Csík János: „Komoly távlati terv a Csík Zenekar gondolati és szakmai egyben tartása, ami azért fontos, mert 22 éve létezik, és egy nagyon komoly – néhány éve elindult – népszerűség alakult ki. Erre nagyon kell vigyázni,hogy bölcsen, higgadtan, és tényleg okosan kezeljük, és ne legyenek olyan bugyuta gondolatok, amik akár a népszerűség, illetve a pénz miatt adódhatnak.
Az a szerencse a zenekarban, hogy nagyon egységes az eszmei, elvi egyetértés. Jó az, ha józanul kezeli ezeket a dolgokat az ember, és azt a szeretetet amit kap, úgy tudja viszonozni, hogy méltó hozzá. Azt hiszem akkor a legméltóbb, ha csak teszi a dolgát tisztességesen, és olyan fajta szeretettel, szerénységgel, ahogyan annak idején megszerették.
Valamilyen szintű alap-tervezést mindig szoktam csinálni, de nem bánom, ha jönnek kellemes váratlanságok. Akármilyen furcsán hangzik, én hiszek az angyalokban. Van úgy, hogy segítenek nekünk, és sokszor az improvizált dolgok izgalmasabbá varázsolják az életet.”
Csézy: „Geszti Péter és Rakonczai Viktor segítségével, egy nyolcvanas évek végén született magyar dalt fogunk egy picit áthangszerelni – ezt szeretném még Karácsony előtt megmutatni az itthoni nagyközönségnek. Nem ismertem a dalt, Geszti Peti ajánlotta a figyelmembe, hogy hallgassam meg, mert nagyon jól állna nekem. Meghallgattam, és varázslatosan szép. Kettősség van bennem, két érzés érintett meg. Az egyik, hogyan lehet igazán szeretni valakit – tehát ha van egy igazi nagy szerelem az életben, akkor az milyen. A másik érzés pedig a Jóistennel való kapcsolata az embernek.
Nagyon fontos számomra, hogy legyen majd egy nagy családom, úgyhogy ebben is igyekeznem kell, mert elmúltam 31 nemrég. Bele kell húznom, mert mindig nagy álmom volt, hogy három gyermekem legyen.”
Molnár Szabolcs
