Késő őszi kora délután van. Nem szeretem hétfői nap. A Megyei Kórház Gyermek-egészségügyi Központjának öltözőjében egy nő és egy férfi készülődik. Fehér köpeny kerül a ruhára, rajta a név: Dr. Cukor és Dr.Tik-Tak, de alatta színes ing, és nadrág, óriási cipő. Fejükre bohókás kalapot penderítenek, s orrukra piros bohócorrot húznak. Zsebüket telerakják apró ajándékokkal.
Igen, Ők a „bohócdoktorok”. A beteg gyerekek – és a gyógyítók kedvencei. Ramocsa Emese színművész három és Osváth Tibor színész hat éve – mindketten a Miskolci Nemzeti Színház művészei – jönnek el minden héten hétfőn és kedden délután ide a kórházba, hogy megnevettessék a kis betegeket. Persze teszik ezt a munkájuk, a fellépések és a próbák mellett, hiszen Emese játszik a Menyasszonytáncban, a Mindenlátó királylányban és az Egy bolond százat csinál darabokban is az idén, Tibor pedig a Mosoly országában, és a Mindenlátó királylányban is, no meg persze Ő Osi, a béka a miskolci Kocsonyafesztiválon.
A nevetés gyógyír
Amíg belebújnak a „bohócdoktorok” jelmezbe kicsit beszélgetünk. Bár megértem Őket, hogy szeretnek itt ez idő alatt ráhangolódni a csöppet sem könnyű feladatra. Mint a beszélgetésből kiderült a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány tagjai Emese és Tibor, amely Magyarországon a gyermekek és idősek gyógyulásáért dolgozik, 1996-tól. A bohócdoktorok jelenleg 27-en vannak az országban, és Budapesten kívül négy vidéki városban – Miskolcon, Nyíregyházán, Győrben és Pécsett – látogatják rendszeresen a gyermekeket.
Sokszor nagyon óvatosnak kell lennünk – mondja Tibor, – mert sok gyerek fél a bohócoktól. Betegek is, érzékenyebbek is ilyenkor, ezért aztán az-az első lépcső, hogy informálódunk a nővérektől. Megtudjuk, hogy az osztályon hová, kihez nem ajánlatos bemennünk, melyik kis beteg van olyan állapotban, akinek nem használna most még a nevetés sem. Így mi tőlük kapunk segítséget, Ők pedig tőlünk, mert Ők tudják, látják, hogy „a nevetés gyógyít”, mint ahogy az alapítvány szlogenje is ez a gondolat. Vannak olyan kicsik, akik nem akarnak addig elaludni, amíg ott nem jártunk náluk, szinte számolják a napokat, hogy mikor érkezünk. Ez fantasztikus érzés. Itt sokkal közvetlenebb a hatás, mint a színházban. A gyerekek arcán látjuk, hogy lefelé, vagy fölfelé görbül a szájuk, a könnytől, vagy az örömtől csillog a szemük.A bohócot a gyerekek úgy tekintik, mintha közülük való lenne, csak Ő csetlő-botló szegény, akit ki is lehet nevetni, meg együtt is lehet vele nevetni, és ez feloldja a gátlásokat.
Az, hogy hét elején találkozunk a gyerekekkel kifejezetten jót tesz nekik, hiszen hétvégén látogatják inkább Őket a szülők, így a hosszú hetet lerövidítjük kicsit a közös játékkal.
Arra kérdésre, hogy hogyan tudják az itt felgyülemlett lelki problémákat kezelni, Emese a következőt válaszolja: Elsősorban van egy másik pólus 
a színház, ahol más hatások érnek bennünket, de ahol ezeket a tapasztalatokat hasznosítani tudjuk, másodsorban pedig ott van a saját családunk. Én is anya vagyok, átérzem a gyerekek és a szülők problémáját, s oda-vissza hatnak, segítenek ezek az érzelmek. Kifejezetten kihívás sokszor, hogy megnevettessük egyiket-másikat. A kamaszok időnként elutasítóbban viselkednek, már csak a koruk sajátosságából adódóan is, de például, ha kisebb gyerekekkel vannak egy kórteremben, akkor hamarabb mernek feloldódni, nem szégyellik, hogy jól érzik magukat. Persze nekik már nem a buborékfújás az érdekes, hanem egyéb varázslatok.
Amikor pedig arról beszélgetünk, hogy meddig akarják a „bohócdoktorságot” csinálni, akkor azt mondják: sokáig, mert lehet, hiszen a humor kortalan, és mert ez az Ő lelküknek is nagyon jó.
Azt szinte egyszerre hangsúlyozzák, hogy számukra az a legnagyobb elismerés, ha bajukat felejtve nevetnek a gyerekek.
Közben előkerülnek mindazok az ajándékok, amelyekkel a kis betegek várják a bohócdoktorokat. Saját kézzel hímzett, szabott könyvjelzők, fűzött nyakláncok, gyertyatartó, a kedves ajándékok. A hála apró figyelmességei ezek.
Kezdődik a bohócvizit
Készen vannak. Jelbeszéddel egymásnak is szerencsét kívánnak, hiszen érzik, tudják nagy a felelősségük. Az ajtón már Dr.Cukor és Dr.Tik-Tak lép ki. Elindulunk a lifttel, itt egy fiatal ápolónő nevetve köszönti a két bohócdoktort: „De jó, hogy megjöttetek. Ti vagytok a fény a GYEK-ben!”
Megérkezünk az egyik folyosóra, ahol fiatal szülők várakoznak, aprócska kisfiúval, aki csodálkozó szemekkel néz a két bohócdoktorra, és a csodálatos, nagy, színes szappanbuborékokra, a szivacs bohócorrot elfogadja ugyan, de mosoly nem hagyja el arcocskáját, csak a megilletődés látszik rajta. Még apróbb baba a nagyi ölében. No, Ő már vevő a humorra és önfeledten mosolyog. A következő óvodás korú kisfiú már partner is a játékban. Könnyen megbarátkozik a doktorokkal.
Felérünk az osztályra, kíváncsi tekintetek kandikálnak ki az ablakok mögül. A két „doktor” konzultál a nővérekkel. Indul a játék. Aki már előző héten is találkozott a két dokival nevetve köszönti Őket. Kacagás, visongás hallatszik a szobákból. A buborékfújó mellett előkerülnek a varázslás egyéb eszközei, kapnak a gyerekek bohócorrot, gyémántot, dalocskát, versikét, vicceket, ha kell csetlő-botló bohócot, jóbarátot, akár cinkostársat.
És valóban szemünk előtt történik a varázslat, kicsik és nagyok kacagnak, sokszor a látogató szülők még jobban, s örömmel nézik csillogó szemű gyermeküket, aki néhány percre elfejtette fájdalmát, s önfeledten vesz részt a tréfában.
Elköszönünk. A két bohócdoktor tovább gyógyít. Járnak szobáról szobára, s hordják az örömöt.
A folyosón Kiss Ákos Levente főorvossal találkozom, aki a következőt mondja: Kevesen hinnék el, hogy milyen sokat segít a gyermekek gyógyításában az önfeledt játék, amiben a „ bohócdoktorok” ezeken a délutánokon közreműködnek. A közös nevetés felnőttnek, gyereknek egyaránt az egyik legjobb terápia. Csak sajnos manapság nagyon keveset gyakoroljuk…
Orosz B.Erika
Segítsen Ön is!
A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány nem pénzért, hanem mosolyokért dolgozik. Ahhoz azonban, hogy a bohócdoktorok képezhessék magukat, és a jövőben még több gyermek és idős ember napjaiba vihessenek vidámságot, szükségük van az Ön anyagi támogatására!
Ha munkájuk és céljaik elnyerték tetszését, ismerkedjen meg a támogatási lehetőségekkel. Minden forintot ukulele zenével köszönnek meg.
Cégjegyzékszám: 7183
Adószámunk: 18090628-1-41
Bankszámlaszámok:
Forint: Unicredit Bank 10900011-00000009-71700000
Unicredit Bank 10900011-00000009-71700024
Citi Bank 10800007-95178002
EUR: Unicredit Bank 10918001-00000009-71700017
