányos szempontok alapján, az adófizetők számára közérthető módon történjen. E támogatások rendszerének kialakításakor gazdaságossági és környezeti szempontokat is figyelembe kell venni (tekintettel egyrészt a közvetlen kifizetések „jövedelem-támogatási” jellegére, másrészt tükrözve a gazdálkodók által termelt közjavakat), az aktív gazdálkodók célzottabb támogatása mellett. A támogatások méltányosabb elosztását gazdaságilag és politikailag megvalósítható módon, a nagyobb fennakadások elkerülése érdekében átmeneti időszak biztosításával kell megszervezni.
A lehetséges közelítésmódok egyike az alapszintű jövedelemtámogatás (mely régiónként egységes lehetne, azonban nem lenne átalányjellegű az EU-ban, új kritériumokon alapulna, és maximalizált lenne); ezenfelül kötelező környezetvédelmi kifizetés járna azokért a további (éves szintű) tevékenységekért, amelyek többet teljesítenek az alapvető feltételességgel kapcsolatban előírtaknál (például takarónövényzettel való borítás, vetésforgó, állandó legelő vagy ökológiai célú ugaroltatás); ezt uniós szinten meghatározott, különleges természeti korlátokra vonatkozó kifizetések és a vidékfejlesztési intézkedések keretében kifizetett összegek egészítenék ki; ezenfelül egy korlátozott mértékű, termeléstől függő kifizetési lehetőség állna rendelkezésre a különlegesen kímélő típusú gazdálkodás részére (hasonlóan a KAP állapotfelmérése keretében, a 68. cikkben bevezetett jelenlegi lehetőséghez). Egy egyszerű, testreszabott támogatási rendszer fokozná a kis gazdaságok versenyképességét, csökkentené a bürokráciát és hozzájárulna a vidéki területek életképességéhez.
A piaci intézkedéseket, köztük az állami intervenciót és a magánraktározási támogatást illetően valószínűleg lenne mozgástér az intézkedések korszerűsítésére és egyszerűsítésére, valamint lehetőség szerint új elemek bevezetésére az élelmiszerlánc működésének javítására tekintettel. Noha az említett mechanizmusok voltak a KAP hagyományos eszközei, az egymást követő reformok fokozták az unió mezőgazdaságának piacorientáltságát, és ezek az intézkedések immár csak a biztonsági háló szerepét töltik be, olyannyira, hogy a közraktárak gyakorlatilag már meg is szűntek. A piaci intézkedések a közelmúltban, 1991-ben még a KAP-kiadások 92%-át tették ki, 2009-ben viszont a KAP költségvetésének már csak 7%-át fordították erre a célra.
A vidékfejlesztési politika elősegítette a mezőgazdasági ágazat és a vidéki területek gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatóságát, azonban erős igény jelentkezik arra, hogy horizontális módon valamennyi programba teljes körűen integrálják a környezetvédelmi, éghajlat-változási és innovációs szempontokat is. A közvetlen értékesítés és a helyi piacok fontossága, valamint a fiatal gazdálkodók és a piacra újonnan belépők különleges igényei a figyelem középpontjába kerültek. Az új KAP-ba még jobban beépül majd a LEADER-megközelítés. A nagyobb hatékonyság érdekében felmerült az eredményközpontúbb megközelítés felé való elmozdulás lehetősége is, lehetőség szerint a célok számszerűsítésével. A jövőbeli vidékfejlesztési politika új elemét kell, hogy képezze egy olyan kockázatkezelési eszköztár, amely elősegíti a piaci bizonytalanságok és a bevételingadozás jobb kezelését. A termelési és bevételi kockázatok kezelésére különböző opciókat kell elérhetővé tenni a tagállamok számára egy új, WTO-kompatibilis bevételstabilizáló eszköztől kezdve a biztosítási eszközök és befektetési alapok fokozott támogatásáig. A közvetlen kifizetésekhez hasonlóan a támogatásokat objektív szempontok alapján újra el kell osztani, ám a lehető legkisebbre korlátozva a jelenlegi rendszer esetleges komoly fennakadásait.
Az említett főbb kihívások kezelése érdekében a közlemény a KAP jövőbeli irányára vonatkozóan három lehetőséget körvonalaz: 1) a KAP legégetőbb hiányosságainak kiigazítása fokozatos változtatásokkal, 2) a KAP zöldebbé, méltányosabbá, eredményesebbé és hatékonyabbá tétele, valamint 3) a jövedelemtámogatás és a piaci intézkedések helyett a környezeti és éghajlatpolitikai célok előtérbe helyezése. A Bizottság mindhárom lehetőségre vonatkozóan javasolja a jelenlegi, kétpilléres szerkezet fenntartását. Az 1. pillér a közvetlen kifizetéseket és piaci intézkedéseket tartalmazza, amelyekre vonatkozóan a szabályokat egyértelműen uniós szinten határozzák meg, a 2. pillér pedig a többéves vidékfejlesztési intézkedéseket öleli fel, amelyekre vonatkozóan a lehetőségek keretét szintén uniós szinten határozzák meg, de a programok végső kiválasztása a tagállamok vagy a régiók hatásköre, közös igazgatás keretében. További közös elem mindhárom lehetőség tekintetében az az elgondolás, hogy a közvetlen kifizetések jövőbeli rendszerét nem múltbeli referencia-időszakok, hanem objektív kritériumok alapján kell meghatározni. „A jelenlegi rendszer eltérő szabályokat tartalmaz az EU-15-re és az EU-12-re vonatkozóan, és ez 2013 után már nem tartható fenn”, amint azt ma Cioloş biztos hangsúlyozta. A vidékfejlesztési előirányzatok tekintetében is objektívabb kritériumokra van szükség.
