Kiss Ramóna: „Gyerekdarabban korábban még nem szerepeltem. Most viszont visszaváltozom tizenhárom éves kislánnyá, és tényleg gyerek vagyok másfél órára.
Fiús kislányt játszom a Máguspárbajban, talán ez, ami egy kis nehézséget okozott a karakter megformálásában, mert én nem voltam annyira fiús. Csengét alakítom, és a papám – Kárász Zénó – segítségét kérem, mert jön egy mágus, aki varázsol, és el akarja pusztítani a földet. Meg kell küzdenünk vele úgy, hogy mi is varázsolunk – vegyszerekkel, kémiai anyagokkal.
Vizet vérré változtatunk, lávát folyatunk, és villámot csinálunk. A gyerekek nagyon élvezik, teljes mértékben velünk élnek. Amikor mi félünk, akkor ők is félnek – mert megjelent a mágus. Amikor nagyon boldogok vagyunk, akkor ujjonganak, tapsolnak, és örülnek, hogy sikerült egy kísérlet, és megmentjük a világot. Kárász Zénóval eddig nem ismertük egymást, de nagyon örülök, hogy ő lett a papám. Nagyon kedves, jófej, segítőkész, és sokat tanultam tőle.”
Kárász Zénó: „Nem játszottam még gyerekdarabban, úgyhogy örömmel vállaltam a felkérést. A mágus azzal találja meg a kislányokat, hogy meg kell mérkőzni egy párbaj keretében. Azt mondja nekik, hogy ha nem áll ki senki, akkor éjfélig el fogja pusztítani a földet. Erre az én kislányom azt mondja, hogy majd a papám segít. Hazajönnek rémülten – én éppen zenét hallgatok, virágot locsolok -, és előadják ezt a sztorit, amit én nyilván elsőre nem hiszek. Aztán felcsendül a hírekben, hogy Metán Putricin leszakasztott egy hidat, elsodort egy gátat, és gyakorlatilag veszélyben van a föld.
Tulajdonképpen arról szól az egész, hogy éljünk szimbiózisban a földdel. Azt szeretnénk megmutatni, hogy az utolsó utáni órában vagyunk, de egy picit másféle gondolkodással, jó irányt is lehet venni.”
Fotók:Dörögdi Ádám
Molnár Szabolcs
www.sztarportre.hu
