…avagy újabb gyanús ingatlanügyek a belvárosban
Előzmények:
Az önkormányzati tulajdonú Miskolc Holding Zrt-t érintő off-shore botrány kipattanása óta
Káli Sándor egyszer sem nyilatkozott meg érdemben azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy
kik állnak valójában a busásan megfizetett off-shore cégek tulajdonosi hátterében, ahogy
azóta sem tisztázta a polgármester, hogy miért kellett tízmilliókat kifizetni olyan
szolgáltatásokért, amelyeket még a szintén önkormányzati tulajdonú MIK Miskolci
Ingatlangazdálkodó Zrt könyvvizsgálója is vitat.
Vagyongazdálkodás szocialista módra I.:
A MIK Zrt. 2007-ig maga valósította meg a nagy építőipari beruházásokat, minden ehhez
szükséges részlege működött (pl. anyagbeszerzés, műszaki ellenőrzés stb.).
2007.-től az önkormányzati cégeket tömörítő Miskolc Holding Zrt. elkezdte működését,
melynek igazgatója a MIK Zrt. korábbi igazgatója, Dr. Halmai Gyula lett, a MIK Zrt. új
igazgatójává pedig az addigi helyettest, Molnár Zoltánt nevezték ki.
Innentől kezdődött a BKV-s ügyből már ismert kiszervezési technika, azaz minden olyan
tevékenységet, amit addig a MIK Zrt. látott el, kiszervezték külső off shore tulajdonban
álló cégekhez.
Ezen off shore „magyar leányvállalatok” között is tulajdonosi keresztkapcsolatok vannak,
melyek azonos érdekeltségi körhöz kötik a táblázatban szereplő cégeket. Az összes olyan
tevékenység amelyet a MIK Zrt látott el korábban, 2007-et követően outsourcing
kiszervezésre kerültek a táblázatban szereplő cégekhez. A kiszervezett költségek
jellemzően az adóhatóság által ” a megfoghatatlan” kategóriába tartoznak, pl.
tervoptimalizálás költsége, értékesítés knoch how-ja reklámra, honlapra kiterjedően,
üzletvezetés menedzsment díjazása, műszaki projektvezetés bonyolítás költsége,
értékesítés, szerződéskötés költsége, reklámköltségek, sikerdíjak, műszaki ellenőrzés
költségei.
Ezek a feladatok egymás között is nagyon sok átfedést tartalmaznak, megfogalmazásuk
túlzottan általános, számonkérhetetlen.
Ezeket az outsourcing szerződéseket többnyire az igazgató kötötte a cég jogi és műszaki
embereinek bevonása nélkül. A cél ezzel az volt, hogy minél kevesebben tudjanak ezekről a
szerződésekről.
Ismételten felszólítjuk Káli Sándort, hogy tisztázza, hogy valójában kik a haszonélvezői
a pénzszivattyúnak, hová vándorolnak a város milliói?
Vagyongazdálkodás szocialista módra II.:
A 2007. október 18-án megtartott közgyűlésen a szocialista képviselők Káli Sándor
indítványára megszavazták, hogy pályáztatás nélkül eladja a város a Szent István tér
Erzsébet fürdő felé eső oldalán lévő területet.
A vevő a WNT Hotel és Fürdő Kft volt, a vételárat 65.400.000 Ft-ban állapították meg. A
vételárban benne volt magántulajdonú építmények (vendéglátóegységek) földhasználati
jogának az ellenértéke, miközben az érintett két söröző földhasználati joga egy szerződés
alapján 2007. december 31-én megszűnt volna, azaz kiürített állapotban visszajárt volna a
város részére.
Miután a földterület tehát pályázat nélkül a WNT Hotel és Fürdő Kft-é lett és a sörözők
használati joga megszűnt volna 2007. december 31-én, az önkormányzat Gazdasági Bizottsága
2007. december 19-én Káli Sándor indítványára úgy döntött, hogy összesen 40.000.000
Ft-ért megveszi (!) a két vendéglátóhely épületét. Az épületekre megírt adásvételi
szerződés 2008. januárjában kelt, tehát a használati jog lejártát követően. Álláspontunk
szerint eddig a pontig is törvénysértések sorozatát követték el a miskolci szocialisták
de ezen utóbbi manőver büntetőjogi kategória.
A dolgot tovább tetézi, hogy egy 2008. január 16-án kelt jegyzőkönyv szerint az
önkormányzat nevében eljáró MIK Zrt ingyenesen átadta a feleslegesen megvásárolt
vendéglátóhelyek használati jogát a földterület tulajdonosának a WNT Hotel és Fürdő
Kft-nek, amely azóta is szedi a sörözők bérleti díját.
Az egész folyamat kiderítését a Miskolc Holding Zrt-be delegált fideszes felügyelő
bizottsági tag kezdeményezte, aki elől évekig próbálták meg elzárni a szükséges
dokumentumokat és csak hosszas kutatómunka után vált megismerhetővé a történet.
Kérdéseink:
Miért kellett 40.000.000 Ft-ot úgy elkölteni, hogy a vendéglátóhelyek használati joga
rövid időn belül visszaszállt volna a városra?
Miért vett meg az önkormányzat egy jól fizető bérleményt, ha az azzal járó hasznosítás
jogát ingyen átadta egy magáncégnek és ezen cég szedi ennek hasznait?
Mi volt Káli Sándor valódi szándéka, mikor a fenti ügyletekre vonatkozó előterjesztéseket
megszavaztatta?
